Nem jó dolog farkasembernek lenni
Sokan rajonganak a vérfarkasokért, akik a valóságban súlyos betegségekben szenvednek. 
Alkonyat, Vámpírnaplók, és megannyi könyv és film foglalkozik a természetfeletti lényekkel, amelyek közül a vámpírok és angyalok mellett, a vérfarkasok is álom férfiak, vagy gyönyörű nők a művekben.
A valóságban farkasembernek, avagy vérfarkasnak, lenni nem olyan jó dolog, ugyanis, ahogy a vámpírok, úgy a vérfarkasok kultusza is betegségekhez köthetőek, amiket a múltban még nem ismertek fel.
A farkasember-kórban szenvedő emberek bőre elszíneződik, kisebesedik. Az arc- és testszőrzetük rettenetesen megsűrűsödik, és megnövekszik.
Az idegi rendellenesség következtében a betegeknek nem csak a testük, hanem a viselkedésük is megváltozik. Bizonyos anyagoktól heves allergiás reakciók alakulnak ki náluk és elkerülik a vakítóan éles fényt is.
A farkasember-kór olyan ritka betegség, hogy a középkor óta csupán ötven esetet dokumentáltak, ezért még a modern orvostudomány sem tud sokat róla.
Az igazi vérfarkasokat nem csak ez a kór jellemzi, hanem a lycantrophia is, ami egyfajta elmebetegség. Akik ebben szenvednek, azok farkasnak képzelik magukat. A viselkedésüket úgy változtatják meg, hogy felveszik az állat viselkedését.
A régi korokban még nem ismerték ezeket a betegségeket, ezért rengeteg legenda és mendemonda született a vérfarkasokkal, farkasemberekkel kapcsolatban.
Voltak, akik úgy vélték, hogy ők valójában fekete mágiát űző varázslók, vagy az ördögtől kapott övvel, kenőccsel képesek farkassá változni, és gyerekeket falnak fel.Más történetek szerint, azok, akik a farkasember lábnyomából ittak, szintén elkapták a kórt. Ha egy vérfarkast pedig elégettek, akkor a füstöt tilos volt belélegezni, mert attól is át változhattak az emberek.
A történelmi emberek megoldást is találtak arra, hogy hogyan lehet kigyógyítani a farkasembereket a kórból. A romantikus megoldás erre az volt, hogy az igaz szerelmük könnycseppje meggyógyítja őket. Más megoldás szerint az Árnika krém, egy pap, vagy egy rájuk dobott ruhadarab is elég a gyógyuláshoz.
A különböző legendákból azt is megtudhatták az emberek, hogy miről ismerhetőek fel a farkasemberek. Ilyen biztos jel volt az összeérő szemöldök, a középső ujjnál hosszabb gyűrűsujj, a szőrös tenyér, hosszú körmök.
Ezen kívül még élesebbnek tartották az érzékszerveiket. Táplálkozás tekintetében az volt gyanús, aki nyers és véres húst evett.
A farkasemberek viselkedése a telihold közeledtével izgatott, levert vagy rémült lett. Nem tudtak tisztalelkű ember szemébe nézni, és gyakran tört rájuk dühkitörés, és agresszív viselkedés.
A korai középkorban úgy hitték a hívők, hogy egy-egy lovag akkor kapta meg a farkasember átkot, amikor felvett valamiféle mágikus ékszert, amit a hűtlen kedvesétől kapott.
Romániában erdei istenként imádták a Farkas Úrat, más néven Silvanust. Az öregembernek elképzelt istenség, széles, virágokkal, páfránnyal díszített kalapot viselt. Hosszú szarva, kecskepatája, szőrös alteste volt. A románok úgy tartották, hogy ő gyűjti össze a farkasokat, hogy az emberekre uszítsa őket, amiért azok veszélyeztetik a területét.Kanadának is megvolt a maga farkas legendája. Ott Loupgarou-nak nevezték a farkasszerű teremtményt, akinek csak a feje olyan, mint a farkasoké. Ő a vámpírokhoz hasonlóan, kiszívta az áldozatai vérét, akik ezután farkasemberré változtak, de csak a 101. napra alakultak át. Akkor vért kellett inniuk, és át kellett adniuk a kórt.
Az ókori görögök is hittek már a farkasemberekben. Az ő legendájuk úgy szólt, hogy Lükaón emberhússal akarta megetetni Zeuszt, aki dühében farkassá változtatta Lükaónt, és az udvartartását. Csak a szemüket hagyta meg emberinek.
Szent Kristófról, az utazók védőszentjéről, is szól egy történet, amely szerint farkasfeje volt. Fiatalkorában érdes, torokhangon beszélt. Rendkívül vadul viselkedett, és emberhúson élt.
A megváltás akkor érkezett hozzá, amikor egyszer elgondolkodott eddigi életén. Akkor egy angyal jelent meg előtte, aki megérintette az ajkát. Szent Kristóf attól kezdve a világ összes nyelvén tudott beszélni, és hirdette az Evangéliumot.
Ám nem csak kitalált személyekről szólnak a történeteket. Egy nagyon is valóságos esemény 1589-ben történt, amikor is Köln közelében található, Bedburban, egy vagyonos földműves, Peter Stubbe, tizenhárom gyereket, a saját fiát, és két terhes nőt ölt meg, amiért farkasembernek képzelte magát. Tettéért boszorkányperbe fogták, és kivégezték.
Hozzászólások