Fénygömböt látott a túrázó

Félelmetes UFO-beszámolók, amelyek elbeszélői valójában nem hisznek a földönkívüliekben.Nem kell ahhoz hinni a földönkívüliekben, hogy valakinek megmagyarázhatatlan élményben legyen része. Ezt bizonyítják azok az internetes történetek is, amelyek elbeszélői nem UFO-hívők, mégis olyan félelmetes és hitelesnek tűnő élményeket osztottak meg, amelyekből arra lehet következtetni, hogy valóban földönkívüli élményben volt részük.

Túrázás közben látott egy fénygömböt: „Egy erdő szélén laktam, amikor gyerek voltam. Akkoriban a barátaimmal folyton odakint kalandoztunk, majd ahogy idősebbek lettünk, és már középiskolába jártunk, rászoktunk a túrázásra és a táborozásra.

Az egyik este, úgy nyolc óra körül, elmentem otthonról, hogy egyedül sétáljak az erdőben. Nagyjából 20 perce gyalogoltam, amikor leültem egy kis tisztásra, hogy a csillagokban gyönyörködjem.

Megláttam egy repülőgépet, ám rájöttem, hogy valójában nem az, hisz nem mozog, hanem kissé lüktet. Éreztem, hogy a szívverésem összehangolódik vele és együtt pulzálnak. Úgy negyedórával később felálltam és hazamentem.

Amikor hazaértem, akkor furcsának tálaltam, hogy egyik lámpa sem ég, de csak addig, amíg a telefonomon meg nem láttam az időt: hajnali 2 óra volt.”

Anya és lánya egyaránt látta, hogy a csészealj követi őket a közúti úton: „A nagynénémtől mentünk haza anyukámmal egy meleg, napsütéses délutánon. Mind a ketten láttuk, hogy hirtelen egy tárgy bukkan fel az égen, kissé balra.

A tárgy mérete elképesztett! Olyan volt, mint egy klasszikus csészealj, és fényesen ragyogott, ugyanis a napfény visszaverődött róla. Miközben továbbmentünk, ámulva figyeltük a jelenséget, ami néhány másodperccel később hirtelen eltűnt.”

A Törökországban nyaraló családot egy UFO látogatja meg a házukban: „Kétszer hallottam ezt a családi történetet, de évekkel ezelőtt, ezért már nem emlékszem minden kis részletre. Az Ukrajnában élő család Törökországban nyaralt a 90-es években.

Messze vidéken kibéreltek egy távoli kis házikót, ahol az egyik este megkergültek a kinti kutyák. A nagymamám bátyja kiment, hogy megnézze, mi bajuk a kutyáknak, és akkor olyasmit látott a házuk közelében, amire csak azt tudta mondani, hogy olyan volt, mint egy földönkívüli jelenség.

Az UFO magasan szállt az égen, de kicsit lesüllyedt, amikor a közelébe ért. A férfi szólt a családnak, hogy ők is nézzék meg. Közülük, aki még él, mind megerősítheti, hogy az égen egy háromszög alakú, három sarkában egy-egy lámpás tárgyat láttak. A jelenség a házuk felett lebegett, majd néhány perccel később felemelkedett és eltűnt.”

Az a személy, aki látta az UFO-t, nem tudja megmondani, hogy álmodott-e vagy sem: „Az egyik éjszaka, úgy 4 óra körül, lementem a konyhába, hogy igyak egy kis vizet. Ekkor különös, halk zümmögést hallottam odakintről, ezért kimentem a hátsókertbe, ahol egy fényes, lekerekített tárgy lebegett felettem.

Hirtelen lefagytam. Olyan volt, mintha egy pillanatra lebénultam volna. Csak néztem, ahogy a tárgy felemelkedik a magasba, majd elképesztő sebességgel eltűnt a téli felhők között. Nem tudom, hogy csak álmodtam, vagy szándékosan intézték úgy, hogy álomnak higgyem a jelenséget.”

A késő esti cigarettázás közben látta meg: „Két óra körül lehetett, amikor az úttesten állva cigiztem és hallgattam az iPod-omat. Úgy döntöttem, hogy kicsit kikapcsolom a zenét, és felkapcsolom a hátsó lámpát.

Ekkor hirtelen úgy éreztem, hogy figyelnek. Felnéztem az égre, ahol közvetlenül felettem egy trapéz alakú, lekerekített szélű tárgy lebegett, sötétvörösen és feketén világított, mintha áram vette volna körül.

Csak dermedten álltam, míg a különös tárgy némán lebegett felettem, úgy 10-15 másodpercig. Elképesztően lenyűgöző volt. Pár másodperccel később barátságosan intettem neki, majd a jelenség eltűnt a házam mögött.”A piros gömb meggyújtja az autót, és mérföldekig követi: „Néhány évvel ezelőtt az egyik éjszaka tartottunk hazafelé a barátommal, aki vezetett. Egy elég kihalt úton jártunk, amikor a semmiből észrevettem a távolban egy vörösen villogó fényt.

Először az jutott eszembe, hogy vajon mikor telepítettek ide mobiltelefon-tornyot. A fény azonban gyorsabban kezdett villogni, és nagyon közel jött hozzánk. Ekkor a barátom is rámutatott, és lefékezett az úton.

A fény legközelebb már közvetlenül felettünk villogott, mély skarlátvörös színnel beborítva az autót. Előrehajoltam, hogy jobban lássam a fényt, de akkor egy pillanatra negatív érzések árasztottak el. Arra kértem a barátomat, hogy indítson, de láthatóan ő is hozzám hasonló állapotba került. Aztán magához tért, és gázt adott.

Az úton láttam, hogy a piros fény nem halványul, és a kocsi belseje is még mindig világított, ezért kinéztem az ablakon. Legnagyobb rémületemre, a fény követett minket! Ezt úgy két mérföldön keresztül tette, majd hirtelen balra fordulva leereszkedett a földre az út túloldalán.

A barátom megint lefékezett, és a fényt bámulva közölte, hogy kiszáll. Úgy tűnt, hogy valamiféle transzba esett. Már kinyitotta az ajtót, amikor megragadtam a karját, és közöltem vele, hogy ha ezt megteszi, akkor átülök a kormány mögé, és ott fogom hagyni. Ekkor rám nézett, és úgy tűnt, hogy magához tér. A fény még akkor is ott volt az út mellett, amikor elhajtottunk.”

Csak a légiforgalmi irányító látta: „Amikor légiforgalmi irányító voltam a légierőnél, akkor, ha jól emlékszem, 1972-ben egy nap, amikor éjféli műszakban voltam a legénység főnökeként egy másik irányítóval, úgy hajnali 4 körül, mikor már közel volt a váltás, egy fémes tárgyat láttam átsuhanni a mezőn.

Azt nem tudtam, hogy mi volt az, de abban biztos voltam, hogy nem repülőgép. Megkérdeztem a többieket, hogy látnak-e valamit a radaron, de egyikük sem látott semmit. A társam aludt, mert egyáltalán nem volt forgalom az éjszaka.”

A homokozóban játszó gyerek fényes nappal a háznagyságú UFO-t láttak: „1997-ben, 8 éves koromba egy homokos röplabdapályáján játszottam a házunk közelében található parkban. Azt játszottam, hogy a homokban temetem a Happy Meal játékgyűjteményemet, majd kiásnom, és ezt ismételtem újra és újra.

Egyszer aztán felnézem, ugyanis hirtelen elnémult körülöttem a világ. Semmiféle környezeti zajt nem hallottam. Nem volt forgalmi zaj, a kutyák nem ugattak, a madarak nem csicseregtek. Amikor a parkot szegélyező utcára néztem, akkor megláttam azt a fényes fekete, nyílhegy alakú, ház nagyságú valamit, ami úgy nézett ki, mint egy oldalára fordult lopakodó bombázó.

A repülő tárgy lassan cirkált az utcán. Amikor két emeletes ház között elszállt, akkor teljes erővel tért vissza a hallásom. Összepiszkított nadrággal rohantam haza, és soha senkinek nem beszéltem erről az egészről.”

(Forrás: noiportal.hu)