Lópici Gáspár, az utca hírmondója
Sokan emlékeznek erre a mondatra: Lópici Gáspár, az utca hírmondója. A Keménykalap és krumpliorr című filmben Szilágyi Istvántól hallhattuk.
A hosszú jellegzetes orrú, gyér hajkoronával rendelkező, megzabolázatlan szemöldökű színművész szegénységben éli életét.
Az elmúlt 50 évben, sok játékfilmben és színdarabban láthattuk, az igazán nagy szerepek elkerülték, de mégis sok embernek szerzett kellemes, vidám pillanatot, élményt. A színész most is szeretne játszani, de betegsége miatt, nincs rá igazán lehetősége.
Már több mint egy éve alig tud dolgozni. Nyugdíjából nem tud megélni, szüksége van a munkára.
Trombózisos lábával nehezen megy a közlekedés. Körülbelül egy éve, mivel nem igazán tudták fűteni a lakásukat, nagyon megfázott, súlyos tüdőgyulladást kapott.
Kórházba került. Gyógyuláshoz rengeteg gyógyszert kellett beszednie. Több heti bent fekvés, kezelés alatt a lábában trombózis alakult ki.
Még mindig nagyon fáj neki, de most már kezd helyreállni. Az erős gyógyszerek hatása, hogy beszéde akadozik. Beszédkészsége nehézkes.
Szilágyi István, így nem tud igazán dolgozni. A művészetnek szánta az életét. Nem volt fontos számára a hírnév, a pénz, a gazdagság.
Az utca hírmondójának az volt a fontos, hogy jó, élvezetes és értelmes legyen az a darab vagy játékfilm, amiben játszik.
Lópici Gáspár elgondolkodott, hogy ha visszaforgatnák az időt, másképpen csinálná e, de a válasza az, hogy nem. A nélkülözés nem esik neki jól, de akkor sem csinálna semmit másképpen.
Az idős színészt, mai napig is felismerik az utcán, és Lópici Gáspárként szólítják meg. Aminek szívből örül, mert kedves emlékként éli meg, és melegíti a lelkét, hogy még most is emlékeznek rá.
Szilágyi Istvánnal felvették a kapcsolatot a Művészek a Művészekért Alapítvány elnöke, és jótékonysági estet szerveznek neki.
(Forrás: 24.hu)
Hozzászólások