Pszichológiai kísérletek bizonyítják, hogy mennyire könnyű manipulálni az embereket

Tíz kísérlet, ami segít jobban megismerni az emberi természetet, a társadalom működését és önmagadat.A pszichológia, különösen a kísérleti pszichológia tette lehetővé a 19. és 20. században azt, hogy a tudósok jobban megértsék az agyban működő biológiai folyamatokat, az érzelmeket és a reakciókat, amelyek által jobban megmagyarázható az emberek viselkedési mintái.

A vizsgálatok során olyan felfedezéseket tettek a kutatók, amelyekből rájöttek például arra, hogy hogyan lehet könnyebben eladni valamit az embereknek, mi alapján lehet irányítani másokat, ám a munka itt nem állt meg, hiszen a kutatók a mai napig szívesen végeznek pszichológia kísérleteket, amelyek segíthetnek jobban megismerni önmagadat, a társadalom működését és az emberi természetet.

Hawthorne-hatás: Amikor a Western Electric cég munkatársainak teljesítménye rohamos csökkenésnek indult, akkor a gyár megbízta Elton Mayo pszichológust, hogy derítse ki, hogy hogyan befolyásolja a munkásokat az, hogy mennyi fény van a gyárban.

A kísérlet eredményéből kiderült, hogy a munkateljesítmény akkor is javult, ha kedvező, de akkor is, ha kedvezőtlenek voltak a körülmények. Erre a magyarázat nagyon egyszerű, ugyanis a munkások úgy érezték, hogy a kísérlet miatt valami fontos dolognak váltak a részévé. Amíg tehát a dolgozók tudták, hogy a főnökeiket nagyon érdekli az, ahogy a munkájukat végzik, addig igyekeztek jobban teljesíteni.

Járókelő-effektus: Kitty Genovese halálakor egyik szemtanú sem vette a fáradtságot, hogy segítsen. John Darly és Bibb Latane tudósok úgy döntöttek, hogy kiderítik, hogy vajon miért nem segítenek egymáson az emberek a vészhelyzetekben.

A szimulációk során kiderült, hogy az emberek sokkal gyorsabban reagálnak egy vészhelyzetben, ha egyedül vannak. Ha azonban többen vannak jelen egy ilyen helyzetben, akkor mindenki azt gondolja, hogy majd valaki más biztos, hogy segítséget fog nyújtani.

Ringelmann-hatás: Maximilien Ringelmann azt feltételezte, hogy a csapatmunkába mindenki kevesebb energiát fordít az adott feladatra. Ezt az elméletet sokféleképpen tesztelte, például kötélhúzással és nehéz súlyok emelésével.

A kísérletek során az emberek csoportokban dolgoztak, miközben minden alanynak személyesen mérték a teljesítményét. A vizsgálatok eredménye végül bebizonyította, hogy mindenki többet ért el annál, mint amennyi energiát a munkába fektetett. A lényeg tehát az, hogy sokan elveszíthetik a személyes motivációjukat, ha csapatban kell dolgozniuk.A Carlsberg-kísérlet: Ezt a kísérletet egy moziteremben végezték el, ahova 148 tetovált, kigyúrt motorost ültettek be úgy, hogy két ülést szabadon hagytak a terem közepén. A kérdés az volt, hogy hányan mernek leülni a félelmetesnek tűnő férfiak közé és hányan hagyják inkább ott a moziteremet?

Az ijesztő külsejű motorosok egyébként nagyon kedvesek voltak, és mindenkit megtapsoltak, akik lemertek ülni közéjük, tehát a kísérlet azt mutatta meg, hogy senkit sem szabad külső alapján megítélni.

8 óra kütyük nélkül: Ekaterina Murashova pszichológus úgy gondolta, hogy napjainkban már annyira a mindennapos gyereknevelés része a képernyős szórakozás, hogy a gyerekek nem is tudnak meglenni enélkül.

Murashova kísérletében elvették a gyerekektől a különféle kütyüket, de tévét sem nézhettek, számítógéppel és okostelefonnal sem foglalkozhattak, viszont olvashattak, rajzolhattak, képzőművészkedhettek.

A kísérlet eredménye megdöbbentő volt, ugyanis az összesen 68 12 és 18 év közötti alanyból csak 3 bírta ki 8 órán keresztül kütyük nélkül, heten pedig elérték a 7 órás határt. Az összes többi gyerek hányingerre, fájdalmakra, lázra panaszkodott, ezért megszakították a kísérleteket. A legdurvább az volt, hogy 3 alany még az öngyilkosság gondolatával is eljátszott, amíg nem vehetett a kezébe valamilyen kütyüt.

Társas serkentés: Norman Triplett arra volt kíváncsi, hogy az emberek jobban teljesítenek-e akkor, amikor nézik őket. A feltételezését bicikliversenyeken tesztelte, majd az eredményekből arra következtetett, hogy amikor a nézők érdeklődése csökkent, akkor az emberek teljesítménye is hanyatlott.

Ezzel szemben Robert Zajonc további kutatásai azt bizonyították, hogy amikor ismerős cselekvést kell bemutatni, akkor nő a teljesítmény, de amikor egy ismeretlen feladatot kell elvégezni a nézőközönség előtt, akkor a teljesítmény csökken.Jonathan Freedman és Scott Frazier kísérlete: A két pszichológus arra a kérdésre kereste a választ, hogy az emberek hogyan viselkednek, ha szívességet kérnek tőlük. A kísérletet Patricia Pilner folytatta. A vizsgálatok eredményéből kiderült, hogy amikor valaki hajlandó megtenni egy kisebb szívességet, akkor nő az esélye annak, hogy egy nagyobb szívességre is igent fog mondani.

Például, amikor az embereket arra kérték, hogy adományozzanak egy rákellenes alapítványnak, akkor az embereknek csak a 46 százaléka adományozott, ám amikor csak arra kérték őket, hogy viseljék az alapítvány kitűzőjét, akkor már kétszer ennyien voltak hajlandóak pénzt is adni. Ezt a trükköt gyakran az értékesítők és a menedzserek alkalmazzák.

Solomon Asch kísérlete: A Stanford Egyetem pszichológusa azt vizsgálta a konformitás-kísérlettel, hogy az alanyok mennyire engednek a csapatnyomásnak. A részvevőknek egyszerű feladatokat kellett megoldaniuk, például ki kellett választaniuk, hogy néhány vonal közül melyikek az egyforma hosszúságúak.

A vizsgált személyek közül mindenki színész volt, egy embert kivéve, aki utoljára mondta meg a válaszát. A kísérlet eredményéből kiderült, hogy 75 százalékban a kísérlet alanya azt a választ adta, amit a többség, akkor is, ha egyértelmű volt, hogy rossz a megoldás. Azok, akik elmondták a saját véleményüket, kényelmetlenül érezték magukat a csoportban.

Carney Landis kísérlete: Eredetileg azt akarták kideríteni a kutatók, hogy az emberek mely izmokat használják egy-egy érzelem kifejezésekor. A kísérletben résztvevők arcára vonalakat rajzoltak, hogy látható legyen az izom mozgása.

Ezt követően borzalmas képeket mutattak az alanyoknak, akiknek békát kellett megérinteniük és egy patkány fejét kellett levágniuk. A kísérletből az nem derült ki, hogy mely izmok mozognak, ám az egyértelművé vált, hogy a legtöbben mindenféle gond nélkül engedelmeskedtek azoknak a kéréseknek, amelyeket a való életben soha nem tennének meg.

A hibás konszenzus: Lee Ross kísérletében az volt a dolga az alanyoknak, hogy oldjanak meg egy szituációt, amihez két lehetőség közül választhattak. Ezen kívül a résztvevőknek el kellett képzelniük, hogy mások milyen válasz mellett döntenek és milyen emberek lehetnek azok, akik a másik lehetőséget választják.

A kísérlet eredménye azt mutatta ki, hogy az emberek nagyobb része úgy gondolta, hogy mások is amellett a válasz mellett döntöttek, amelyik mellett ők, azokat pedig negatív szavakkal írták le, akik a másik lehetőséget választották.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)