Czibere: a különböző mérések összemosása nem szolgálja a szegények érdekeit
Magyarországon a lakosság 14 százaléka szegény, és harmaduk él mélyszegénységben - mondta Czibere Károly, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára az MTI-nek. Úgy fogalmazott: egyetlen szegény, egyetlen nélkülöző, éhező is sok, "de a szegénység mérésének különböző szintjeit el kell különíteni, mert ezek összemosása nem szolgálja a szegények érdekeit".
A szegénység "első mérője" a mélyszegénységben élők száma - mondta, hozzáfűzve, mintegy három-négyszázezerre tehető a számuk, ők azok, akik minden szempontból szegények.
Az államtitkár közölte: a lakosság 9 százaléka tekinti magát mélyszegénynek. A 2000-es évek közepén ez az arány 4 százalék volt, ez emelkedett a szocialista kormányzás idején, 2009-re 8 százalékra és azóta egy százalékot nőtt.
A következő kategória a jövedelmi szegényeké, ők azok, akiknek nagyon alacsony a jövedelmük, nem haladja meg a havi 66 ezer forintot, a szegénységi küszöböt. Arányuk Magyarországon 14 százalék, az Európai Unióban pedig 17 százalék, tehát a szegénység elleni küzdelemben Magyarország jobban áll az uniós átlagnál - tette hozzá az államtitkár.
Czibere Károly egy másik uniós mérőszámról is beszélt, a kirekesztettségi kockázattal fenyegetettek arányáról. Magyarázatként hozzáfűzte: a kirekesztődésnek három eleme van, a jövedelmi szegénység, a munkanélküliség és az anyagi depriváció (nélkülözés). Magyarországon az anyagi depriváció növeli elsősorban a kirekesztődési kockázatot. Az anyagi deprivációk közül mindössze egyetlen terület volt a kilencből, amely a gazdasági válság során romlott: a lakásfenntartási költségek növekedtek, ezért volt fontos intézkedés a kormány részéről a rezsicsökkentés, amely ezt a kirekesztődési kockázatot enyhítette - emelte ki.
Czibere Károly jelezte: a legvitatottabb mérőszám a létminimum, mivel az elnevezés nem takarja a tartalmát, "ezért politikai hangulatkeltésre jó a létminimumra hivatkozás".
A létminimum nem a megélhetési minimumot jelenti, hanem egy szerény megélhetést garantáló jövedelmi szintet, ráadásul módszertanilag is rosszul számolják, mivel a Központi Statisztikai Hivatal a kiszámítás során egy alapélelmiszer-kosarat "felszoroz", és nem veszi figyelembe a rezsit, a ruházkodást, a benzint - mondta az államtitkár.
Hozzátette: ez az oka annak, hogy "nemzetközileg sem mérik és nem is hasonlítják össze". A KSH sem méri már, hányan élnek a létminimum alatt.
Emlékeztetett rá, hogy a kormány a 2011-ben elfogadott társadalmi felzárkózási stratégiával összhangban az átfogó megoldásokat támogatja. Olyan megoldásokban gondolkodnak, amely valódi esélyeket teremt az oktatásban, a munkához jutásban vagy éppen az egészségügyi szolgáltatások elérésében - mutatott rá.
A hosszú idők során kialakult helyzet megoldása nem megy azonnal, kitartó, szisztematikus munkára van szükség - mondta, hozzátéve: a szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság létrejöttével "kíséretet kapnak" azok, akik rászorulnak. "Továbbra sem hagyunk senkit az út szélén" - szögezte le Czibere Károly.
MTI
A szegénység "első mérője" a mélyszegénységben élők száma - mondta, hozzáfűzve, mintegy három-négyszázezerre tehető a számuk, ők azok, akik minden szempontból szegények.Az államtitkár közölte: a lakosság 9 százaléka tekinti magát mélyszegénynek. A 2000-es évek közepén ez az arány 4 százalék volt, ez emelkedett a szocialista kormányzás idején, 2009-re 8 százalékra és azóta egy százalékot nőtt.
A következő kategória a jövedelmi szegényeké, ők azok, akiknek nagyon alacsony a jövedelmük, nem haladja meg a havi 66 ezer forintot, a szegénységi küszöböt. Arányuk Magyarországon 14 százalék, az Európai Unióban pedig 17 százalék, tehát a szegénység elleni küzdelemben Magyarország jobban áll az uniós átlagnál - tette hozzá az államtitkár.
Czibere Károly egy másik uniós mérőszámról is beszélt, a kirekesztettségi kockázattal fenyegetettek arányáról. Magyarázatként hozzáfűzte: a kirekesztődésnek három eleme van, a jövedelmi szegénység, a munkanélküliség és az anyagi depriváció (nélkülözés). Magyarországon az anyagi depriváció növeli elsősorban a kirekesztődési kockázatot. Az anyagi deprivációk közül mindössze egyetlen terület volt a kilencből, amely a gazdasági válság során romlott: a lakásfenntartási költségek növekedtek, ezért volt fontos intézkedés a kormány részéről a rezsicsökkentés, amely ezt a kirekesztődési kockázatot enyhítette - emelte ki.
Czibere Károly jelezte: a legvitatottabb mérőszám a létminimum, mivel az elnevezés nem takarja a tartalmát, "ezért politikai hangulatkeltésre jó a létminimumra hivatkozás".
A létminimum nem a megélhetési minimumot jelenti, hanem egy szerény megélhetést garantáló jövedelmi szintet, ráadásul módszertanilag is rosszul számolják, mivel a Központi Statisztikai Hivatal a kiszámítás során egy alapélelmiszer-kosarat "felszoroz", és nem veszi figyelembe a rezsit, a ruházkodást, a benzint - mondta az államtitkár.
Hozzátette: ez az oka annak, hogy "nemzetközileg sem mérik és nem is hasonlítják össze". A KSH sem méri már, hányan élnek a létminimum alatt.
Emlékeztetett rá, hogy a kormány a 2011-ben elfogadott társadalmi felzárkózási stratégiával összhangban az átfogó megoldásokat támogatja. Olyan megoldásokban gondolkodnak, amely valódi esélyeket teremt az oktatásban, a munkához jutásban vagy éppen az egészségügyi szolgáltatások elérésében - mutatott rá.
A hosszú idők során kialakult helyzet megoldása nem megy azonnal, kitartó, szisztematikus munkára van szükség - mondta, hozzátéve: a szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság létrejöttével "kíséretet kapnak" azok, akik rászorulnak. "Továbbra sem hagyunk senkit az út szélén" - szögezte le Czibere Károly.
MTI
Hozzászólások