Miről mesél az arc?
A nagy orr az egoisita emberekre jellemző, míg a keskeny arc a tenni akarásról árulkodik. 
Az 1900-as évek óta alkalmazza a klinikai pszichológia a fiziognómiát, amely az arc formáját tanulmányozza. A fiziognómiát azonban nem szabad összekeverni a karakterológiával, habár mind a kettőt arra az alapgondolatra alapozzák, hogy az emberi léleknek milyen jellegzetességei felismerhetőek a testen.
A karakterológia azonban a testfelépítésre koncentrál, míg a fiziognómia az arcvonásokat, mimikát tanulmányozza, és abból von le következtetést a lelki folyamatokra.
A fiziognómia az arcot három részre különíti el, az orr, száj, homlok formájára, és az arcbőr elváltozásaira.
A fiziognómia az első csoportban a hajtőtől a szemöldökig tartó területet veszi, és ezt tartja az intelligencia helyének. A következő egység a szemöldöktől az orrig tart, és ehhez a lelket kötik.
Az arcdiagnosztika először is azt vizsgálja ezeken az egységeken, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz. Ha arányos mind a három, akkor az illető kiegyensúlyozott személyiség az élete minden területén.
Amennyiben a homlok és az arc felső része a többivel szemben hangsúlyosabb, akkor a vizsgált ember fogékony a spirituális gondolkodásra, az akaratereje gyenge, a személyisége pedig visszahúzódó és kritikus.
Ha a középső rész dominál, akkor az egyén barátságos, szeret törődni másokkal, és a társaságot is kedveli, de emellett érzelmileg labilis, türelmetlen, és nem elég kitartó.
Az utolsó zóna kiemelkedése arról vall, hogy az arc tulajdonosa céltudatos, anyagias, törtető, nem megértő, és képtelen együttérezni másokkal.
Ha a felső és a középső rész a hangsúlyosabb, akkor az egyénnek művészi hajlamai vannak, és intellektuális alkat. A felső és alsó zóna kiemelkedése azonban elmélkedő, változékony hangulatú személyre vall, aki nem igazán képes feloldódni társaságban.
A fiziognómia nem csak a három zónát vizsgálja az arcon, hanem az arc formáját, a szemek elhelyezkedését, az orr méretét is tanulmányozza. Ez alapján a következőket állapítják meg a szakemberek.
A keskeny arccal rendelkező egyének tele vannak tenni akarással, míg az ovális arcúak jó vezetők. A széles arcú személyekre a nyugalom, megszokások a jellemzőek. A szögletes ezzel szemben határozottságról vall.
Akinek keres az arca, az optimistább, a húsosabb arcúak szeretik a kényelmet, míg a csontos, erőteljes arcfelépítés keménységről árulkodik.
Ha az arcél domború, akkor a vizsgált személy gyorsan gondolkodik , hirtelen cselekszik. A homorú arcélű emberekre ennek az ellenkezője az igaz.
Az emberek szeméről már rég tudni, hogy azok sok mindent elárulnak a személyiségről. A fiziognómia ezt is vizsgálja.
Mélyen ülő, nagy, kerek és ovális szeme annak van leggyakrabban, akinek a személyisége kellemes. A kisméretű, közel ülő szemek arról árulkodnak, hogy rideg, céltudatos, távolságtartó az ember, míg a vágott szemek leszabályozottságról vallanak.
Az emberi arcon a száj az egyetlen olyan rész, ami nagyon keveset árul el a személyiségről. Az orr azonban tud mesélni!
Az orr mérete egyenesarányosságban van azzal, hogy valaki mennyire harcias, tehát ha a szagló szerv nagy, akkor harcias az egyén, ha kicsi, akkor alkalmazkodó az ember.
Az egyenes orr egoizmusról vall, míg a görbe a befolyásolhatóságról.
(Forrás: Life)
Az 1900-as évek óta alkalmazza a klinikai pszichológia a fiziognómiát, amely az arc formáját tanulmányozza. A fiziognómiát azonban nem szabad összekeverni a karakterológiával, habár mind a kettőt arra az alapgondolatra alapozzák, hogy az emberi léleknek milyen jellegzetességei felismerhetőek a testen.
A karakterológia azonban a testfelépítésre koncentrál, míg a fiziognómia az arcvonásokat, mimikát tanulmányozza, és abból von le következtetést a lelki folyamatokra.
A fiziognómia az arcot három részre különíti el, az orr, száj, homlok formájára, és az arcbőr elváltozásaira.
A fiziognómia az első csoportban a hajtőtől a szemöldökig tartó területet veszi, és ezt tartja az intelligencia helyének. A következő egység a szemöldöktől az orrig tart, és ehhez a lelket kötik.
A harmadik zóna az orr hegyétől az áll csúcsáig tart, és ebből következtetnek a testre.
Az arcdiagnosztika először is azt vizsgálja ezeken az egységeken, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz. Ha arányos mind a három, akkor az illető kiegyensúlyozott személyiség az élete minden területén.
Amennyiben a homlok és az arc felső része a többivel szemben hangsúlyosabb, akkor a vizsgált ember fogékony a spirituális gondolkodásra, az akaratereje gyenge, a személyisége pedig visszahúzódó és kritikus.
Ha a középső rész dominál, akkor az egyén barátságos, szeret törődni másokkal, és a társaságot is kedveli, de emellett érzelmileg labilis, türelmetlen, és nem elég kitartó.
Az utolsó zóna kiemelkedése arról vall, hogy az arc tulajdonosa céltudatos, anyagias, törtető, nem megértő, és képtelen együttérezni másokkal.
Ha a felső és a középső rész a hangsúlyosabb, akkor az egyénnek művészi hajlamai vannak, és intellektuális alkat. A felső és alsó zóna kiemelkedése azonban elmélkedő, változékony hangulatú személyre vall, aki nem igazán képes feloldódni társaságban.
A fiziognómia nem csak a három zónát vizsgálja az arcon, hanem az arc formáját, a szemek elhelyezkedését, az orr méretét is tanulmányozza. Ez alapján a következőket állapítják meg a szakemberek.A keskeny arccal rendelkező egyének tele vannak tenni akarással, míg az ovális arcúak jó vezetők. A széles arcú személyekre a nyugalom, megszokások a jellemzőek. A szögletes ezzel szemben határozottságról vall.
Akinek keres az arca, az optimistább, a húsosabb arcúak szeretik a kényelmet, míg a csontos, erőteljes arcfelépítés keménységről árulkodik.
Ha az arcél domború, akkor a vizsgált személy gyorsan gondolkodik , hirtelen cselekszik. A homorú arcélű emberekre ennek az ellenkezője az igaz.
Az emberek szeméről már rég tudni, hogy azok sok mindent elárulnak a személyiségről. A fiziognómia ezt is vizsgálja.
Mélyen ülő, nagy, kerek és ovális szeme annak van leggyakrabban, akinek a személyisége kellemes. A kisméretű, közel ülő szemek arról árulkodnak, hogy rideg, céltudatos, távolságtartó az ember, míg a vágott szemek leszabályozottságról vallanak.
Az emberi arcon a száj az egyetlen olyan rész, ami nagyon keveset árul el a személyiségről. Az orr azonban tud mesélni!
Az orr mérete egyenesarányosságban van azzal, hogy valaki mennyire harcias, tehát ha a szagló szerv nagy, akkor harcias az egyén, ha kicsi, akkor alkalmazkodó az ember.
Az egyenes orr egoizmusról vall, míg a görbe a befolyásolhatóságról.
(Forrás: Life)
Hozzászólások