A testkép és cselekvés

Az anorexiás emberek sokkal nagyobbnak és súlyosabbnak látják magukat, mint amilyenek a valóságban. Vajon ez az önképzavar egy tudattalan viselkedésről tanúskodik? A tudósok most új megvilágításba helyezik ezt a kérdéskört. A kutatási eredmény a PLoS ONE című szakfolyóiratban jelent meg.

A testkép és az ajtók szorosan összefüggenek: az a képesség, hogy navigáljunk a környezetünkben attól az érzékeléstől függ, hogy a test hogyan létezik a térben. A testünk szélességének tudattalan érzékelése például automatikusan arra késztet minket, hogy a elfordítsuk a vállunkat, amikor egy keskeny nyíláson szeretnénk átcsusszanni.

A kutatók 39 alany bevonásával tesztelték az anorexiás betegek test-érzékelését. A résztvevő nők közül 19 anorexiás zavarral, 20 pedig egészséges önképpel rendelkezett. Mind a 39 résztvevőt arra kérték a kutatók, hogy sétáljanak át különböző méretű ajtónyílásokon, miközben ezt a feladatot megzavaró memóriafeladatokat kellett végrehajtaniuk. A nem anorexiás résztvevők akkor kezdték elfordítani a vállukat, amikor az ajtónyílások 25% voltak szélesebbek saját testükhöz képest. Az anorexiás betegek viszont már akkor elkezdték összehúzni magukat, amikor a nyílás testméretükhöz mérten még 40%-al szélesebb volt, miután a valósnál sokkal nagyobbnak érzékelték saját testüket.

A kutatók az eredmények alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a testképzavar nemcsak az érzékelést, hanem cselekvést is nagyban befolyásolja - ennek a felvetésnek a betegek gyógyítására is hatása lehet.

Forrás: www.scientificamerican.com