Barátunk, vagy ellenségünk a gáziszap?
Közel 500 millió forint kamatjövedelmet realizál a Fővárosi Gázművek évente. A saját pénzéből, melynek elköltésére kötelezettséget vállalt.
A Fővárosi Gázművek Zrt 50 százalék plusz egy részvény erejéig Budapest Fővárosi Önkormányzata, 49,83 százalékban a RWE Gas International B.V., és 0,17 százalákban különböző kisbefektetők tulajdona. Az elmúlt 10 évben, időhúzásos taktikával, kb. 5 milliárd forint jövedelemre tett szert, időhúzásos ügyeskedéssel,és ez által szennyezte a Dunát. Szerkesztőségünk megpróbált utána járni annak, hogy a Fővárosi Gázművek mire költötte a fenntnevezett összeget. Droppa Györgyöt; az Alternatív nobel-díjas Duna Kör ügyvivőjét kérdeztük:
A zártkörű részvénytársaság nyilvános jelentései 2010-ig nyilvánosak, megtalálhatók az interneten. A későbbieket nem találtuk. Vajon miért? Mi történt azután, úgy tünik, minket gyermekként kezelnek. Ez már a - niht für den kindern – kategóriája. Az ami szerintük már nem ránk, nem a nyilvánosságra tartozik. Vizsgáltuk a 2010-es, beszámolót, a független könyvvizsgáló jelentését, és a felügyelő bizottság jelentését is de hiába, kamajövedelmet, azokban sem találtunk. Az adózott eredmény, és a jóváhagyott osztalék, részesedés értéke forintra megegyezett, 2009-ben 4,617 821 ezer forint volt. A mérleg szerinti eredmény pedig 47 ezer forint. Az osztalékra monhatjuk: ügyes, és eredményes, de vajon jó e ez mindannyiunknak, tehetjük fel a kérdést, hisz nem egy magánvállalatról van szó. Az óriás közszolgáltató vállalat egyetlen elvégzetlen, feladatának próbáltunk utána járni. Az esetet a 2013-as nagy nyári árvíz hullámai kavarták fel.
Az 1914- ben megnyitott Óbudai Gázgyár, mely 70 és fél év működés után, a földgázra való áttérés miatt, 1984-ben végleg bezárt. A gyár a gáz mellett, két mellékterméket; kokszot és un. gázgyári masszát is előállított. A kokszot fűtésre, míg a gravitációs úton előállított -közkeletű nevén - könnyű és nehézkátrányt útépítésre használták. A gázgyári massza ellenben nem bizonyult túl jó útépítő anyagnak, mert a legmelegebb nyári napokon, nemcsak az autóbuszok, hanem az emberek cipői is beleregadtak. Vitték is a kátrányt sokfelé, de az elhelyezett kátránytól mindenhol szabadulni akartak. Így töltötték fel a budafoki barlanglakásokat és az amúgy védettséget élvező ürömi kőbányát is. A helyi lakosság hosszadalmas harcának eredményeként, ezeket a területeket az Országos Környezeti Kármentesítési Program finnaszírozásáben, nagyrészt tehermentesítették, sőt a gázmasszát 2009-ben a valamikori gázgyár területén, a gáztározók alapjából is elszállították.
A gyár építése 1910-ben kezdődött, a Dunaparti védtöltés megépítésével. Ezt az árvízvédelmitöltést 1965-ben megrősítették. Építésénél, a vizzáró agyagot helyettesítendő, gázgyári masszát használtak. A volt gázgyári terület alatt rendkívüli mértékben szennyezett a talaj, s így a talajvíz is. Ez alacsony vízállás esetén, mindenki által látható módon, barna léként szivárog, folyik a Dunába. Magas vízállás esetén, bár az kevésbé látható, a szennyezés mértéke növekszik. Nincs más mód, mint a terület megtisztítása. Ehhez, mint mindig, sok pénz kell, csak ebben az esetben, a pénz megvan, és sok éve már rendelkezésre áll, tunillik 6 milliárd forint szunnyad elkülönítve a Fővárosi Gázművek (kevésbé nyilvános) mérlegében. A gázművek, ellenben húzza az időt, tekeri az adminisztráció papírbiciklijét. A Főváros, mely már 1996-ban határozatban kötelezte a Gázműveket, a környezet rehabillitációjára, de nem tud, vagy nem akar árvényt szerezni saját döntésének, ráadásul, így az igen értékes fejlesztési területeihez sem juthat. Ehhez, sajnos a Közép-Dunavölgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség is partner, vagy ha nem is partner, de a határozat érvényét, a terület megtisztitását elérni biztosan nem tudta, csakúgy mint az szintén illetékes Budapesti Városfejlesztési és Városrehabilitációs Vagyonkezelő Zrt.
Vajon miért engedi ki kezeiből a főváros a gázgyárprojektet, mikor minden lapot a kezében tart? Miért nem lépnek a hatóságok? Miért kell eltűrni a Duna szennyezését, így ahogy van.
Idilli kép tárul elém. Az Óbudai Hajógyári sziget egyik oldalán, a szigetspiccen ott strandolnak a fiatalok, a Sziget Fesztiválon. Fekszenek a fövenyen, próbálják kialúdni magukat, pihennek egymás mellett, sok országból barátságban, elmerülnek a nyár élményeiben. A másik oldalon, meg ott a volt gázgyár területén, a szintén sikeres Grafisoft Egyetem. Mi a megoldás? Elzárni az embereket a Dunaparttól, vagy a szennyező forrást megszüntetni?
Egyre több településen panaszkodnak a Duna szennyezésére habzására is. A szél, néha 10 cm gusztustalan habot is összfúj. Az okokat nem ismerjük. A környezetvédelmi felügyelőségek, bejelentéseinket befogadják, de az okokat nem találják. Szerintünk, nem szúrópróbás ellenörzéseket kellene végezni, hanem addig kellene vizsgálódni, míg az okokat meg nem találják. Sok a megválaszolatlan kérdés. Miért nem szóllal meg a terület védett romjainak kezelője? Miért tűri mindezt, a már rehabilitált területen található Grafisoft Informatikai Egyetem? Érzi a Főváros, hogy cselekvési kényszerben van?
Talán a pártok, tehetnének valamit; hisz választás lesz. Igen, de Ők visszafelé köpködnek, előre pedig ígérgetnek, így aztán nem történik semmi.
Duna Kör
A Fővárosi Gázművek Zrt 50 százalék plusz egy részvény erejéig Budapest Fővárosi Önkormányzata, 49,83 százalékban a RWE Gas International B.V., és 0,17 százalákban különböző kisbefektetők tulajdona. Az elmúlt 10 évben, időhúzásos taktikával, kb. 5 milliárd forint jövedelemre tett szert, időhúzásos ügyeskedéssel,és ez által szennyezte a Dunát. Szerkesztőségünk megpróbált utána járni annak, hogy a Fővárosi Gázművek mire költötte a fenntnevezett összeget. Droppa Györgyöt; az Alternatív nobel-díjas Duna Kör ügyvivőjét kérdeztük:
A zártkörű részvénytársaság nyilvános jelentései 2010-ig nyilvánosak, megtalálhatók az interneten. A későbbieket nem találtuk. Vajon miért? Mi történt azután, úgy tünik, minket gyermekként kezelnek. Ez már a - niht für den kindern – kategóriája. Az ami szerintük már nem ránk, nem a nyilvánosságra tartozik. Vizsgáltuk a 2010-es, beszámolót, a független könyvvizsgáló jelentését, és a felügyelő bizottság jelentését is de hiába, kamajövedelmet, azokban sem találtunk. Az adózott eredmény, és a jóváhagyott osztalék, részesedés értéke forintra megegyezett, 2009-ben 4,617 821 ezer forint volt. A mérleg szerinti eredmény pedig 47 ezer forint. Az osztalékra monhatjuk: ügyes, és eredményes, de vajon jó e ez mindannyiunknak, tehetjük fel a kérdést, hisz nem egy magánvállalatról van szó. Az óriás közszolgáltató vállalat egyetlen elvégzetlen, feladatának próbáltunk utána járni. Az esetet a 2013-as nagy nyári árvíz hullámai kavarták fel.
Az 1914- ben megnyitott Óbudai Gázgyár, mely 70 és fél év működés után, a földgázra való áttérés miatt, 1984-ben végleg bezárt. A gyár a gáz mellett, két mellékterméket; kokszot és un. gázgyári masszát is előállított. A kokszot fűtésre, míg a gravitációs úton előállított -közkeletű nevén - könnyű és nehézkátrányt útépítésre használták. A gázgyári massza ellenben nem bizonyult túl jó útépítő anyagnak, mert a legmelegebb nyári napokon, nemcsak az autóbuszok, hanem az emberek cipői is beleregadtak. Vitték is a kátrányt sokfelé, de az elhelyezett kátránytól mindenhol szabadulni akartak. Így töltötték fel a budafoki barlanglakásokat és az amúgy védettséget élvező ürömi kőbányát is. A helyi lakosság hosszadalmas harcának eredményeként, ezeket a területeket az Országos Környezeti Kármentesítési Program finnaszírozásáben, nagyrészt tehermentesítették, sőt a gázmasszát 2009-ben a valamikori gázgyár területén, a gáztározók alapjából is elszállították.
A gyár építése 1910-ben kezdődött, a Dunaparti védtöltés megépítésével. Ezt az árvízvédelmitöltést 1965-ben megrősítették. Építésénél, a vizzáró agyagot helyettesítendő, gázgyári masszát használtak. A volt gázgyári terület alatt rendkívüli mértékben szennyezett a talaj, s így a talajvíz is. Ez alacsony vízállás esetén, mindenki által látható módon, barna léként szivárog, folyik a Dunába. Magas vízállás esetén, bár az kevésbé látható, a szennyezés mértéke növekszik. Nincs más mód, mint a terület megtisztítása. Ehhez, mint mindig, sok pénz kell, csak ebben az esetben, a pénz megvan, és sok éve már rendelkezésre áll, tunillik 6 milliárd forint szunnyad elkülönítve a Fővárosi Gázművek (kevésbé nyilvános) mérlegében. A gázművek, ellenben húzza az időt, tekeri az adminisztráció papírbiciklijét. A Főváros, mely már 1996-ban határozatban kötelezte a Gázműveket, a környezet rehabillitációjára, de nem tud, vagy nem akar árvényt szerezni saját döntésének, ráadásul, így az igen értékes fejlesztési területeihez sem juthat. Ehhez, sajnos a Közép-Dunavölgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség is partner, vagy ha nem is partner, de a határozat érvényét, a terület megtisztitását elérni biztosan nem tudta, csakúgy mint az szintén illetékes Budapesti Városfejlesztési és Városrehabilitációs Vagyonkezelő Zrt.
Vajon miért engedi ki kezeiből a főváros a gázgyárprojektet, mikor minden lapot a kezében tart? Miért nem lépnek a hatóságok? Miért kell eltűrni a Duna szennyezését, így ahogy van.
Idilli kép tárul elém. Az Óbudai Hajógyári sziget egyik oldalán, a szigetspiccen ott strandolnak a fiatalok, a Sziget Fesztiválon. Fekszenek a fövenyen, próbálják kialúdni magukat, pihennek egymás mellett, sok országból barátságban, elmerülnek a nyár élményeiben. A másik oldalon, meg ott a volt gázgyár területén, a szintén sikeres Grafisoft Egyetem. Mi a megoldás? Elzárni az embereket a Dunaparttól, vagy a szennyező forrást megszüntetni?
Egyre több településen panaszkodnak a Duna szennyezésére habzására is. A szél, néha 10 cm gusztustalan habot is összfúj. Az okokat nem ismerjük. A környezetvédelmi felügyelőségek, bejelentéseinket befogadják, de az okokat nem találják. Szerintünk, nem szúrópróbás ellenörzéseket kellene végezni, hanem addig kellene vizsgálódni, míg az okokat meg nem találják. Sok a megválaszolatlan kérdés. Miért nem szóllal meg a terület védett romjainak kezelője? Miért tűri mindezt, a már rehabilitált területen található Grafisoft Informatikai Egyetem? Érzi a Főváros, hogy cselekvési kényszerben van?
Talán a pártok, tehetnének valamit; hisz választás lesz. Igen, de Ők visszafelé köpködnek, előre pedig ígérgetnek, így aztán nem történik semmi.
Duna Kör
Hozzászólások