Ősi építmények ejtették ámulatba a régészeket
Lenyűgöző történetekre derítettek fényt a tudósok a közelmúltban.
A régészek folyamatos munkája azt a célt szolgálja, hogy újabb és újabb leleteket találjanak, amelyek feltárásával lehetővé válik az, hogy jobban megismerjük a világ történelmét. Ennek a munkának hála kerültek elő a közelmúltban azok az ősi építmények, amelyeknek története a tudósokat is ámultba ejtette.
Singleton elveszett kastélya: 2017-ben az észak-írországi County Down-ban, a Ards-félszigeten találtak rá a régészek egy Norman-korból származó, nyolc évszázaddal ezelőtt épült kastély nyomaira.
A kutatók szerint legalább egy lakója biztos, hogy volt az épületnek, méghozzá a norman Robert de Singleton, aki 1333-ban élhetett a XII. században épült kastélyban, aminek a szerkezete kitűnő állapotban maradt meg.
A Palpa Orka: A Peru déli részén található Nazca-sivatagban több ősi geoglifa található.
2017-ben egy újabb ábrát, egy orkát, avagy kardszárnyú delfint találtak a régészek, A nagyjából 61 méter hosszú geoglifán végzett talajvizsgálatok eredménye szerint időszámításunk előtt 200-ban készíthették úgynevezett „negatív domborműkét”, ami azt jelenti, hogy a szabadon hagyott területek adják ki a formát, és nem az odahordott kövek. Azt a tudósok sem tudják megmagyarázni, hogy miért pont orka került a sivatagba.
A szaud-i kapuk: 2017-ben, Szaúd-Arábia vulkanikus területén, Harrat Hajbárban találtak rá a régészek a nagyjából 400 furcsa kőalakzatra, amiket azért neveztek el „kapuknak”, mert felükről nézve karámajtóknak tűnnek.
A tudósok egyelőre nem jöttek rá, hogy milyen célt szolgálhattak az elég zord környezetben talált leletek, ám azt feltételezik, hogy a kapuk a térség legősibb ember alkotta építményei lehetnek, és a koruk akár 7000 év is lehet.
A Gegharot Okkult Center: 2003 és 2011 között három szentélyt és egy erődöt tártak fel a régészek Gegharotban. A nagyjából 3300 éves építmények mindegyike egy agyag-medencével ellátott szobából állt.
A régészek arra következtettek a leletekből, hogy Gegharotban egyszerre három különböző jóslási technika létezett. Találtak például szarvasmarháktól, kecskéktől, juhoktól származó, kiégetett csülköket, amikbe különféle jeleket véstek, ami arra utalhat, hogy oszteománciára, vagyis csontokból való jóslásra használták őket.
Emellett előkerültek olyan tárgyak, amik lithomanciára alkalmazhattak, azaz köveken megjelenő gyertyalángból való jóslásra. A harmadik a lisztből való jóslás, az aleuromancia lehetett. Ám a helyiek hiába használtak ennyiféle jóslást, a városukat mégsem sikerült megmenteniük.
Nazca piramis: Az olasz kutatók akkor bukkantak rá egy hatalmas méretű piramisra, amikor azokat a speciális műholdképeket vizsgálták, amelyek a Nazca sivatag mentén lévő folyóvölgyről készültek.
Habár a leletet benőtte a környezete, mégis a technológia lehetővé tette, hogy több rétegnyi föld és szikla alatt felfedezzék az ősi perui piramis maradványait Cahuachi sivatagban, ami az időszámításunk előtti I. és az időszámításunk szerinti V. század között a virágzó Nazca-kultúra egyik központjának számított.
A kutatók kiderítették, hogy mivel az időszámításunk szerinti 300 és 350 között két természeti katasztrófa, egy hatalmas árvíz és egy pusztító földrengés pusztított a térségben, ezért a helyi Nazcák úgy döntöttek, hogy Cahuachi elvesztette a szent erejét. Még mielőtt a helyiek elhagyták volna a várost, az építményeiket lepecsételték és sivatagi homokkal betemették.
A korábbi ásatások során már találtak egy aszimmetrikus piramist, amiben emberi koponyákat találtak. A tudósok szerint a helyiek folyamatosan áldoztak az isteneknek, embereket is.
Színház a Jeruzsálem falainál: 2017-ben, Jeruzsálem óvárosában találtak rá izraeli régészek arra az ókori római épületre, aminek struktúrája színházra hasonlít, de azoknál kisebb, mivel csak 200 férőhelyes.
Mivel néhány lépcsőfokot nem faragtak ki benne, ezért nem kizárt, hogy koncerteket tartottak az építményben, ami befejezetlennek néz ki. A régészek úgy vélik, hogy a rómaiak a Bar Kohba-felkelés idején hagyták félbe a munkát. A romok nagyon jó állapotúak.
Vár a tó alatt: Egy elfeledett város maradványaira bukkant rá Tahsin Ceylan és csapata 2017-ben. Az időszámításunk előtti VIII. és VII. század között épített erődítmény falai a Van tartományban lévő Van-tó alól kerültek elő.
A régészek becslése szerint a falak egy olyan háromezer éves erődítmény részei voltak, amit Urartu lakói emelhettek. A Van Birodalomban található krátertó régen sokkal alacsonyabban volt, de az elmúlt évezredekben több száz métert emelkedett a vízszint, ami elárasztotta a területet, ezért a helyieknek el kellett hagyniuk azt. Az urartui vár maradványai is ekkor kerülhettek víz alá.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások