A hadtörténelem legnevetségesebb uniformisai

Nem csupán röhejes, de halálos is lehetett némelyik egyenruha.Sokan jót derültek múlt héten, amikor az Amerikai Űrhaderő, a Space Force bemutatta az új egyenruháját, egy terepmintás zubbonyt. A világon azonban nem ez az első eset, hogy egy uniformis megnevetteti az embereket, sőt, a hadtörténelemben bőven akad arra példa, hogy egy egyenruha nemcsak nevetséges, hanem a viselésébe akár bele is lehetett halni.

A hesseni zsoldosok csákója: Az amerikai függetlenségi háborúban alkalmazták a britek a hesseni zsoldosokat, akiknek ezüsttel díszítettet magas csákója nem okozott gondot az európai harctéren, viszont az Újvilág vadregényes tájain rendszeresen beleakadtak az ágakba.

A csákó ezüst díszítése is veszélyesnek bizonyult, ugyanis tökéletes célpontot jelentett az ellenséges mesterlövészek számára.

Az olasz divat leghalálosabbja: a papírcipő: Németország 1914-ben harcot indított az oroszok ellen, amibe néhány olasz kontingens is próbált segíteni, de a katonákat visszavetett a lábuk elfagyása, ugyanis a nekik kiosztott cipő nem sokat védett az orosz hideg ellen.

Vörös kabát: Soha korábban nem látott egységes megjelenést kölcsönzött a katonáknak a vörös kabát, amit a XVII. században vezetett be a brit hadsereg.

Az idők azonban változtak, aminek eredményeként, amikor az angolok a franciákkal, az őslakosokkal és a kolóniabeliekkel harcoltak Észak-Amerika erdejeiben, akkor a vörös kabát túlságosan kilógott a környezetből.

Ez egyfelől azt jelentette, hogy az egyenruha megkönnyítette a mesterlövészek dolgát, másfelől megnehezítette a britek lopakodást és meglepetés erejű támadását. Ennek ellenére az angol hadvezetés csak a XIX. században cserélte le a vörös kabátot, aminek oka az lehetett, hogy az, akinek a cserét jóvá kellett hagynia, sokkal tradicionálisabb volt annál, akit lelőttek az egyenruhában.

Zsugorodó porosz egyenruha: Az első tényleges világháborúnak nevezte Winston Churchill a hétéves háborút, amivel nem is túlzott, hiszen való igaz, hogy ez a harc volt a XVIII. század legjelentősebb fegyveres konfliktusa.

Mivel a poroszok anyagilag alig vettek részt a háborúban, ezért az egyenruha tervezésekor is csak a legszükségesebb anyagokat használták, és próbálták nem túlméretezni a holmikat. A spórolás eredménye egy olyan uniformis lett, ami nedvesség hatására összement.

Az összezsugorodott egyenruha egyfelől nehezítette a mozgást, másfelől helyenként elszorította a vérkeringést. Mivel egy idő után begombolni sem lehetett, ezért a plusz kabátot sem kapó porosz katonák halálra fagytak a hideg időben.

Piros pantalló: Ahogy a fegyverek egyre pontosabbak lettek, úgy jött rá több sereg, hogy az élénk színű egyenruha könnyű célponttá teszi a katonákat. 1914-re szinte minden modern hadsereg khaki, barna és hasonló, tájba olvadást segítő árnyalatú uniformist kezdett alkalmazni.

A franciák azonban csak az 1912-13-as Balkán-háború idején jöttek rá, hogy a csodás egyenruhájuk, különösen a vörös nadrág, halálos a katonákra nézve. Adolphe Messimy hadügyminiszter le akarta cseréltetni az egyenruhát, de a népszerű sajtótermékek miatt felháborodott a nép, hogy a hadsereg le akar mondani a jó ízlésről és a nemzeti büszkeségről.

Végül a franciák még az első világháborúba is élénk vörös nadrágban mentek. Ezt követően még néhány ezer katonának meg kellett halnia ahhoz, hogy lecseréljék a francia sereg egyenruháját.

Fehér szalagok: A brit hadsereg szerettet feltűnősködni. Ennek egyik megnyilvánulása a fehér szalag, amit bárhol lehet viselni, ha az ember szeretné, hogy észrevegyék, ám éppen ezért jelentett hátrányt a csatatéren.

A XVIII-XIX. században a britek vörös kabátja és a fehér szalagok mind olyasmik voltak, amelyek miatt az ellenséges mesterlövészeknek könnyű dolga volt, ha meg akarták ölni az angol katonákat. A britek egy idő után tanultak a leckéből, és az első világháborúban már sokkal visszafogottabb egyenruhában harcoltak.

Valaki aztán előállt azzal az ötlettel a Gallipoli-félsziget ostrománál, hogy a baráti egységeknek fel kellene ismerniük egymást, ezért viseljenek fehér karszalagot, ám azt a sötétben nem csak a britek látták.

Első világháborús fejviselet: Mivel az első világháborúban az egyik leggyakoribb halálok a fejbe fúródó srapnel volt, ezért a világ seregei sokféleképpen próbálták ezt kivédeni. Ilyen megoldás volt a német Stahlhelm, ami védte a fej nagy részét és a nyakat, illetve nem lógott túlságosan a katona látómezejébe.

Ezzel szemben a britek sisakja sokkal nagyobb részt hagyott szabadon, ami miatt nem kevés katona elhalálozott. A franciáknál rosszabbul azonban senki sem járt, ugyanis az ő seregük acélsisak helyett divatos sapkákat viselt.

(Forrás: raketa.hu)