Rémisztő szellemjárta kórházak
Rengeteg paranormális jelenséget tapasztalhatunk a régi kórházakban és elmegyógyintézetekben, ha elég bátrak vagyunk. 
Hol máshol is tanyázhatnának az itt maradt lelkek, mint azokon a helyeken, ahol meghaltak? Mivel a legtöbb ember egy kórházban leheli ki a lelkét, ezért nem véletlen, hogy ezek az intézmények hemzsegnek a paranormális jelenségektől.
A világ egyik leghátborzongatóbb kórháza a Dél-Pittsburg kórház, aminek Pittsburg Landing volt az eredeti neve még a polgárháború idején. A történelem szerint rengeteg Konföderációs és Uniós katona fordult meg itt, és ezért a Városi Temetőben sok katonát temettek el, de rabszolgák is pihennek itt jelöletlen sírokban.
A kórházzal kapcsolatos legjelentősebb esemény az 1862-es bombázás, amiben nagyon sokan haltak meg, akik között sok amerikai őslakos Cherokee törzs volt. A kórház 1959-ben nyitott meg újra a 2,3 hektáros földterületen, és 1998-ig üzemelt, de akkor örökre bezárták.
Mióta végleg lakat került a kapura, elkezdődtek a paranormális jelenségek. A szemtanúk beszámoltak egész alakos szellemekről, árnyakról, furcsa zajokról, fénygömbökről, testetlen hangokról, érintésekről, ajtó becsapódásokról, és rejtélyes lépések hangjáról.
A régen itt dolgozó ápolók, orvosok, de betegek is meséltek furcsa eseményekről, mint például arról, hogy magától mozgott a gyógyszeres kocsi. A biztonsági őrök lépteket hallottak, de, amikor annak a nyomába eredtek, nem találtak senkit. Az ápolók kisgyerekek sírását, és nők sikoltozását hallották.
A kórház egyik leggyakoribb jelensége egy igen kellemetlen árnyékember, akiről azt gyanítják, hogy pedofil lehetett. A fenyegető, és erős jelenség, aki körül nehéz lesz a levegő, az EVP felvételek alapján olyanokat mond, hogy „Menj a pokolba!”, „Hagyj békén”, „Kifelé!”.
De nem csak az árnyékember hozza rá a frászt az emberekre, hanem a legalább nyolc kisgyerek szelleme is, akik közül hat a harmadik emeleten kísért. Az egyikük, akit „Buddy”-nak neveztek el a látogatók, két esztendős korában halhatott meg. Ő nagyon kedveli az embereket és szeret játszani is.
Ugyancsak a harmadik emeleten egy idősebb korú nő is kísért, de leginkább férfiaknak szeret megjelenni. A második emeleten egy olyan férfit figyeltek meg, aki folyamatosan a „Segíts!” szót ismételgeti az arra járóknak.
Az árnyékember mellett a másik legijesztőbb jelenség egy Hazel nevű nő, akinek sikolya halálra rémiszti a látogatókat. Hazel a kórház idősek otthonában élt, és mentális megfigyelés alatt tartották, de nem sokáig, mert három nappal a bekerülése után meghalt.
Az alagsorban is találkozhatunk szellemmel, akit „Pajkos Nővér”-nek neveztek el, mert megérinti az embereket, a fülükbe nevet, vagy belesuttog valamit.
Egy, a hatvanas években meghalt, gondnok szelleme is itt ragadt, s a jelek szerint nem fogta fel, hogy a kórház már nem működik, ugyanis még ma is végzi a munkáját.
Ha ennyi nem volt elég a szellemjárta kórházakból, akkor érdemes ellátogatni a Waverly Hills Mentális Kórházba is, aminek az eredeti neve a „The Waverly Hills Sanatorium at Waverly Hills” vagyis „A Waverly Hills Szanatórium Waverly Hills-nél" volt.
Az 1908-tól 1910-ig épült intézmény New Orleans legkísértetiesebb helye, ami érthető is, ugyanis már eleve a történelme hátborzongató. Annak idején, 1924-ben, járványszerűen terjedt a tuberkulózis, ami miatt 400 szobával bővítették a kórházat.
A betegségnek akkoriban még csak azt a gyógymódját ismerték, hogy a beteg menjen a friss levegőre, egyen egészségesen, és pihenjen sokat. Ezért az orvosok kísérleteztek, hogy milyen más móddal tudnák gyógyítani a tuberkulózist. Egyes páciensekbe léggömböket ültettek be, míg mások tüdejét ultraibolya fénnyel vizsgálták.
A betegek ezekbe a kísérletekbe többnyire belehaltak, ezért a kórházba építettek egy „holttest-csúszdát”, amin leküldték az elhunytat, aki rögtön egy hullaszállítóba került. Ezt azért találták ki az orvosok, hogy ezzel biztosítsák a többi beteg mentális jólétét. 1944-ben szerencsére feltalálták az antibiotikum streptomycin-t, aminek köszönhetően egyre kevesebb tuberkulózis beteg volt.
A kórházat 1961-ben bezárták, de 1962-ben már újra megnyitották. A már Woodhaven Geriatrics Center nevet viselő intézmény, valójában idősek otthonaként funkcionált, de mentális betegeket is kezeltek itt. Az 1980-as években megnőtt a beteg panaszok száma, és kiderült, hogy az orvosok, ápolók bántalmazzák a betegeket, és nem egy esetben elektrosokkot is használtak, ami beszédzavart, illetve halált okoz.
Az otthon 1981-ben bezárt, de azóta is hemzsegnek benne a szellemek, és a paranormális jelenségek, amelyek közül az egyiket az ötödik emeleten található, 502-es szobában tapasztalták a szemtanúk.
A beszámolók szerint furcsa árnyalakok tanyáznak ott, akik az ablaknál jelennek meg, és egy testetlen hang rárivall a kíváncsiskodókra, hogy „Kifelé!”. A pletykák szerint az árnyékok azoktól a nővérektől származik, akik közül az egyik 1928-ban felakasztotta magát, a másik pedig 1939-ben kiugrott az ablakon és meghalt.
Egy idős hölgy is kísért az épületben, aki a bejárati ajtón rohan ki segítségért kiabálva. Az elmondások szerint a nő kezein és lábain láncok lógnak, és a csuklóiból szivárog a vér. Állítólag ő azon betegek közé tartózik, akiket bántalmaztak, és megkötözve tartottak a kórtermekben.
Úgy látszik, hogy a gyerekek valamiért nagyon szeretik a harmadik emeletet, mert ennek a kórháznak is ott „él” az egyik gyerekszelleme, Mary, aki folyton az ablakon bámul ki. Egy férfi szemtanú azt mondta róla, hogy Mary őrült, mert azt mondogatta, hogy nincsenek szemei. A szemtanú annyira megijedt, hogy soha többé nem lépett be az épületbe.
Más gyerekek szellemeit a tetőn látták. Ők a „Ring Around the Rosy” című dalt énekelték. A magyarázat erre az volt, hogy a tuberkulózisban szenvedő gyerekeket gyakran vitték fel a tetőre napozni, levegőzni, és ilyenkor a fiatalok énekeltek.
Egy Timmy nevű kisfiúval a folyosókon találkoztak a szemtanúk, főleg a biztonsági őrök, akik elmondták, hogy a gyerek imádott labdázni, és gyakran hívta az arra járó embereket, hogy játszanak vele.
A szellemjárta kórházak, tehát nem csak a horrorfilmek íróinak kitalációja, hanem valójában léteznek olyan intézmények, amelyekben paranormális jelenséget tapasztalhatunk, ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy betegyük a lábunkat egy ilyen elhagyatott helyre.
(Forrás: jelensegek.hupont.hu)
Hol máshol is tanyázhatnának az itt maradt lelkek, mint azokon a helyeken, ahol meghaltak? Mivel a legtöbb ember egy kórházban leheli ki a lelkét, ezért nem véletlen, hogy ezek az intézmények hemzsegnek a paranormális jelenségektől.
A világ egyik leghátborzongatóbb kórháza a Dél-Pittsburg kórház, aminek Pittsburg Landing volt az eredeti neve még a polgárháború idején. A történelem szerint rengeteg Konföderációs és Uniós katona fordult meg itt, és ezért a Városi Temetőben sok katonát temettek el, de rabszolgák is pihennek itt jelöletlen sírokban.
A kórházzal kapcsolatos legjelentősebb esemény az 1862-es bombázás, amiben nagyon sokan haltak meg, akik között sok amerikai őslakos Cherokee törzs volt. A kórház 1959-ben nyitott meg újra a 2,3 hektáros földterületen, és 1998-ig üzemelt, de akkor örökre bezárták.
Mióta végleg lakat került a kapura, elkezdődtek a paranormális jelenségek. A szemtanúk beszámoltak egész alakos szellemekről, árnyakról, furcsa zajokról, fénygömbökről, testetlen hangokról, érintésekről, ajtó becsapódásokról, és rejtélyes lépések hangjáról.
A régen itt dolgozó ápolók, orvosok, de betegek is meséltek furcsa eseményekről, mint például arról, hogy magától mozgott a gyógyszeres kocsi. A biztonsági őrök lépteket hallottak, de, amikor annak a nyomába eredtek, nem találtak senkit. Az ápolók kisgyerekek sírását, és nők sikoltozását hallották.
A kórház egyik leggyakoribb jelensége egy igen kellemetlen árnyékember, akiről azt gyanítják, hogy pedofil lehetett.
De nem csak az árnyékember hozza rá a frászt az emberekre, hanem a legalább nyolc kisgyerek szelleme is, akik közül hat a harmadik emeleten kísért. Az egyikük, akit „Buddy”-nak neveztek el a látogatók, két esztendős korában halhatott meg. Ő nagyon kedveli az embereket és szeret játszani is.Ugyancsak a harmadik emeleten egy idősebb korú nő is kísért, de leginkább férfiaknak szeret megjelenni. A második emeleten egy olyan férfit figyeltek meg, aki folyamatosan a „Segíts!” szót ismételgeti az arra járóknak.
Az árnyékember mellett a másik legijesztőbb jelenség egy Hazel nevű nő, akinek sikolya halálra rémiszti a látogatókat. Hazel a kórház idősek otthonában élt, és mentális megfigyelés alatt tartották, de nem sokáig, mert három nappal a bekerülése után meghalt.
Az alagsorban is találkozhatunk szellemmel, akit „Pajkos Nővér”-nek neveztek el, mert megérinti az embereket, a fülükbe nevet, vagy belesuttog valamit.
Egy, a hatvanas években meghalt, gondnok szelleme is itt ragadt, s a jelek szerint nem fogta fel, hogy a kórház már nem működik, ugyanis még ma is végzi a munkáját.
Ha ennyi nem volt elég a szellemjárta kórházakból, akkor érdemes ellátogatni a Waverly Hills Mentális Kórházba is, aminek az eredeti neve a „The Waverly Hills Sanatorium at Waverly Hills” vagyis „A Waverly Hills Szanatórium Waverly Hills-nél" volt.
Az 1908-tól 1910-ig épült intézmény New Orleans legkísértetiesebb helye, ami érthető is, ugyanis már eleve a történelme hátborzongató. Annak idején, 1924-ben, járványszerűen terjedt a tuberkulózis, ami miatt 400 szobával bővítették a kórházat.
A betegségnek akkoriban még csak azt a gyógymódját ismerték, hogy a beteg menjen a friss levegőre, egyen egészségesen, és pihenjen sokat. Ezért az orvosok kísérleteztek, hogy milyen más móddal tudnák gyógyítani a tuberkulózist. Egyes páciensekbe léggömböket ültettek be, míg mások tüdejét ultraibolya fénnyel vizsgálták.A betegek ezekbe a kísérletekbe többnyire belehaltak, ezért a kórházba építettek egy „holttest-csúszdát”, amin leküldték az elhunytat, aki rögtön egy hullaszállítóba került. Ezt azért találták ki az orvosok, hogy ezzel biztosítsák a többi beteg mentális jólétét. 1944-ben szerencsére feltalálták az antibiotikum streptomycin-t, aminek köszönhetően egyre kevesebb tuberkulózis beteg volt.
A kórházat 1961-ben bezárták, de 1962-ben már újra megnyitották. A már Woodhaven Geriatrics Center nevet viselő intézmény, valójában idősek otthonaként funkcionált, de mentális betegeket is kezeltek itt. Az 1980-as években megnőtt a beteg panaszok száma, és kiderült, hogy az orvosok, ápolók bántalmazzák a betegeket, és nem egy esetben elektrosokkot is használtak, ami beszédzavart, illetve halált okoz.
Az otthon 1981-ben bezárt, de azóta is hemzsegnek benne a szellemek, és a paranormális jelenségek, amelyek közül az egyiket az ötödik emeleten található, 502-es szobában tapasztalták a szemtanúk.
A beszámolók szerint furcsa árnyalakok tanyáznak ott, akik az ablaknál jelennek meg, és egy testetlen hang rárivall a kíváncsiskodókra, hogy „Kifelé!”. A pletykák szerint az árnyékok azoktól a nővérektől származik, akik közül az egyik 1928-ban felakasztotta magát, a másik pedig 1939-ben kiugrott az ablakon és meghalt.
Egy idős hölgy is kísért az épületben, aki a bejárati ajtón rohan ki segítségért kiabálva. Az elmondások szerint a nő kezein és lábain láncok lógnak, és a csuklóiból szivárog a vér. Állítólag ő azon betegek közé tartózik, akiket bántalmaztak, és megkötözve tartottak a kórtermekben.Úgy látszik, hogy a gyerekek valamiért nagyon szeretik a harmadik emeletet, mert ennek a kórháznak is ott „él” az egyik gyerekszelleme, Mary, aki folyton az ablakon bámul ki. Egy férfi szemtanú azt mondta róla, hogy Mary őrült, mert azt mondogatta, hogy nincsenek szemei. A szemtanú annyira megijedt, hogy soha többé nem lépett be az épületbe.
Más gyerekek szellemeit a tetőn látták. Ők a „Ring Around the Rosy” című dalt énekelték. A magyarázat erre az volt, hogy a tuberkulózisban szenvedő gyerekeket gyakran vitték fel a tetőre napozni, levegőzni, és ilyenkor a fiatalok énekeltek.
Egy Timmy nevű kisfiúval a folyosókon találkoztak a szemtanúk, főleg a biztonsági őrök, akik elmondták, hogy a gyerek imádott labdázni, és gyakran hívta az arra járó embereket, hogy játszanak vele.
A szellemjárta kórházak, tehát nem csak a horrorfilmek íróinak kitalációja, hanem valójában léteznek olyan intézmények, amelyekben paranormális jelenséget tapasztalhatunk, ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy betegyük a lábunkat egy ilyen elhagyatott helyre.
(Forrás: jelensegek.hupont.hu)
Hozzászólások