Ökológiai Kutatóközpont: nem a fásítás, hanem a változatos tájszerkezet védheti meg a Homokhátságot a kiszáradástól
Nem a teljes fásítás, hanem a változatos tájszerkezet, az erdők, cserjések és gyepek mozaikja védheti meg a kiskunsági Homokhátságot a kiszáradás ellen - derül ki a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatóinak legfrissebb tanulmányából.
A Másfélfok - Éghajlatváltozás közérthetően című szakportálon szerdán megjelent tanulmány szerint a Kárpát-medencét sújtó vízhiány és az éves középhőmérséklet emelkedése különösen súlyosan érinti a kiskunsági Homokhátságot. Itt az elmúlt évtizedek során észrevehetően nőtt az éves középhőmérséklet, ami a párolgás révén már önmagában is szárazodást eredményez.
Mint írták, a terepmunkák során egyre elkeserítőbb látvány fogadja a kutatókat: még természetvédelmi területeken járva is egyre gyakrabban lehet olyan területeket látni, ahol egyáltalán nem látszik élő növényzet, vagy csak néhány idegenhonos inváziós faj dacol az aszállyal.
Az már korábban is ismert volt, hogy az erdőfoltok vagy akár a magányos fák és cserjék alatt mérséklődnek a szélsőségek, kisebb a napközbeni forróság, magasabb a páratartalom, és a felső talajréteg több nedvességet tartalmaz a fásszárúaktól mentes gyepekhez képest.
Gyalus Adrienn vezető szerző és munkatársai tanulmánya rávilágított, hogy a fásszárú növényzet nemcsak közvetlenül a fák és cserjék alatt, hanem kissé távolabb is segítheti a gyep fűfajainak túlélését. Ha egy adott gyepterület közelében több a fásszárú növény, akkor az aszály jelentősen kisebb pusztítást végez a füvek körében. Vagyis egy fákkal és bokrokkal tarkított tájban a gyep ellenálló képessége (rezisztenciája) lényegesen nagyobb a szélsőségesen száraz időszakokkal szemben, mint egy fátlan és cserjétlen vidéken.
A cikkben ugyanakkor felhívják a figyelmet a fásítás kockázataira is. Míg a fák védik a felső talajréteget és a gyepeket, addig intenzív párologtatásuk miatt a mélyebb talajrétegeket kiszáríthatják, ami akár felszín alatti sivatagok kialakulásához is vezethet. Emellett a nagy kiterjedésű, zárt faültetvények szerkezete egyszerű, biológiai sokféleségük (biodiverzitásuk) pedig rendkívül kicsi. Erdős László, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa szerint a megoldást nem a "teljes fásítás vagy a teljes fátlanság", hanem az erdők, cserjések és gyepek természetes mozaikja jelentheti.
Mint a cikkben olvasható, kerülni kellene a zárt faültetvények erőltetését, és mielőbb be kell szüntetni az idegenhonos fajok - különösen az akác és a fenyők - telepítését. A meglévő faültetvények természetes ritkulásakor lehetőséget kellene biztosítani az erdő-gyep mintázat újbóli kialakulására, míg a túllegeltetett gyepeken őshonos cserjék telepítésével lehetne segíteni a kisebb, védelmet nyújtó erdőfoltok létrejöttét.
A kutatás szerint a megmaradt természetközeli erdőspuszta-mozaikok megőrzése kulcsfontosságú, mivel az ilyen összetett tájszerkezetek bizonyulnak a leginkább életképesnek az egyre melegebbé és szárazabbá váló klímában.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások