Kásler Árpád beszámolója az országjárásról

Szerző: Kásler Árpád[divider]

Az országjárásról pozitívan tudok nyilatkozni. Van igény arra amit képviselünk. A megjelentek létszáma nagyban függ a befektetett munkától. Ez alatt értem elsősorban azt, hogy milyen mértékben szórnak meg az önkéntesek egy várost ahol megjelenünk. Mert nem elég legyártani például a szórólapokat, hanem becsülettel ki is kell azokat hordani. Volt olyan város, ahol a lakossági fórum előtt fél órával, a helyi ABC-be térve ivóvízért, a kosaras pulton közel ezer szórólap hevert. Ez lehet, hogy gyors, de nem hatékony terítési módszer. Ettől függetlenül nincs okunk panaszra ami a megjelentek létszámát illeti.

– Néhány városban, annak ellenére, hogy a szórólapok le lettek gyártva, az újsághirdetések föl lettek adva, az előadások helyszínét visszamondták. Ezeket orvosoljuk ahogyan tudjuk. A közelben új helyszínt keresünk és egy ember majd odairányítja a megjelenteket. Minden esetben szabadkoztak, hogy értsük meg nem tehettek mást, de odaszóltak. Addig szóljanak míg tudnak….

[ads1]
Ebből viszont az a tanulság, hogy mindaddig míg nincs szerződés aláírva, a terem lefoglalózva, nem szabad meghirdetni a helyszínt. Ez is azt mutatja, hogy félnek az elvtársak, mert ha nem így lenne nem foglalkoznának azzal amit csinálunk.

– Biztosan Önök is találkoztak azzal, hogy azok között akik eddig látszólag velünk voltak, akad olyan aki most mintha ellenünk agitálna. Volt, van és biztosan még lesz is ilyen. Emiatt senki se essen kétségbe. Én akkor aggódnék, ha ez nem így történne, hiszen az azt jelentené, hogy jelentéktelenek vagyunk, de nem vagyunk azok, ezért ez a természetes kiválasztódás folyamata. Erre mindössze annyit mondhatok, hogy sokan elindultunk, de nem mindannyian érünk célba. Ha valaki időközben megbotlik, akkor azért minden esetben visszafordulunk és segítünk felállni, ha hagyja. Ha valaki ezt nem engedi, akkor kénytelenek vagyunk ott hagyni, mert a fuldokló embert sem lehet megmenteni, ha nem akarja és nekünk menetelni kell tovább mert egy nemzet sorsáról van szó. Ez az élet rendje.

– Holnap Hatvanban tartunk lakossági fórumot. Állítólag készülnek valakik arra, hogy megzavarják az előadást, kínos kérdéseket tegyenek fel számomra.

Erre csak azt tudom mondani, hogy minden kérdést szívesen veszek, erre minden előadásomon legalább egy órát biztosítók az emberek számára. Bárminemű kérdést feltehetnek számomra, ha tudok akkor legjobb tudásom szerint válaszolok rá, de a kérdések feltételére, csak azután van mód, miután erre engedélyt kapnak, ugyanis az előadások nem zsibvásárok. Sok ember munkája és anyagi áldozata révén jön létre és a tisztesség, a jó modor, valamint civilizált higgadt viselkedés kötelező. Aki úgy gondolja, hogy ezt felülírhatja, annak ki lesz téve a szűre. Ez ennyire egyszerű, mert nem kötelező ezeken megjelenni, de a kölcsönös tisztelet az viszont kötelező.

Egyébként volt már rá példa, hogy Jobbikos aktivisták meg akarták zavarni az előadást és a végén még nekem kellett pártfogásomba venni, hogy a népharag le ne keverjen egy jól megérdemelt fülest nekik, míg el nem hagyták a termet.
[ads2]

– Szombaton részt vettem Szegeden egy megemlékezésen, ahova meghívtak egy rövid beszédet mondani. Annak ellenére, hogy elmentem rá, bár hajnalba értem haza Gyöngyösről, beszédet nem mondtam, mert a szervezők viselkedése méltatlanná vált az eseményhez. Az alig hatvan főt megmozgató szervezői társaság között személyi ellentétek léptek fel, állítólag azért mert Torgyán József is megjelent az eseményen. Ebből az következett, hogy két részre szakították azt a maroknyi embert is. Én lekezeltem az öreggel, megveregettem a vállát és viccesen azt mondtam, hogy „Józsi bácsi, jó nagy mocskot hagytak maguk után, amit nekünk kell most eltakarítani. „ Erre Ő azt mondta, hogy – „igen, itt most már fiatalokra van szükség.”

Én például szívesen meghallgattam volna a véleményét Torgyánnak, hogy mivel menti ki saját magát, hogyan látta akkor a dolgokat és hogyan látja most. Ez biztosan tanulságosabb és eredményesebb lett volna, mint ezen okból szétszakítani a társaságot.

– Végezetül hangot adok azon véleményemnek, amelyet már többször elmondtam, hogy Orbánnak megbocsáthatatlan bűne lesz az, hogy saját politikai játszmájában felhasználja az elszakított területeken élő magyarokat. Úgy ahogy a tervezett intézkedésekkel összeugrasztják a „devizahiteleseket” a forinthitelesekkel vagy a hitellel nem rendelkezőkkel, úgy fogják egymás ellen hangolni a szétszakított magyarságot, felhasználva őket saját politikai vergődésük meghosszabbítására. Éppen ezért, nekünk az a feladatunk, hogy alternatívát mutassunk fel, ehhez pedig mindenkinek el kell végezni a házi feladatot. Fel kell gyorsítani a Haza Nem Eladó Mozgalom alapszervezeteinek létrehozását.

Tisztelettel, Kásler Árpád