A világ leghíresebb remetéi tanítanak a magány élvezetéről

Az önvizsgálat erejéről, a világ átmeneti elvesztéséről, a teljes szabadság átéléséről és az önmagunkban való utazás izgalmáról okít Michel de Montaigne, Henry David Thoreau, Christopher Knight és Mauro Morandi.

A kijárási korlátozás miatt sokan rákényszerültünk az egyedüllétre, ami eleinte ijesztő, szokatlan, emberkínzással felérő helyzet lehetett, főleg annak, aki hozzászokott, hogy folyton jön-megy. Ahogy azonban telnek a hetek, úgy szokhatjuk meg egyre jobban a magányt, ami által olyasmikre jöhetünk rá magunkkal, a környezetünkkel és a világgal kapcsolatban, amikre a megszokott éltünkben soha.

A világ leghíresebb remetéi jól tudják, hogy hogyan lehet élvezni a magányt, amit most eltanulhatsz tőlük!Michel de Montaigne, avagy az önvizsgálat ereje: Amikor az ember társasága egyedül önmaga, akkor rengeteg lehetőség nyílik az önmegfigyelésre. Erről taníthat Michel de Montaigne, a XVI. századi francia esszéíró, filozófus, akit a személyesség megteremtőjeként is emlegetnek az európai irodalomban.

Montaigne a vallásháborúk idején alkotott, az élete jó részét pedig a könyvtárában töltötte, ahol jegyzeteket írt Essais (Esszék) címmel. A három kötetes mű leginkább etikai elmélkedésekről szól, így például a testi-lelki szenvedésről, a félelmekről, a szenvedélyről, a képzelet hatalmáról.

Ahogy azonban haladunk a fejezetekkel, úgy került egyre inkább a szerző a középpontba, már az ő tudatán keresztül kapunk információt a saját betegségeiről, lelkiállapotáról és gyászáról, ami a mű fő tárgyává válik.

Több száz évvel ezelőtt ez egy rendkívül új megközelítése volt a szövegalkotásnak. Montaigne rengeteget beszélt arról a különleges mélységről és bajtársiasságról, amit az egyedül töltött órákban önmagában felfedezett.

Erről így írt:

„Itt a szokásos beszélgetések a mi és az önmagunk között zajlanak. Olyan lelkünk van, ami saját magára is képes irányulni, megvan az eszköze ahhoz, hogy egyszerre támadjon és védekezzen, kapjon és adjon”.Henry David Thoreau, avagy a világ átmeneti elvesztése: A sok időt egyedül töltő emberek közül többen arról mesélnek, hogy az elszigetelődés közben olyan csend öleli körül őket, amely hatására egyfajta tisztánlátás alakul ki bennük.

Ez azzal magyarázható, hogy annak, aki a többi embertől távol van, könnyebb félretennie a társadalmi tanításokat, szerepeket és előfeltevéseket. A énhatárok lazábbak lesznek, és lehetővé válik, hogy az ember közelebb kerüljön a természethez.

Ehhez hasonló tapasztalatokat gyűjtött Henry David Thoreau, a Walden című könyv írója, aki a XIX. század közepén töltött több, mint 2 évet az általa épített kunyhóban, ami az Emerson tulajdonához tartozó földterületen állt.

Thoreau önként vállalt magánya egy kísérlet volt, ami többek között egy tudatosabb élet lehetőségének felfedezését célozta meg. Az író ezt így fogalmazta meg: „Csak akkor kezded megtalálni önmagad, miután elvesztetted a világot.”Christopher Knight, avagy a totális szabadság megélése: 20 évesen döntött úgy Christopher Knight, hogy feladja a számítástechnikusi munkáját, majd senkitől el nem köszönve, elvonult a társadalom elől, és a Belgrade Lakes nevű térségbe költözött, áram, víz, mindenféle vagyontárgy nélkül. A szülei nem jelentették be az eltűnését.

Knight fából épített otthont magának, majd azt kősziklákkal rejtette el a kíváncsi tekintetek elől. Amire szüksége volt, azt a környéken található kempingekből és nyaralókból lopta össze. Habár portyázni éjszaka indult, mégis számított arra, hogy megláthatják, ezért minden nap megfürdött és borotválkozott, nehogy feltűnést keltsen.

Ugyancsak azért, hogy ne figyeljenek fel rá, nem gyújtott tábortüzet. Novembertől márciusig egyáltalán nem mozdult ki otthonról, mert attól félt, hogy a nyomai meglátszódnának a hóban. Ebben az időszakban a korábban felhalmozott készletein élt.

Végül aztán mégis elkapták Knightot, akinek történetére rengetegen voltak kíváncsiak. Akadtak, akik a túlélési képességein ámultak, hiszen az adott térségben akár -32°C is lehet. Olyanok is voltak, akik elítélték a férfi, amiért majdnem 1000 alkalommal lopott, amit egyébként ő is megbánt.

A börtönbüntetés és rehabilitációs programok után, Knight a nagybátyja vállalkozásában kapott munkát. A remeteként szerzett élményeiről alig beszélt, de ennyit azért elárult:

„A magány egy értékes dologgal ruházott fel: fokozta az észlelésemet. Amikor ezt önmagamra alkalmaztam, elvesztettem az identitásomat. Nem volt közönség, akinek előadhattam volna magam. Ha romantikusan akarnék fogalmazni, azt mondanám, teljesen szabad voltam”.Mauro Morandi, avagy az önmagunkban való utazás izgalma: Harminc évvel ezelőtt a fiatal Mauro Morandi átutazóban volt, amikor a szardíniai Maddalena szigetcsoporthoz tartozó kis szigetecske szépsége úgy rabul ejtette a szívét, hogy eldöntötte, ott marad. Azóta is ő a Budelli-sziget egyetlen lakója.

Morandi leginkább a tengerben szeret gyönyörködni és szívesen sétál a tiszta levegőn. Ugyanakkor az emberekkel is van némi kapcsolata: például van telefonja, az Instagramra képeket tölt fel, udvariasan elbeszélget az olykor a szigetre érkező turistákkal, akiket étellel kínál, amihez a kontinensről hoznak neki alapanyagokat.

A CNN egyik újságírója nemrég meglátogatta a férfit, akit arról kérdezett, hogy mi a véleménye az új koronavírus-járványról. Az olasz „Robinson Crusoe” azt válaszolta, hogy jelenleg ő él a világ legbiztonságosabb helyén, de aggódik a családjáért és a barátaiért.

Emellett Morandi azt üzente azoknak, akik félnek az egyedülléttől, hogy ez egy fontos önismereti folyamat lehet, hiszen a magány lehetővé teszi, hogy az emberek egy másik nézőpontból vizsgálják az életet, és így felfedezzék mindazt, amit elrontottak.

Habár ez a felismerés gyakran nem könnyű, mégis általa pozitív változások indulhatnak el az emberben. Morandi például örökmozgó utazóból vált magányos szigetlakóvá, ezt a döntését pedig soha nem bánta meg:

„Megértettem, hogy a legszebb, a legveszélyesebb, a legkalandosabb és a legörömtelibb utazás is önmagukban zajlik, miközben a nappaliban ülünk, vagy egy ponyva alatt, ahogy én itt, Budellin.”

(Forrás: divany.hu)