Durván leépítenek a közmédiában

A kormány belejött a kirúgásba, úgy látszik, egészen megszerette azt. Aztán a tévében kiterjesztette szárnyait az elbocsátás Turul-madara, hej! Vagyis, ki fogja.

A közszféra után most a közmédiában jelentettek be leépítést, pontosan a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) jelentette be 177 dolgozójának elbocsátását Budapesten, Szegeden és Pécsett.

Ez már a negyedik menet, csak nehogy tizenkettő legyen, mint a bokszban. Először 2011 nyarán, majd  ősszel, vélhetőleg ideológiai alapon, közel 900 embertől váltak meg, utána 2013-ban 200 dolgozó kisöprése következett. Aztán itt van a 2015-ös cinikus racionalizálás és ésszerűsítés ideje, ezek a hivatalos indoklások, kopogó és átlátszó mondatok mindig kiverik a biztosítékot nálam, bizonyára bennem van a hiba.

Gonoszan arra gondolok ilyenkor, hogy ennyi nem-fideszes még benne ragadt a rendszerben? Azért tán a bősz ráció, és annak még bőszebb emlegetése, indokok gyanánt?  Persze nem biztos, hogy így van, de ebben a mai világban simán benne van a sötét lehetőség. Pláne, ha van az embernek vidéki ismerőse, aki az ottani médiában dolgozik, és a feszültséglevezető, baráti pálinkázásnál mond egy-két dolgot annak a médiának a működéséről. Sőt, hatalmas lendülettel és bölcsességgel elemzi is a történteket, máris kigyulladnak a felismerés kis lámpási az agyban. Kisvárosban ugye közhely, hogy mindenki mindenkit ismer, mindenki mindenkivel bartelezik, és ott vannak még a közös megalkuvások. Aláaknázott terület, maradjunk annyiban. Ahol esetleg a városházán számon tartják a városi lap újságíróinak politikai hovatartozását, és ahol mennek az ideges telefonok a polgármesterektől, ha nem a kellő irányba kanyarodnak a cikkek, túlságosan szabadok a jelzők, vagy csak egyszerűen nem értik, mi van oda leírva. És ha nem értik, azt gondolják, biztos rossz nekik.

Még akkor is, ha  a birkatenyésztés viszontagságairól van szó. Lehet például baloldali a pásztor. Még sok ilyen titkos történet kering szerte a hazában, meg is tudnék velük tölteni pár vaskos kötetet. Ennek fényében már nem lepődök meg semmin, még akkor sem, ha az M1 vagy a Duna TV zakójának átszabásával, nekem, dilettáns nézőnek, inkább úgy tűnik, sokkal több médiamunkás kellene, hogy megfelelően működjön a rendszer.

Aztán azt olvasom, hogy az MTVA-nál, tanulva a multinacionális nagyvállalatok módszereiből, kiszervezik a műsorok egy részét, mert a kiszervezés a posztmodern utáni kor egyik közgazdasági trendje. Szép magyar kifejezéssel: outsourcing. És kiknek fogják kiszervezni a műsorgyártást? Ez persze költői kérdés, benne a van a válasz. Elképzelhető, hogy jövőbe tekintő központifűtés-szerelők producercsapata irányítja majd a médiát? Újabb költői kérdés.

Nem állítom, hogy így történik majd, csak eljátszottam a kósza a lehetőséggel. Játszani még lehet. Talán. És majd a másik oldali véleményformálók nyomhatják megint a Facebookon, hogy mennyire megérdemlik ezek a szemetek, úgy kell nekik, satöbbi, mert így kiszolgálják a rezsimet meg úgy kiszolgálják a rezsimet. Az emberi történetekben rejlő tragédiák persze ugyanúgy nem érdekli őket, hiába ők az elfogadás jedi lovagjai. Tisztelet a kivételnek.

Írta: Cseri Pál