Rettegő  devizahitelesek III.rész

Én hiszek. Én hinni akarok a kormánynak, pláne, mikor azt tolja az igazságügy miniszter, hogyaszondja: 2015 a megnyugvás éve lészen, az adósok maradék pénzükből templomokat építenek a Fidesznek, és ottan áldják minden képviselőjük nevét, mert lásson csodát Európa, megoldották a devizahiteles problémát.

A lelkesebbek még áldozatot is bemutatnak majd. (Jelzem, az egész ország meghozta a maga áldozatát, csak máshogyan). Na jó, nem így mondotta volt. A lényeg, hogy majdnem mindeninek 25-30 százalékkal csökken a félelmes törlesztőrészlete. Hogy kinek huszonöt és kinek harminc, meg pontosan miért, arról egy szó sem esett, de reménykedek.

Az hogy ezermilliárdot fizetnek a bankok, megmondom őszintén, engem, egyszerű polgárt, kurvára nem érdekel, csak a törlesztőm csökkenjen gátlástalanul gyorsan és nagy mértékben.

Majdnem megbuktam matekból, de akkor, ha ennyivel csökken a törlesztőm, az egész hitelem is ennyit  csökken, igaz?  A törzstőkém és minden járulékos izé, kamat, ugye? Dilettáns számításaim szerint, ha mindenben a legkedvezőbb elbírálás alá esek, a 9 milliós hitelem, 9, 8 millió lesz, úgy hogy már nyolc éve fizetem, tehát elvileg már kicsengettem a felét. De legalább nem 14 millió.

Jaj, de nem biztos, mert árfolyamgátas is vagyok, az plusz szívás. Azért annyira nem szárnyalok a boldogságtól, és lehet, hogy nem jól számoltam. Gondolom, százezrek végeztek már vagy végeznek ilyen és hasonló számításokat, és nem száll rájuk az a bizonyos buddhista nyugalom. Pedig az úgy kéne már. Hogy az ember eldobhassa végre azt az átkozott Xanaxot, hogy ne állandóan ez járjon abban az elázott kelet-európai fejében; hogy ne kiabáljon csak úgy  a gyerekkel, meg ilyenek. Mutathattak volna már régebben példákat az átváltásra, rengeteg alappéldán keresztül, ha én lennék a miniszterelnök az M1-es tévécsatornát áthangoltam volna egy ilyen tájékoztató csatornára, ahol a nap huszonnégy órájában megmondták, kiszámolták volna  a tutit az adósoknak. És még be is lehetett volna telefonálni. Vagy ha ez túl elrugaszkodott, egy honlapon mehetett volna az átszámolás kalkulátor: belepötyögte volna az bárgyú átlag, mikor, mennyit vett föl, a futamidőt, ilyenek, és kiszámolta volna a rendszer. Szerintem, ha tényleg annyi ideje tudják a megoldást, amióta kommunikálják, ezt már simán összehozhatták volna. És mostanra már az egész magyarság úszna a boldogság gyönyörű vízében. Vagy mégsem?

Helyette inkább úgy tesznek, mintha nem a legégetőbb kérdés egyik lenne a devizahiteles problematika, mintha csak úgy mellékszálon futna valamelyik milliárdos stadion futópályájának a szélén. És az útdíj réme után, kiállnak, hogy a megnyugvás éve lesz. Ez kommunikációs fogásnak is fáradt. Mindazonáltal reménykedem, hogy tényleg jobb lesz mindenkinek, addig is, megemelem kicsit a nyugtatóadagomat.

Írta: Cseri Pál