Taylor Swift: Dalokat írni számomra felér egy terápiával
Taylor Swift megmutatta fiatalos gondolkodását azzal, amikor bevallotta, az vitte a zene felé, hogy nem voltak igazi barátai az iskolában.
Az őstehetséggel bíró amerikai szupersztár szerint tehetségesen énekel és ír dalokat, nem mellesleg csinos a pofija.
Fiatalabb éveiben – bár most sincs több huszonhárom évesnél- abban lelt vigaszt, miként kiírhatta az érzéseit a zenében, mivel senki sem volt kíváncsi rá. A Style magazinnak bevallotta, hogy az osztálytársai teljesen kizárták a baráti társaságból, azt gondolták róla furcsa és más.
Taylor azt mondta: „Mikor olyasmik foglalkoztatnak, mint a magány, vagy az összezavarodottság, vagy a frusztráltság, az teljesen összekuszálja a gondolatokat a fejedben. Számomra az egyetlen menedék ezekből az érzésekből, ha írtam legalább egy három és fél perces dalt. Először azért kezdtem el dalokat írni, mert senki sem barátkozott velem. Amilyen szomorú voltam, olyan szomorúak lettek a dalaim is. Sokszor rágódtam ezen a nehéz időszakon, amikor nem voltak barátaim a suliban. Dalokat írni olyan volt, mint egy terápia.”
[video width="600" ][/video]
A csinos énekesnő beszélt arról is, hogyan tudja érvényre jutatni az érzéseit a dalaiban, mint például a volt szerelmeivel kapcsolatban.
„Az a baj, hogy amikor a rajongóimmal megosztom a magánéletem apró részleteit, mindenki mást is informálok önmagamról.”
Megkérdezték Taylort arról, mi van akkor, ha róla ír majd egyszer valaki dalt: „El tudnám viselni. Ha az exeimről írnék dalokat, akkor ők is írhatnának rólam. Ez így működik. Nem fogok panaszkodni emiatt. Nem fogom azt mondani, én vagyok az egyetlen, aki dalokat írhat a szerelmünkről. Ez így fair.”
Meggyónta azt is, miszerint a legnagyobb félelme az életben, hogy túl magának való lesz, így pedig egyedül marad. „Aggódok amiatt, hogy önközpontú, hiú ember vagyok. Félek a rossz választásoktól. Nem akarok elviselhetetlenné válni. Egyedül. Szomorúan feküdni a kádban egy pohár borral a kezemben, panaszkodni az élet végességéről, mert mindenkit ellöktem magamtól és mindent elrontottam azzal, hogy azt hittem senki sem elég jó nekem. A tipikus hollywoodi szomorú példa a szegény sztárocskáról, aki magányos, mert magas falakkal vette körül magát és senkit sem engedett közel magához. Ez az én félelmem. Ez az oka, ami miatt úgy élem az életem, ahogy, mert inkább akarok mindent érezni, mint hogy úgy végezzem, mint az előbb említett magányos sztárocska.”
/Forrás: The Sun/
Hozzászólások