Így készült a 25 éves Alkonyattól pirkadatig!

1996. január 19-én mutatták be az amerikai mozik Quentin Tarantio híres filmjét.Míg hazánkban csak 1997. február 6-án érkezett meg az Alkonyattól pirkadatig című film, addig az amerikai mozik 1996. január 19-én tűzték műsorra az alkotást. Az immár 25 éves film alkotói közül a rendezőt, Robert Rodriguezt és a fogatókönyvírót, Quentin Tarantinót ismerik a legtöbben, mégis a történetet nem ők, hanem Robert Kurtzman találta ki, ám rá annak ellenére kevesen emlékeznek, hogy a neve szerepel a stáblistán.

Az elismert maszkmester Kurtzman Gregory Nicoteróval (The Walking Dead) és Howard Bergerrel (Narnia krónikái) közösen alapította meg a Kurtzman, Nicotero & Berger EFX Group céget, ami olyan klasszikus 80-as évekbeli horrorfilmek durva effektjeit készítette el, mint például a Gonosz halott 2., a Rémálom az Elm utcában és a Halloween 5. része.

1990-ben Kurtzman úgy döntött, hogy ír egy rövid treatmentet a filmötletéhez, amit részben az előző évtized véres vámpíros horrorfilmjei és részben John Carpenter Támadás a 13-as rendőrőrs ellen című alkotása inspirált.

A maszkmester terve az volt, hogy majd talál valakit, aki a vázlatából forgatókönyvet ír, aztán azt megpróbálják eladni egy másik személynek, aki alacsony költségvetésű filmet forgat belőle, méghozzá úgy, hogy a látványért a KNB fog felelni.

Kurztman szerint 24 oldalas, de Tarantino emlékei alapján csak 5 oldalas treatmentből eredetileg John Esposito készített volna forgatókönyvet, de neki Maine-ben kellett dolgoznia Stephen King Éjjeli műszakján. Az ígéretes vázlathoz tehát egy másik tehetséges írót kellett találni.

Végül Kurtzman egyik régi barátja és munkatársa David Goodman ajánlotta be a fiatal, pályakezdő, akkor még főállásban videotékásként dolgozó Tarantinót, akinek ugyan már volt néhány szkriptje, de azok messze álltak a megvalósítástól.

Kurtzman és Tarantino találkozott egymással, majd a közös munka feltételeinek megbeszélése után Kurtzman elolvasott néhány részletet a Született gyilkosok és a Tiszta románc forgatókönyvéből, ami alapján úgy döntött, hogy Tarantino a megfelelő író.

Habár az 1500 dolláros fizetés már az 1990-es években sem számított nagy összegnek, mégis arra elég volt, hogy Tarantino nyugodt szívvel otthagyja a videotékát, és minden erejével a forgatókönyv megírására koncentráljon.

Ezután Kurtzman házalni kezdett a forgatókönyvvel, ám a film annyira durva nyelvezetű és brutális volt már papíron is, hogy egyik stúdió sem merte elvállalni, ráadásul a menet közbeni 180 fokos fordulatot sem értették, hogy a menekülős történet hogyan csap át hirtelen vámpíros horrorba.

Kurtzman hiába vállalta volna a rendezést, ő soha nem dolgozott direktorként, ugyanis kizárólag effektekkel foglalkozott. Végül egy darabig úgy tűnt, hogy az Universal felkarolja a produkciót, és a Mesék a kriptából-mozifilmek egyik részeként elkészíti a filmet, de aztán inkább a Vérbordély lett a sorozat második, egyben utolsó része.Évekkel később Tarantino és Rodriguez találkozott a Tribeca Fesztiválon, ahova mind a ketten első rendezésükkel érkeztek, és imádták egymás munkáját. Az összebarátkozott rendezők útjai többször is keresztezték egymást, aztán amikor egy nap együtt ettek, Rodriguez elárulta, hogy mennyire szeret Mexikóban forgatni. Tarantino ekkor mesélt neki arról, hogy van egy forgatókönyve egy Mexikóban játszódó horroról.

Rodriguez elolvasta a szkriptet, ami őt is zavarba hozta, ugyanis a 40. oldalnál járva horrornak még nyomát sem találta, de aztán amikor a végére ért, akkor közölte, hogy nagyon szívesen megrendezné a filmet. A projekt ennek ellenére megint megakadt, mert Tarantinónak nem volt hozzáférése a jogokhoz.

Ez változott meg 1994 őszén, amikor az akkor már komoly hírnevet szerző Tarantino összetalálkozott Gianni Nunnarival és Meir Teperrel Cannes-ban, ahol megtudta tőlük, hogy megszerezték a forgatókönyv jogait, és a horrorfilm sorsa most már hármójukon múlik.

Tarantino boldogan vállalta, hogy kicsit kozmetikázza a forgatókönyvet, de csak akkor, ha a filmet jó barátja, Robert Rodriguez forgatja le. Mire Tarantino elkészült a forgatókönyv második változatával, addigra biztossá vált, hogy Rodriguez lesz a rendező.

Tarantino és Rodriguez olyan lelkes volt, hogy legszívesebben azonnal belevágtak volna a forgatásba, ám ezzel várniuk kellett hiszen össze kellett állítani a stábot. Ennek legfontosabb pontja a színészgárda volt.

Habár Tarantino már ismerte George Clooney-t, mivel együtt dolgoztak a Vészhelyzet egyik részében, mégsem ő javasolta a színészt, hanem Rodriguez, mire Tarantino jelezte, hogy neki is eszébe jutott a Clooney neve.

Mivel a Vészhelyzet éppen szüneten volt, így Clooney, aki akkoriban próbálta beindítani a mozifilmes karrierjét, de folyton elutasították, igent mondott Tarantino ajánlatára. Később kiderült, hogy pusztán az a tény, hogy Tarantinóék főszerepet kínáltak neki, olyannyira megemelte az ázsióját, hogy azok, akik akkoriban csak mellékszerepet adtak volna Clooney-nak, hirtelen főszerepet ajánlottak neki.

Juliette Lewis másképp, elég szokatlan módon kapott szerepet a filmben, ugyanis a színésznő felhívta Tarantinót, akinek elmondta, hogy kezébe került a forgatókönyv, és nagyon szívesen elvállalná benne a női főszerepet.

Az írót lehengerelte, hogy a korszak egyik legnagyobb tehetségét ennyire érdekli a film, ami igaz, hogy fontos, de nem olyan nagy kaliberű, ami egy ekkora sztárhoz illene, ezért Tarantino úgy döntött, hogy kicsit felhúzza Lewis szerepét, hogy több szöveget és filmidőt kapjon.

A stáb többi tagját elsősorban azok adták, akikkel Tarantino, vagy Rodriguez korábban már dolgozott.

Az, hogy a filmben Cheech Marin három szerepben is feltűnik, nem olyan ötlet, ami kezdetektől fogva létezett, ugyanis neki eredetileg csak a bár kapusának szerepét szánták. Amikor azonban Tarantino és Rodriguez leült a film néhány fontosabb színészével az első olvasópróbára, akkor Marin olvasta fel a határőr és Carlos sokkal kevesebb szövegét, tette ezt három különböző hangon, ami annyira megtetszett a készítőknek, hogy úgy döntöttek, ő kapja mind a három szerepet, ezzel is megjelenítve a Pokolba vezető út kapuinak egy-egy őrzőjét.

Salma Hayek eleinte idegenkedett Santanico Pandemonium szerepétől, ugyanis rettegett a kígyóktól, a karakterének pedig egy albínó tigrispitonnal a nyakában kellett megjelennie, ám amikor a színésznő megtudta, hogy Rodriguez Madonnát is kiszemelte a szerepre, akkor inkább elment egy két hónapos terápiára, hogy legyőzze a fóbiáját, és végül ő lejtette az emlékezetes táncot a film fordulópontján.

Miután összeállt a stáb, kezdődhetett a forgatás, amivel kapcsolatban a csináld-magad filmkészítő Rodriguez megtippelni sem tudta, hogy mennyi idő szükségeltetik egy ilyen nagyságú film megrendezéséhez, ám végül sikerült tartani a meghatározott időtartamot, pedig még a természet is ellenük dolgozott hol égszakadással, hol homokviharral, sőt, a munka kezdetén még egy kisebb tűz is kiütött.A csupán 11 hetes forgatás után jött a vágás, amivel Rodriguez ugyancsak elképesztően rövid idő, 4 hét alatt elkészült. Az Alkonyattól pirkadatig eredeti premierjét stílusos Halloween környékére szánták, de mivel a csúszás miatt nem áprilisban, hanem június közepén kezdődött a forgatás, ezért végül az első csapó után 7 hónappal, 1996 januárjában mutatták be a filmet.

A 19 millió dollárból készült alkotás 10 milliós bevételt kaszált az első héten, amivel a hét legnépszerűbb filmje lett. A tengerentúlon összesen 25 millió dollárt keresett az Alkonyattól pirkadatig.

A kritikusok egy része értetlenül fogadta a látottakat, de ez a készítőket nem érdekelte, mert ők nem titkolták, hogy a nézők szeretetére pályáznak, méghozzá egy olyan műfaj rajongóit szerették volna megnyerni maguknak, amelyet az elmúlt időben elhanyagoltak a filmesek.

A 90-es évek közepén szinte teljesen eltűntek a hasonló, alacsony költségvetésű horrorok a mozikból, és inkább rögtön videotékás megjelenést kaptak. Azok az alkotások, amelyek mégis moziba kerültek teljesen rossz és felejthető horrorok voltak, vagy olyan alkotások, amelyekben túlzásba vitték a melodrámát, így a nézők nem rémülten, hanem bőgve hagyták el a mozitermet.

Tarantinóék filmje tehát felüdülés volt a zsáner rajongói számára, ugyanis végre újra a műfaj expolitation-változatát kapták, és tragikus sorsú hősök magánya és szomorúsága helyett látványos és gátlástalan trancsírozást kaptak.

Az Alkonyattól pirkadatig két folytatást kapott. Az egyik a hely történetét mesélte tovább, második 100 évvel korábban játszódott és a fővámpír Santanico Pandemonium születésére koncentrált. Ezek esetében Rodriguez már csak producerként szerepel a stáblistán, míg Tarantino egyáltalán nincs rajta. A színészek közül csak Danny Trejo tűnt fel, míg Michael Parks csak a harmadik részben jelent meg.

A folytatásokat nem mutatták be a mozikban, hanem rögtön a videotékák alsó polcára kerültek, és ott is maradtak. 2014-ben azonos című, három évadot megélt sorozat indult, ami tulajdonképpen az eredeti film remake-je és kibővítése volt.

Az Alkonyattól pirkadatig utóéletével kapcsolatban inkább az a fontos, hogy hogyan illeszkedik az alkotók életművéhez. Az addig csak Ross doktorként népszerű sorozatszínész Clooney nemcsak azt mutatta meg, hogy a kisképernyő mellett a nagyot is képes uralni, hanem azt is bebizonyította, hogy egy drasztikusan más műfajban és szerepkörben is megállja a helyét.

Rodriguez esetében kiderült, hogy nagyobb költségvetésű filmekben is képes remek munkát végezni, míg Tarantino új műfajok felé vette az irányt, méghozzá úgy, hogy ismét remekül vegyítette a szellemes és nagyszerű párbeszédeket a zsáner öncélúságával és szórakoztatni akaró céljával.

(Forrás: hu.ign.com)