Prehisztorikus farkas egy elzárt szigeten

Egy, az Antarktiszon élt prehisztorikus farkas-szerű ragadozó rejtélyét oldották meg a kutatók, mely felfedezés kezdetei egészen Charles Darwinig nyúlnak vissza.

A falklandi farkas valószínűsített kinézete.

A letűnt húsevő valószínűleg mérföldek százait tette meg a legközelebbi kontinensig, átkelve a befagyott tengeren több ezer évvel ezelőtt, állítják a tudósok. A vöröses színű prérifarkas méretű ragadozó volt az egyetlen őshonos emlős a Falkland-szigeteken, távol Argentína keleti partjától. A leginkább rókához hasonlító ragadozó zsákmány állatai főként fókák, pingvinek és tengeri madarak voltak egészen addig, amíg a vadászok 1876-ban ki nem pusztították a fajt. A falklandi farkas létezése még Darwin-t is megdöbbentette, amikor 1834-ben találkozott az élőlénnyel.

"Hogyan tudott ez a fantasztikus húsevő a legközelebbi szárazföldtől 460 kilométernyire idáig eljutni, hogyha más szárazföldi emlősnek nem sikerült?" - tette fel a kérdést Alan Cooper, az ausztráliai Adelaide Egyetem evolúciós fejlődéssel foglalkozó biológusa. "Hihetetlenül szelíd állat volt - az emberekkel való találkozásokkor úgy csóválta a farkát, mintha csak egy egyszerű háznál tartott kutya lenne. Ez persze további feltételezésekhez vezet: ugyanis ebből következik, hogy az állat valószínűleg egy félig háziasított kutya volt, melyet az amerikai őslakók vadászatokra vittek magukkal." - nyilatkozta Cooper a LiveScience-nek.

Azonban a genetikai vizsgálat, melyet -többek között- a Darwin által gyűjtött mintán is elvégeztek azt mutatta, hogy ez a fantasztikus ragadozó igazából mégsem állt közeli rokonságban a mai kutyákkal. Ehelyett a legközelebbi ma is élő rokona a sörényes farkas, mely a Dél-Amerikában él.

Sörényes farkas, a falklandi farkas ma is elő rokona.

Ahhoz, hogy megoldják a rejtélyt, Cooper és csapata összehasonlította a húsevő DNS-ét egy, a valaha élt - feltételezetten - legközelebbi rokonával, a Dusicyon avus-sal. Ez a húsevő kinézettre igencsak hasonlított a falklandi farkasra, azzal a különbséggel, hogy kisebb fogakkal és állkapoccsal rendelkezett. A tudósok úgy hiszik, hogy a falklandi farkas nem élhetett messze szárazföldi unokatestvérétől 16.000 évvel ezelőttig. Ez az időpont egybevág a legutóbbi jégkorszak csúcspontjával, amikor is a bolygó nagy részét gleccserek borították.

Emellett tudósok fényt derítettek egy, az Argentína partjainál húzódó vízalatti zátonyra, mely az alacsony vízállású jégkorszak alatt valószínűleg kiemelkedett az óceánból, így átjutási lehetőséget biztosított a falklandi farkas számára. Habár a falklandi farkas elődei nyilvánvalóan igazolták, hogy hajlandóak voltak átvándorolni ezen a természetes "hídon" Cooper-nek és csapatának további kutatásokra van szüksége, hogy igazolják az események pontos sorrendjét.

A Falkland-szigetek napjainkban.