Milyen titkot őrizhetnek a világ legrégibb dokumentumai?
A mai napig nem sikerült megfejteni a Herculaneumi tekercseket és a Minoszi agyagtáblákat.
A történelemről sokat tudunk, ám előfordult, hogy olyan régi, például ókori, írások kerülnek elő, amelyeket a tudósok képtelenek megfejteni, pedig könnyen előfordulhat, hogy mesés titkokat őriznek ezek, a könyvek és iratok.
Minoszi agyagtáblák: Az 1900-as években Sir Arthur Evans megvette a knósszoszi telket, mert kutatni akart. A brit archeológus nem vesztegette az idejét és a pénze sem ment kárban, hiszen ő lett a krétai Knósszosz palotakomplexum felfedezője, valamint Evans találta meg a minószi civilizáció nyomait, amelyeket sikerült azonosítania.
Az archeológus közel kétezer cseréptáblát hozott a felszínre. A leleteken lineáris-rendszerű írásjelek láthatók. Evans nevéhez kapcsolódik a három különféle krétai írás, a két lineáris és egy hieroglif rendszer felismerése, illetve különválasztása is. Michael Ventris később megfejtette az utóbbit, ami a legkésőbbi, görögök által használt lineáris B írásmód volt.
A lineáris írás megfejtése még nem történt meg. Az írás első emlékeiről annyit tudunk, hogy az időszámításunk előtt 1450 körül leégett palotából kerültek elő. Ezeken az agyagtáblákon elsősorban a gabona-, bor- és olajkészletek elhelyezése és mennyisége szerepelt.
Codex Sinaiticus és Józsué, 1 fejezet 10 vers: A Sínai-félszigeti kódex az időszámításunk előtti IV. századból származó Biblia-kézirat, ami tartalmazza az Ószövetség nagy részét és a teljes Újszövetséget. Ezek mellett még két másik dokumentum, a Barnabás levele és Hermasz „Pásztor” című írása is hozzátartózik.
A kódex lapjait Lipcsében, Szentpéterváron és Londonban, a British Múzeumban őrzik. A dokumentumot Constantin von Tischendorf (1815-1874), a lipcsei egyetem professzora találta meg 1844-ben a Sínai-hegyen található Szent Katalin kolostorban. A professzornak nagy mázlija volt, ugyanis a kódex a tüzelésre váró papírok közül került elő.
2009. szeptember 02-án a világsajtó arról számolt be, hogy Nikolas Sarris az egyiptomi Szent Katalin könyvtárban jött rá arra, hogy egy XVIII. századi könyv kötése alatt a Codex Sinaiticus egyik eddig nem ismert lapja található.
A 30 éves kutató egy fotón fedezte fel a kéziratot, ami azért került egy ilyen furcsa helyre, mert a múltban a Szent Katalin kolostor szerzetesei régi pergamenkéziratok lapjait használták fel kötésre, hiszen az állatbőrből készült iratok nagyon ellenállóak voltak.
Sarris korábban segített a Codex Sinaiticus digitalizálásában, ezért felismerte az értékes lapot, aminek csak az egy negyede látszik. Jusztin atya, a kolostor könyvtárosa elmondta, Sarris tényleg a kódex egyik lapját találta meg, és szerinte az iraton Józsué könyvének első fejezete olvasható.
Herculaneumi tekercsek: A sérült és néhol elszenesedett dokumentumot az ókori Herculaneumban találták meg. A tekercsek tartalmát szinte lehetetlen kibetűzni, aminek oka a Vezúv időszámításunk előtti 79. augusztus 24-i kitörése.
A vulkán hamuja Pompeji mellett Herculaneum városát is ellepte, ezért a terület évekig felfedezetlen maradt. Ez az 1750-es években változott meg, amikor Lucius Calpurnius Piso Caesoninus külvárosi villájában egy könyvtárat találtak.
A nagy épületkomplexum a várostól északnyugatra találhat. A papiruszok villája onnan kapta a nevét, hogy 1785-ben itt kerültek elő azok az elszenesedett papiruszok, amelyekre a város mindennapjait jegyezték le.
A tudósok csak mostanában találták ki, hogy a tekercseket úgy vizsgálják meg röntgensugárral, hogy ahhoz nem kell szétnyitni a papiruszokat. Ezzel korábban is próbálkoztak, ám mivel az ókorban faszén és ragasztó keverékéből készített tintával írtak, ezért szinte lehetetlen volt megkülönböztetni a megégett papiruszt és az írást.
Platón zenei kód: Platón a püthagóreus mintát használta a műveihez, amelyeknek zenei szerkezetet adott. Püthagorasz abban hitt, hogy a bolygók és a csillagok az emberi füllel nem hallható, szeráf zenét sugároznak. Platón azt akarta elérni, hogy a könyveivel ezt a harmóniát adja vissza.
A titkos kód egyébként remek bizonyítéka annak, hogy Platón 2000 évvel megelőzte Isaac Newtont, és matematikai úton akarta leírni a természet törvényeit. Azt, hogy Platón művében zenei mintát alkotó szimbólumok található, dr. Jay Kennedy fedezte fel, Az állam című munkában.
Platón a módszerével úgy játszott az olvasóival, mintha azok zenei hangszerek lennének. A kódot még nem sikerült feltörni, de a hírek szerint a tudósok már nagyon közel járnak a sikerhez.
Carmarthen fekete könyve: Az Egyesült Királyság egyik legfontosabb középkori kézirata, hiszen ez a legrégibb walesi nyelven alkotott, jó állapotban fennmaradt kódex. Emellett a fekete könyv tartalmazza a legrégibb utalást az óangol két legendás alakjára, Artúr királyra és Merlinre.
Az 1904 óta a Walesi Nemzeti Könyvtár tulajdonába tartozó kódex 54 állatbőrből készült pergamenoldalt tartalmaz. A mű a XIX-XII. században népszerű vallásos és világi verseket gyűjtötte össze, az elnevezését pedig a fekete borítójáról kapta.
A kódex ultraviolás vizsgálata során kiderült, hogy a kódex nem teljes, ugyanis az elmúlt évszázadokban több részlet, széljegyzet, rajz eltűnt a műből. A kutatók úgy gondolják, hogy a XVI. században rongálták meg a fekete könyvet, ami akkor elvileg Jaspar Gryffyth tulajdonában volt.
A férfi talán azért szedte ki a lapokat, mert azok ellentmondtak az akkori uralkodó nézeteinek, de az sem kizárt, hogy egyszerűen csak újra fel akarták használni a pergament, ami régen gyakran előfordult.
(Forrás: noiportal.hu)
A történelemről sokat tudunk, ám előfordult, hogy olyan régi, például ókori, írások kerülnek elő, amelyeket a tudósok képtelenek megfejteni, pedig könnyen előfordulhat, hogy mesés titkokat őriznek ezek, a könyvek és iratok.Minoszi agyagtáblák: Az 1900-as években Sir Arthur Evans megvette a knósszoszi telket, mert kutatni akart. A brit archeológus nem vesztegette az idejét és a pénze sem ment kárban, hiszen ő lett a krétai Knósszosz palotakomplexum felfedezője, valamint Evans találta meg a minószi civilizáció nyomait, amelyeket sikerült azonosítania.
Az archeológus közel kétezer cseréptáblát hozott a felszínre. A leleteken lineáris-rendszerű írásjelek láthatók. Evans nevéhez kapcsolódik a három különféle krétai írás, a két lineáris és egy hieroglif rendszer felismerése, illetve különválasztása is. Michael Ventris később megfejtette az utóbbit, ami a legkésőbbi, görögök által használt lineáris B írásmód volt.
A lineáris írás megfejtése még nem történt meg. Az írás első emlékeiről annyit tudunk, hogy az időszámításunk előtt 1450 körül leégett palotából kerültek elő. Ezeken az agyagtáblákon elsősorban a gabona-, bor- és olajkészletek elhelyezése és mennyisége szerepelt.
Codex Sinaiticus és Józsué, 1 fejezet 10 vers: A Sínai-félszigeti kódex az időszámításunk előtti IV. századból származó Biblia-kézirat, ami tartalmazza az Ószövetség nagy részét és a teljes Újszövetséget. Ezek mellett még két másik dokumentum, a Barnabás levele és Hermasz „Pásztor” című írása is hozzátartózik.
A kódex lapjait Lipcsében, Szentpéterváron és Londonban, a British Múzeumban őrzik. A dokumentumot Constantin von Tischendorf (1815-1874), a lipcsei egyetem professzora találta meg 1844-ben a Sínai-hegyen található Szent Katalin kolostorban. A professzornak nagy mázlija volt, ugyanis a kódex a tüzelésre váró papírok közül került elő.
2009. szeptember 02-án a világsajtó arról számolt be, hogy Nikolas Sarris az egyiptomi Szent Katalin könyvtárban jött rá arra, hogy egy XVIII. századi könyv kötése alatt a Codex Sinaiticus egyik eddig nem ismert lapja található.
A 30 éves kutató egy fotón fedezte fel a kéziratot, ami azért került egy ilyen furcsa helyre, mert a múltban a Szent Katalin kolostor szerzetesei régi pergamenkéziratok lapjait használták fel kötésre, hiszen az állatbőrből készült iratok nagyon ellenállóak voltak.
Sarris korábban segített a Codex Sinaiticus digitalizálásában, ezért felismerte az értékes lapot, aminek csak az egy negyede látszik. Jusztin atya, a kolostor könyvtárosa elmondta, Sarris tényleg a kódex egyik lapját találta meg, és szerinte az iraton Józsué könyvének első fejezete olvasható.
Herculaneumi tekercsek: A sérült és néhol elszenesedett dokumentumot az ókori Herculaneumban találták meg. A tekercsek tartalmát szinte lehetetlen kibetűzni, aminek oka a Vezúv időszámításunk előtti 79. augusztus 24-i kitörése.A vulkán hamuja Pompeji mellett Herculaneum városát is ellepte, ezért a terület évekig felfedezetlen maradt. Ez az 1750-es években változott meg, amikor Lucius Calpurnius Piso Caesoninus külvárosi villájában egy könyvtárat találtak.
A nagy épületkomplexum a várostól északnyugatra találhat. A papiruszok villája onnan kapta a nevét, hogy 1785-ben itt kerültek elő azok az elszenesedett papiruszok, amelyekre a város mindennapjait jegyezték le.
A tudósok csak mostanában találták ki, hogy a tekercseket úgy vizsgálják meg röntgensugárral, hogy ahhoz nem kell szétnyitni a papiruszokat. Ezzel korábban is próbálkoztak, ám mivel az ókorban faszén és ragasztó keverékéből készített tintával írtak, ezért szinte lehetetlen volt megkülönböztetni a megégett papiruszt és az írást.
Platón zenei kód: Platón a püthagóreus mintát használta a műveihez, amelyeknek zenei szerkezetet adott. Püthagorasz abban hitt, hogy a bolygók és a csillagok az emberi füllel nem hallható, szeráf zenét sugároznak. Platón azt akarta elérni, hogy a könyveivel ezt a harmóniát adja vissza.A titkos kód egyébként remek bizonyítéka annak, hogy Platón 2000 évvel megelőzte Isaac Newtont, és matematikai úton akarta leírni a természet törvényeit. Azt, hogy Platón művében zenei mintát alkotó szimbólumok található, dr. Jay Kennedy fedezte fel, Az állam című munkában.
Platón a módszerével úgy játszott az olvasóival, mintha azok zenei hangszerek lennének. A kódot még nem sikerült feltörni, de a hírek szerint a tudósok már nagyon közel járnak a sikerhez.
Carmarthen fekete könyve: Az Egyesült Királyság egyik legfontosabb középkori kézirata, hiszen ez a legrégibb walesi nyelven alkotott, jó állapotban fennmaradt kódex. Emellett a fekete könyv tartalmazza a legrégibb utalást az óangol két legendás alakjára, Artúr királyra és Merlinre.Az 1904 óta a Walesi Nemzeti Könyvtár tulajdonába tartozó kódex 54 állatbőrből készült pergamenoldalt tartalmaz. A mű a XIX-XII. században népszerű vallásos és világi verseket gyűjtötte össze, az elnevezését pedig a fekete borítójáról kapta.
A kódex ultraviolás vizsgálata során kiderült, hogy a kódex nem teljes, ugyanis az elmúlt évszázadokban több részlet, széljegyzet, rajz eltűnt a műből. A kutatók úgy gondolják, hogy a XVI. században rongálták meg a fekete könyvet, ami akkor elvileg Jaspar Gryffyth tulajdonában volt.
A férfi talán azért szedte ki a lapokat, mert azok ellentmondtak az akkori uralkodó nézeteinek, de az sem kizárt, hogy egyszerűen csak újra fel akarták használni a pergament, ami régen gyakran előfordult.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások