Titokzatos épületek a Balaton fenekén

Elsüllyedt falu harangjának kongatását hallották és tornyokat láttak a helyiek.Nem kell messzire mennie annak, aki szereti a legendákat, rejtélyeket, hiszen Magyarországon több olyan táj található, amihez valamilyen különleges történet kapcsolódik. Ilyen hely a Balaton, aminek partján több, mint 200 éve tartja magát az a mendemonda, amely szerint titokzatos épületek rejtőznek a víz alatt, időnként pedig előáll valaki azzal, hogy látott valamit a tó fenekén Tihanynál vagy Örvényesnél.

Mások a csendes estéken hallani vélik az elsüllyedt falu harangjának, a hullámzás miatti, kongását, de olyanok is akadnak, akik a nagy aszályok idején látták egy vár vízből kinyúló tornyát. Ezekre a történetekre a régi halászok beszámolói ráerősítettek ugyanúgy, ahogy egy 1700-as években készült katonai térkép is, amelyen Örvényesnél a megjelölt helyen egy ma már nem létező szigetet jelöltek.

A folyamatos hálószakadások miatt a halászok inkább kerülik a két legendás helyet Tihanynál és Örvényesnél, de az egyikük 1919-ben mégis úgy döntött, hogy az utóbbi helyen fog halászni, ám a hálója elakadt.

A római korsó titka: 1919 után gyorsan feledésbe merült az eset, mígnem 1935-ben újabb meglepő dolog történt, amiben most is halászok játszották a főszerepet, ugyanis egy csodás, majdnem teljesen ép, római korsót adományoztak az egyik tóparti múzeumnak.

Mint kiderült, az ő hálójuk is Örvényesnél akadt fenn egy kőfalban, az ókori leletet pedig akkor fedezték fel, amikor sikerült kiszabadítani a hálót. Az ügy ismét elült, ugyanis a könnyűbúvárkodás szinte ismeretlen fogalom volt Magyarországon az 1950-es évek második feléig, tehát korábban senki se merült le, hogy érdemben megvizsgálja, hogy mit rejthet a Balaton vize a két megjelölt helyen.

A titok megfejtéséhez 1957-59-ben sikerült a legközelebb kerülni. Ebben az időben két muzeológus, Tóth Lajos és Szentléleky Tihamér mélyebben kezdett foglalkozni a rómaiak II-IV. század közötti tevékenységével a Balaton környékén. A rendelkezésre álló adatokból azt szűrték le, hogy a tó mélyén több, római kori villa romjai rejtőzhetnek.

Ezt a következtetést azzal magyarázták, hogy abban az időszakban, amikor a rómaiak a legaktívabbak voltak a Balaton környékén, akkor hosszan tartó, súlyos aszály sújtotta a vidéket, ezért a partvonal 500-1000 méterrel beljebb húzódott a meder irányába.

Az aszály-dagály változás természetes folyamat volt a tó szabályozása előtti időkben, de azt könnyen megtréfálhatta a jelenség, aki ezt nem tudta. Annak érdekében, hogy a muzeológusok állítását igazolni lehessen, a partokon is ásatásokat kellett végezni, hogy a feltételezett villák társai a szárazföldön is előkerüljenek. Az 1957-ben végzett ásatások során a part mindkét helyén római település nyomait találták.Hiába találtak kincseket, a rejtélyt nem oldották meg: A tó környékéért felelős Balatoni Intéző Bizottság (BIB) támogatta a víz alatti kutatásokat, de ennek ellenére az első vizsgálatokat csak 1958 szeptemberében folytatták le.

A Tóth Lajos által vezetett feltáráshoz a kutatók kölcsönkapták a Balaton kutatóhajót, ami a víz alatti radarjával fel tudta térképezni a tó medrét. A hajónak Tihanynál vették hasznát, míg Örvényesnél önkéntes fiatalok vállalták el a tó medrének vizsgálatát, amihez csónakokkal csatárláncba álltak és vasvillákkal kutatták át a tó fenekét méterről méterre haladva.

A munkálatokat azokon a helyeken kezdték, ahol a halászok bójákkal jelölték a veszélyes területeket. Az eredmények gyorsan érkeztek, ugyanis a hajó és a csónakosok is elég hamar megtalálták a víz mélyén fekvő romokat.

A vízbe ekkor lemerülő búvárok megerősítették a feltételezéseket, sőt, olyan tárgyakat hoztak fel a mélyből, amelyek egyértelműen a római időkből származónak tűntek. Az erre a célra felállított bizottság ekkor úgy határozott, hogy 1959 tavaszán mintegy húsz könnyűbúvárral átvizsgáltatja az egész medret, de erre végül nem került sor.

Ennek okait csak találgatni lehet, de az elég valószínűnek tűnik, hogy a Balaton teljhatalmú ura, a BIB döntött úgy, hogy kiszáll a projektből. A tó mélyén heverő romok titkaira talán soha nem derül fény, pedig a két muzeológus szerint érdemes lett volna folytatni a kutatást.

Az ő véleményük az volt, hogy Örvényesnél a Sió-csatorna ősét kiásó Galerius császár palotája süllyedhetett el a rossz helyszínválasztás miatt. Erre a búvárok által felszínre hozott tárgyakból (cserépkancsó, római dárdahegy, aranypénzek és ékszerek) következtettek.

Emellett az északi part feltárása után azt feltételezték, hogy az ottani épületek a déli partról származó kövekből épültek, ez pedig élénk hajóforgalomra és tószerte elsüllyedt gályákra utal. Talán egy nap ki fog derülni az igazság, ám a szóbeszéd addig csak szóbeszéd marad.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)