Az orosz kormány hallgatott a Kistim katasztrófáról

Atomkatasztrófák, amelyeket megpróbáltak eltitkolni.Általában Csernobil az első, ami az emberek eszébe jut, ha nukleáris katasztrófáról esik szó, ám az igazság az, hogy már több atomkatasztrófa történt az elmúlt években, ám ezek egyrészt próbálták eltitkolni a világ elől.

Kistim katasztrófa: Nukleáris fűtőanyag termelésével és újrafeldolgozásával foglalkozik a Majak Termelési Egyesülés (Majak), ami korábban több névváltoztatáson is átesett. Ezek egyike volt a Cseljabinszk-40. A plutóniumgyár létezése csak a közelmúltban derült ki, ugyanis a szovjet és orosz kormány sokáig tagadta a létezését. Ennek megfelelően az ott történt nukleáris katasztrófákat is szőnyeg alá seperték, pedig azok mérete és hatása felért Csernobiléval.

Mára kiderült, hogy 1957. szeptember 29-én az üzem egyik tartályának hőmérséklete meghaladta a 350 °C-t. A baleset akkor következett be, amikor a villamos berendezés szikrája felrobbantotta a tartályt, amit egy vastag betonréteg fedett, ami 40 métert repült.

A 160 tonnányi erősen radioaktív üledék került a levegőbe. A szennyeződés 20.000 négyzetkilométeres területen szóródott szét és 470.000 ember halálát okozta. Az üggyel kapcsoltban az is kiderült, hogy a szovjetek terve soha nem tartalmazta a radioaktív anyagokra vonatkozó biztonsági előírásokat és figyelmeztetéseket.

Ezzel több tízezer embert tettek ki a radioaktivitás veszélyeinek, ugyanis a Tecsa folyó vizét közvetlenül a reaktormagba vezették, hogy azzal hűtsék, majd a súlyosan szennyezett vizet visszaengedték a folyóba. A Tecsa egy 120.000 fő által lakott régió ivóbázisa.

Később a szomszédos Karacsáj-tóba vezették a hűtővizet, ami 1968-ban vezetett bajhoz, ugyanis a kiszáradt tóba leülepedett, erősen szennyezett iszapot felkapta a szél, majd egy 25.000 négyzetkilométeres területen szétszórta azt. Napjainkban a Karacsáj-tó a Föld legerősebben szennyezett helye.

A bajt tovább súlyosbította, hogy a környéken élők kitelepítését sokáig halogatták, ami miatt megnőtt a halálozási arány. A kormány sokáig titkolta az ügyet, és azt sem árulták el, hogy miért szükséges a kitelepítés. A katasztrófa helyszínét zöld rezervátummá nyilvánították, de később kiszivárogtak a régi akták, és kiderült az eltussolt katasztrófa.

Fukusimai atomerőmű-baleset: A Fukusima I-es atomerőmű katasztrófáját a tóhokui földrengés és az azt követő cunami okozta 2011. március 11-én. A természeti katasztrófák következményeként súlyos nukleáris üzemzavarok és balesetek sorozata indult el. A földrengés utáni napokban súlyosbodott a helyzet, ugyanis három reaktorban is teljes zónaolvadás történt. Négy reaktorblokkban szerkezetileg keletkeztek károk.

Mind emiatt nagy mennyiségű radioaktív anyag szabadult el, ami több tíz kilométeres távolságban szennyezte be a környezetet, úgyhogy az embereknek el kellett hagyniuk a területet. 2011. december 5-én, megint radioaktív víz kerül az óceánba.

2014 februárjában kiderült, hogy 2013 szeptembere óta a Tepco titokban tartotta a talajvízben folyamatosan magas sugárzást mutató méréseket a japán nukleáris ügynökség előtt, ráadásul hat reaktorból háromban leolvadt a reaktormag.

Az is csak mostanában derült ki, hogy 3-6 ezer mentő-, és katasztrófaelhárító tagot furcsa baleset ért. 2015 decemberében kiderült, hogy a már leállított erőmű elvezetőcsövében olyan anyag folydogál, ami az egészségügyi határérték 4000-szeresével sugárzik. 2012. július 23-án a japán kormány számára készített független parlamenti bizottsági jelentésben az szerepelt, hogy ember okozta a fukusimai katasztrófát.


A Starfish Prime projekt: 1962-ben lőtte fel Nagy-Britannia az Ariel-1 nevezetű űrszondát, amivel hamarosan megszakadt a kapcsolat. A brit mérnökök sokáig tanácstalanok voltak azzal kapcsolatban, hogy mi történhetett, de végül az amerikaiak beismerték, hogy ők tehetnek a történtekről.

Kiderült, hogy a Starfish Prime nevű projekt keretében, az amerikaiak július 9-én felrobbantottak egy 1,4 megatonnás hidrogénbombát. A titkos kísérlet a Csendes-óceán felett, körülbelül 400 kilométeres magasságban, a légkörben zajlott. A robbanás következményeként létrejött egy mesterséges „sarki fény”, nagyjából 7 percig.

Ez a robbanás olyan elektromagnetikus impulzust generált, ami tönkretette az Ariel-1 szondát, de nemcsak azt tette működésképtelenné, hanem a Föld körüli pályára állított műholdak egyharmadát is. Valószínű, hogy a britek és az amerikaiak megegyeztek, hogy 50 évre titkosítják az ügyet.

A Santa Susana laboratórium katasztrófája: 1959-ben, a kaliforniai Santa Susana laboratóriumban egy nátrium reaktor kísérlet során olvadt le a reaktor, ami könnyen egy hatalmas nukleáris katasztrófához vezethetett volna.

A nagyobb tragédiát úgy sikerült elkerülni, hogy egy kis, még az egészségügyi határérték alatti, radioaktív gázt engedtek ki a rendszerből. Ugyanakkor ennek ellentmond az, hogy állítólag 260-szor nagyobb lett az érték, mint lehetett volna.

A laboratórium elég közel volt Los Angeleshez, ezért egyesek szerint radioaktív szennyeződés érte az amerikai várost. Erről azonban nem beszél az Atomenergia Bizottság.A windscale-i katasztrófa: A Sellafield feladata az volt, hogy az angolok előállítsák a saját bombájukat, de a grafitmoderátoros reaktorokban előfordulhat egy láncreakcióra, ami veszélyes hőmérséklet emelkedéshez vezethet. Ez akkor történhet meg, ha nem kontrollálják folyamatosan.

1957. október 7-én az egyik művelet során csúszott ki az emberek kezéből az irányítás, ami súlyos balesethez vezetett, ugyanis gyorsan terjedő tűz ütött ki. Bár sikerült gyorsan eloltani a tüzet, a baj ennyivel mégsem oldódott meg, ugyanis a kiáramló levegővel magas radioaktív égésanyag került ki a szabadba. A katasztrófa miatt 13 ember meghalt, 260 fő sugárfertőzött lett.

Az időjárási viszonyoknak hála, a lakosságot nem kellett evakuálni, de ennek ellenére sokan úgy gondolják, hogy a sugárfertőzés hatással volt a helyiekre, akiket a kormány nem figyelmeztettet, ugyanis inkább megpróbálta eltitkolni az ügyet.

A katasztrófa helyszínén csendben és titokban vettek talajmintát, hogy megmérjék a sugárzás mértékét. Később a hatóságok tanácsára bevezették, hogy tilos a tehéntej fogyasztása közel egy hónapon keresztül 500 négyzetkilométeres körzetben.

Többek szerint a kormány azért döntött a titkolózás mellett, mert attól tartottak, hogy a közvélemény a bomba-program ellen hangolódna, ha elmondanák, hogy mi történt.

A Fairfield Suisun légibázis atomkatasztrófája: Több éven át titkolták az 1950-es ügyet, amely után a bázist átkeresztelték Fairfield-Suisun-ről Travis Légibázisra. Ez azt követően történt, hogy Robert F. Travis dandártábornok felszállt egy B-29-es géppel, tíz másikkal együtt 1950. augusztus 5-én, ám 5 perccel később meghibásodott az egyik hajtómű. A B-29-es visszazuhant a bázisra egy 5000 fontos, Mark 4-es atomtöltettel együtt.

A hivatalos jelentésbe azt írták, hogy a bombát nem élesítették, és nem is sérült meg a baleset következtében. A tények azonban ezt megcáfolják, mivel a baleset napján 19 ember meghalt, minimum kétszáz megsebesült.

Bár a balesetet megpróbálták nem nukleáris jellegűnek beállítani, mégis az akkori pilóta elmondása mást bizonyít, ugyanis az állítása szerint a gépén lévő atomtöltet felrobbant, ezért a területet lezárták, hogy felmérjék a károkat, valamint a nukleáris sugárzást. Állítólag rengetegen meghaltak a tragédia okozta radioaktív sugárzás miatt, de erről a kormány mélyen hallgat.

(Forrás: noiportal.hu)