Egyiptomiakkal kapcsolatos tények, amikről nem hallottál az iskolában

Különös tények az egyiptomi kultúráról, amiket tanítani kellene történelemből.Lerágott csontnak érezheted az egyiptomi kultúra témáját, pedig a folyamatos kutatások és fejlődő technikák miatt, olyan érdekes tények látnak napvilágot, amelyek nem terjednek el annyira gyorsan a világban, mint azok a történetek, amiket az iskolákban is tanítanak.

Temetkezési portrék: Egyiptomban sok ősi hagyomány megváltozott, amikor a Római Birodalom egyik tartományává vált. Ilyesmi volt például az, hogy a temetkezési maszkokat felváltották a portrék, amik a száraz éghajlatnak köszönhetően nem mentek teljesen tönkre.

Az egész jó állapotban ránk maradt portrék lehetővé teszik számunkra azt, hogy megnézhetjük, hogy hogyan néztek ki a korszak emberei, így például a római szokások elfogadásán dolgozó egyiptomiak.

A temetkezési portrékon alapvetően mindenki fiatal, mert azokat jóval az emberek halála előtt készítették el. A díszítéseket nagyon pontosan festették meg, aminek oka az volt, hogy az egyiptomiak abban hittek, hogy szükségük lesz rájuk a túlvilágon.

Napjainkban nagyjából 900 portré maradt fenn, a szakértől pedig folyamatosan rácsodálkoznak, hogy milyen fényesek és színesek ezek a képek.

Különleges hozzáállás a cipőkhöz: Az egyiptomiak általában mezítláb jártak. Gyakran a fáraók is így tettek, de nekik volt egy különleges szolgájuk, akinek a feladata abból állt, hogy mindig vigye az uralkodó után a szandálját.

Érdekes tény, hogy a nemesek szandáljának talpát az ellenségeik nevével, vagy arcképével díszítették, hogy ezáltal megsebesítsék azokat. Az egyiptomiak abban hittek, hogy a szandálra szükségük lehet a túlvilágon, ezért mindig az elhunyt közelébe tették a sírokban.

A fáraók szandálját gyakran aranyból készítették, ám az életben nehéz lett volna ezekben az arany szandálokban sétálni.

A sör olyan fontos volt, hogy maga a fizetés is lehetett: Az egyiptomiak abban hittek, hogy a túlvilág egyik istene, Osiris, megtanította nekik, hogy hogyan készül a sör. A sörfőzés kifejezés itt nem állná meg a helyét, mert az egyiptomiak a sört hideg módszerrel állították elő.

Az ókori sör meglephette a modern embereket, hiszen az annyira sűrű volt, mint a tej. A tökéletes szomjoltó íze savanyú, kissé kesernyés lehetett. Az egyiptomiaknak szalmát kellett használniuk ahhoz, hogy ne nyeljék le a pelyvát, a kukoricadarabokat, amiket a sör elkészítéséhez kellett használniuk. Az italt kenyérrel szolgálták fel.

A sör fontosságát jól tükrözi, hogy annak idején a katonák, a tisztviselők és a piramis építői sört kaptak fizetségül. A fáraók írásbeli elkötelezettséget vállaltak a házasságkötésnél, hogy naponta 10 db kenyeret és 2 tégely sört biztosítanak a házastársaiknak.Illatos kúpok a fejen: Az egyiptomiak életében fontos szerepet kaptak az illatok. Ezen a téren az egyik szokásuk az volt, hogy füstölő kúpokat viseltek a fejükön azért, hogy kellemes illat lengje körül őket.

A kúpokat viaszból vagy faggyúból készítették, mirha, fahéjas olaj és egyéb aromás anyagok keverékével. A kúpokat szalagokkal erősítették a parókájukhoz. A forró egyiptomi éghajlat hatására a viasz vagy a faggyú elolvadt, az embereket pedig körülvette az illat, ráadásul az illóolajok elkergették a vérszívó rovarokat.

A táncosok nem viseltek ruhákat: Az ókori Egyiptomban a női táncosok átlátszó ruhában vagy anélkül jelentek meg a nézők előtt. A nők talán csak szoknyát és övet, míg a férfi táncosok kötényt viseltek.

A kutatások szerint az ősi egyiptomiak számára fontosabb volt a tánc koreográfiája, mint az, hogy a táncosok milyen ruhát viselnek. A jelmez hiányát a férfi és a női táncosok is fodrásszal, sok ékszerrel és füstülő illattal ellensúlyozták.

Az ünnepek alatt egy fából készült múmiát mutattak be a vendégeknek: Edwin Longsden Long „Az egyiptomi ünnep” című képén egy különös jelenet látható, ugyanis a szolgák egy nagy ünnepség előtt egy valódinak tűnő múmiát cipelnek.

Hérodotosz magyarázata szerint a múmia fából készült, és azt a célt szolgálta, hogy jelképezze a halott embert, ezzel emlékeztetve a vendégeket az élet átmeneti változásaira. Ha valamelyik vendég nem értette volna a célzást, akkor azokat a szavakat már nem érthette félre, amelyekkel a múmiát kísérték: „Nézz rá, igyál, és élvezd az életed, mert ugyanaz lesz a halálod után!”

Szeretet a háziállatok iránt: Az ókori egyiptomi volt az első olyan nép, amely háziállatokat tartott. Azt mindenki tudja, hogy mennyire szerették a macskákat, de a kutyák, az íbiszek, a sólymok és a majmok is a kedvenc állataik közé tartozott.

Néhány történelmi nyomból az derült ki, hogy a kutyák és a majmok segíthettek a katonáknak a járőrözésében. A háziállatok tehát ugyanolyan fontosak lehettek már akkor, mint ma. Az egyiptomi tulajdonosok a túlvilágon is maguk mellett akarták tudni a kedvenceiket, ezért a gazdi halála után mumifikálták az állatokat, hogy azok később mellé kerülhessenek a sírban.Különleges frizura gyerekeknek: Az ókori egyiptomiak, főleg a nemesek, ismertek arról, hogy leborotválták a hajukat, amit parókával helyettesítettek. A gyerekek esetében csak az egyik oldalon borotválták le a hajukat, míg a másikon meghagyták, mert ezt az „ifjúság oldalának” nevezték.

Amikor a gyerekek felnőttek, akkor a maradék hajat is leborotválták. Ezt a szokást bizonyítja a Nebamun nevű tisztviselő sírjából előkerült freskó is, amelyen Nebamun a mezőkből összegyűjtött betakarítást számolja.

A képen szerepel Nebamun felesége és a három lánya közül az egyik, akinek „ifjúság oldala” van. Egyesek szerint a frizura védett a tetvektől, de az sem kizárt, hogy szakrális célja volt.

A családtagok külön reggeliztek: Az egyiptomiak, különösen a nemes családok körében, nem volt gyakori, hogy együtt reggeliztek volna. Általában a családfő egyedül reggelizett, miután befejezte a reggeli fürdőjét. Az ételt szolgák vitték neki. A nők közvetlenül a család feje után ehettek. A család tagjai általában délután vagy este ülte körül az asztalt, ahol a sör fontos szerepet töltött be.

Egyiptomi nők nem haboztak olyan ruhákat viselni, ahol szabadon maradhattak a melleik: Kalaszirisznek nevezték az egyiptomi nők által viselt, szoros ruhát, amihez egy vagy két pánt tartozott.

A holmi a mell alatt kezdődött, így azok elől maradhattak. A kalasziriszt nem csak szolgák és egyszerű osztályú nők, hanem papnők és nemes nők, még Nefertari is viselte. Ők ebben nem láttak semmi szégyenletest, de voltak ennél szerényebb női ruhák is.Így néznek ki a gízai piramisok Kairóból: A fenti kép a bizonyíték, hogy a piramisok kissé eltérnek attól, ahogy a legtöbben elképzelik őket.

(Forrás: noiportal.hu)