Visszatelepítették a fekete bödöncsigákat eredeti élőhelyükre, Vízfőre
A fekete bödöncsiga az egyik leginkább veszélyeztetett magyarországi puhatestűfaj. A visszatelepítéséről magyar kutatók számoltak be nemrég a Journal of Molluscan Studies című folyóiratban.
A nagymértékű visszaszorulás hátterében az áll, hogy ez a csigafaj különösen érzékeny a környezetének megváltozására, és már viszonylag kismértékű zavarás is végzetes lehet egy-egy populáció számára. Sérülékenysége miatt ezt a fajt a Természetvédelmi Világszövetség (International Union for Conservation of Nature and Natural Resources, röviden IUCN) Vörös Listáján a második legsúlyosabb, az úgynevezett Veszélyeztetett (Endangered) kategóriába sorolják. Magyarországon fokozottan védett, de a törvényi védettség ellenére az a tény, hogy a teljes hazai állomány egyetlen forrásban él, bőven ad okot aggodalomra.
A Sályra történő visszatelepítés 2010-ben kapott hatósági engedélyt, az előkészítésében, a kivitelezésben, valamint az utána követő monitorozásban a Magyar Természettudományi Múzeum, az Állatorvostudományi Egyetem, valamint az Eszterházy Károly Egyetem szakemberei vettek részt. A 2010 és 2012 között áttelepített egyedek utódaiból mostanra önfenntartó állomány alakult ki Sályon. A 2010-es áttelepítést a NatFilm stábja rögzítette, de a bödöncsigák szerepeltek a 2012-ben elkészült Endemica Hungarica című filmben is. Mint írják, ahhoz, hogy fenn is maradjon a régi-új, részben megváltozott élőhelyén a veszélyeztetett faj, feltétlenül természetvédelmi beavatkozások szükségesek. A fekete bödöncsiga úgynevezett pannon endemizmus, a Tisza, a Száva és a Duna vízgyűjtő területeinek bennszülött faja. Korábban 15-20 lelőhelyét ismerték, viszont az elmúlt fél évszázad alatt ezek többségéről kipusztult.
Mostanra összesen négy természetes populációja maradt a világon. Az utolsó hazai állománya a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kácson van, ezen kívül ismert még kettő Ausztriában és egy Szlovéniában.
MTI
A nagymértékű visszaszorulás hátterében az áll, hogy ez a csigafaj különösen érzékeny a környezetének megváltozására, és már viszonylag kismértékű zavarás is végzetes lehet egy-egy populáció számára.
A Sályra történő visszatelepítés 2010-ben kapott hatósági engedélyt, az előkészítésében, a kivitelezésben, valamint az utána követő monitorozásban a Magyar Természettudományi Múzeum, az Állatorvostudományi Egyetem, valamint az Eszterházy Károly Egyetem szakemberei vettek részt. A 2010 és 2012 között áttelepített egyedek utódaiból mostanra önfenntartó állomány alakult ki Sályon. A 2010-es áttelepítést a NatFilm stábja rögzítette, de a bödöncsigák szerepeltek a 2012-ben elkészült Endemica Hungarica című filmben is. Mint írják, ahhoz, hogy fenn is maradjon a régi-új, részben megváltozott élőhelyén a veszélyeztetett faj, feltétlenül természetvédelmi beavatkozások szükségesek. A fekete bödöncsiga úgynevezett pannon endemizmus, a Tisza, a Száva és a Duna vízgyűjtő területeinek bennszülött faja. Korábban 15-20 lelőhelyét ismerték, viszont az elmúlt fél évszázad alatt ezek többségéről kipusztult.
Mostanra összesen négy természetes populációja maradt a világon. Az utolsó hazai állománya a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kácson van, ezen kívül ismert még kettő Ausztriában és egy Szlovéniában.
MTI
Hozzászólások