A vérszegény beteg fogyókúrája
A vörösvérsejtek számának csökkenése, azaz a vérszegénység nem ritka betegség. Kialakulásában számos tényező játszhat szerepet, többek között a nem megfelelő fogyókúra is. A vérszegénység gyengeséggel, fáradtságérzettel, fejfájással jár együtt, a leggyakoribb formái a vas-, a B,2-vitamin és a folsavhiányos vérszegénység.
A vashiányos vérszegénység oka lehet a megnövekedett vasszükséglet és az ehhez nem alkalmazkodó vasbevitel, a rossz vasfelszívódás és hasznosulás, a fokozott vasvesztés (vérvesztés), az elégtelen vasbevitel. A vasszükséglet nagyobb pl. a gyermekek, serdülők, gyermeket váró anyák esetében. Romlik a vasfelszívódás pl. a gyomor nagy részének eltávolítása után és idült vékonybélgyulladással járó betegségekben, megnövekszik a vasvesztés pl. idült emésztőszervi vérzésekkel járó betegségek, illetve a túl sok vér vesztésével járó női cikluszavarok esetén.
A vashiányos állapot és vérszegénység megelőzésében a táplálkozás lehetőségei elégségesek, de a betegség kezelése gyógyszeres kiegészítéssel történik. Ez utóbbival nem foglalkozunk, mert teljes egészében a kezelőorvos dolga, de a táplálkozással történő vasbevitel néhány kérdését a következő bekezdésekben tisztázzuk.
Fontos azt is tudni, hogy a húsok, húskészítmények, a halak nemcsak jól hasznosuló vasban gazdagok, hanem jelentősen megjavítják a növényi eredetű forrásokból történő vas hasznosulást. A vas felszívódását gátolja a gabonafélékben lévő kitinsav, valamint csökken a hasznosulás a foszforban gazdag táplálékok (tej, gabonafélék) hatására. A zöldség és főzelékfélék nagy C-vitamin tartalma jelentősen javítja, növeli avas felszívódását (a vegetáriánusok vasellátottsága azért nem katasztrofális, mert a növényi táplálékok C-vitamin tartalma a rosszul felszívódó növényi vas hasznosulását erősen megjavítja).
Függ a vas felszívódása a szervezet vasellátottságától, a vasraktárak telítettségétől is. Vashiányos állapotban a vasfelszívódás két-háromszor jobb, mint megfelelően telített vasraktárak esetén.
A fentiekből következik, hogy vashiányos állapot és vashiányos vérszegénység esetén a diéta lényeges eleme a növényi vasforrások változatos és bőséges felhasználása, de kiegészítve állati fehérjékkel, minden étkezéshez alkalmazva. A B vitaminhiányos vérszegénység kialakulhat elégtelen bevitel (szigorú vegetáriánus táplálkozás), illetve felszívódási zavar miatt. A szigorú vegetáriánus táplálkozási formát követők semmilyen állati táplálékot nem fogyasztanak, B12-vitamin pedig csak állati eredetű termékekben van. Az egészségesen, korlátozás nélkül táplálkozó, nem vegetáriánus ember esetében a B vitaminbevitel mintegy 70%-a húsokból és húskészítményekből, 20%-a tejből és tejtermékekből, 10%-a tojásból származik, és elegendő mennyiségben van jelen a szükséglet fedezéséhez.
A B12-vitamin felszívódása károsodhat általános felszívódási zavarral járó betegségben (pl. a már tárgyalt Crohn-betegség, részleges vagy teljes gyomoreltávolítás utáni állapot stb.), illetve felszívódásához szükséges fehérjevegyület, az un. intrinsic faktor termelésének hiánya következtében. Az intrinsic faktor a gyomornyálka-hártyasejtekben termelődik, de a vészes vérszegénységnek nevezett betegség esetén intrinsic faktor nem képződik, ezért a táplálékkal szervezetbe kerülő B12-vitamin nem szívódik fel. A felszívódási zavar mindkét formájának következtében kialakuló B12-vitaminhiány és vérszegénység kezelésében gyógyszeres (injekció) kezelésre van szükség, hiszen a diétával szervezetbe kerülő B-vitamin nem képes felszívódni.
Vérszegénység keletkezhet egy harmadik, a vörösvérsejtképzéshez szükséges tápanyag, a folsavhiány következtében is. Folsavhiányos állapot kialakulhat elégtelen bevitel (szegénység, éhezés, alkoholizmus stb.), valamint felszívódási zavarral járó megbetegedések (a már tárgyalt cöliákia, a vékonybél egy szakaszának műtéti eltávolítása stb.), továbbá megnövekedett folsavszükséglet (terhesség, szoptatás, rosszindulatú daganatos betegségek, krónikus gyulladásos betegségek, pl. tuberkulózis) és egyes gyógyszerek hatásának következtében (fogamzásgátlók, az epilepszia kezelésére használt készítmények stb.). A folsav mind az állati, mind a növényi eredetű táplálékokban megtalálható, legnagyobb mennyiségben a májban, élesztőben, zöldségekben és főzelékfélékben (főként a spenótban és a kelbimbóban), csokoládéban és az olajos magvakban, diófélékben.
Sajnos hőre nagyon érzékeny, főzéskor, sütéskor és főleg hosszas melegen tartás során 30—90%-a elpusztulhat, Mindebből következtetni lehet arra, hogy a diétának a folsavhiány megelőzésében, valamint a terhesség és szoptatás idején lehet elsősorban szerepe, a felszívódási zavarok és a folsavhasznosulást gátló gyógyszerek szedése esetén nem diétás, hanem injekciós alkalmazásra van szükség. A diétás hatás eléréséhez nemcsak arra kell gondolni, hogy a folsavban gazdag táplálékok jelen legyenek az étrendben, hanem a kíméletes elkészítésre is ügyelni kell, és célszerű törekedni a zöldségfélék és gyümölcsök nyersen történő fogyasztására. Hir.ma
A vashiányos vérszegénység oka lehet a megnövekedett vasszükséglet és az ehhez nem alkalmazkodó vasbevitel, a rossz vasfelszívódás és hasznosulás, a fokozott vasvesztés (vérvesztés), az elégtelen vasbevitel. A vasszükséglet nagyobb pl. a gyermekek, serdülők, gyermeket váró anyák esetében. Romlik a vasfelszívódás pl. a gyomor nagy részének eltávolítása után és idült vékonybélgyulladással járó betegségekben, megnövekszik a vasvesztés pl. idült emésztőszervi vérzésekkel járó betegségek, illetve a túl sok vér vesztésével járó női cikluszavarok esetén.
A vashiányos állapot és vérszegénység megelőzésében a táplálkozás lehetőségei elégségesek, de a betegség kezelése gyógyszeres kiegészítéssel történik. Ez utóbbival nem foglalkozunk, mert teljes egészében a kezelőorvos dolga, de a táplálkozással történő vasbevitel néhány kérdését a következő bekezdésekben tisztázzuk. Az állati vasforrások közül kiemelkednek a húsok és húskészítmények, a növényi vasforrások közül a száraz hüvelyesek, gabonafélék és a zöldséges főzelékfélék érdemelnek említést. Már itt meg kell azonban jegyezni, hogy az állati eredetű forrásokból a vas felszívódása kitűnő, 23—30%-os lehet, de a növényi eredetűekből csak 1%-os, tehát igen rossz.
Fontos azt is tudni, hogy a húsok, húskészítmények, a halak nemcsak jól hasznosuló vasban gazdagok, hanem jelentősen megjavítják a növényi eredetű forrásokból történő vas hasznosulást. A vas felszívódását gátolja a gabonafélékben lévő kitinsav, valamint csökken a hasznosulás a foszforban gazdag táplálékok (tej, gabonafélék) hatására. A zöldség és főzelékfélék nagy C-vitamin tartalma jelentősen javítja, növeli avas felszívódását (a vegetáriánusok vasellátottsága azért nem katasztrofális, mert a növényi táplálékok C-vitamin tartalma a rosszul felszívódó növényi vas hasznosulását erősen megjavítja).
Függ a vas felszívódása a szervezet vasellátottságától, a vasraktárak telítettségétől is. Vashiányos állapotban a vasfelszívódás két-háromszor jobb, mint megfelelően telített vasraktárak esetén.
A fentiekből következik, hogy vashiányos állapot és vashiányos vérszegénység esetén a diéta lényeges eleme a növényi vasforrások változatos és bőséges felhasználása, de kiegészítve állati fehérjékkel, minden étkezéshez alkalmazva. A B vitaminhiányos vérszegénység kialakulhat elégtelen bevitel (szigorú vegetáriánus táplálkozás), illetve felszívódási zavar miatt. A szigorú vegetáriánus táplálkozási formát követők semmilyen állati táplálékot nem fogyasztanak, B12-vitamin pedig csak állati eredetű termékekben van. Az egészségesen, korlátozás nélkül táplálkozó, nem vegetáriánus ember esetében a B vitaminbevitel mintegy 70%-a húsokból és húskészítményekből, 20%-a tejből és tejtermékekből, 10%-a tojásból származik, és elegendő mennyiségben van jelen a szükséglet fedezéséhez.
A B12-vitamin felszívódása károsodhat általános felszívódási zavarral járó betegségben (pl. a már tárgyalt Crohn-betegség, részleges vagy teljes gyomoreltávolítás utáni állapot stb.), illetve felszívódásához szükséges fehérjevegyület, az un. intrinsic faktor termelésének hiánya következtében. Az intrinsic faktor a gyomornyálka-hártyasejtekben termelődik, de a vészes vérszegénységnek nevezett betegség esetén intrinsic faktor nem képződik, ezért a táplálékkal szervezetbe kerülő B12-vitamin nem szívódik fel. A felszívódási zavar mindkét formájának következtében kialakuló B12-vitaminhiány és vérszegénység kezelésében gyógyszeres (injekció) kezelésre van szükség, hiszen a diétával szervezetbe kerülő B-vitamin nem képes felszívódni.
Vérszegénység keletkezhet egy harmadik, a vörösvérsejtképzéshez szükséges tápanyag, a folsavhiány következtében is. Folsavhiányos állapot kialakulhat elégtelen bevitel (szegénység, éhezés, alkoholizmus stb.), valamint felszívódási zavarral járó megbetegedések (a már tárgyalt cöliákia, a vékonybél egy szakaszának műtéti eltávolítása stb.), továbbá megnövekedett folsavszükséglet (terhesség, szoptatás, rosszindulatú daganatos betegségek, krónikus gyulladásos betegségek, pl. tuberkulózis) és egyes gyógyszerek hatásának következtében (fogamzásgátlók, az epilepszia kezelésére használt készítmények stb.). A folsav mind az állati, mind a növényi eredetű táplálékokban megtalálható, legnagyobb mennyiségben a májban, élesztőben, zöldségekben és főzelékfélékben (főként a spenótban és a kelbimbóban), csokoládéban és az olajos magvakban, diófélékben.
Sajnos hőre nagyon érzékeny, főzéskor, sütéskor és főleg hosszas melegen tartás során 30—90%-a elpusztulhat, Mindebből következtetni lehet arra, hogy a diétának a folsavhiány megelőzésében, valamint a terhesség és szoptatás idején lehet elsősorban szerepe, a felszívódási zavarok és a folsavhasznosulást gátló gyógyszerek szedése esetén nem diétás, hanem injekciós alkalmazásra van szükség. A diétás hatás eléréséhez nemcsak arra kell gondolni, hogy a folsavban gazdag táplálékok jelen legyenek az étrendben, hanem a kíméletes elkészítésre is ügyelni kell, és célszerű törekedni a zöldségfélék és gyümölcsök nyersen történő fogyasztására. Hir.ma
Hozzászólások