Bárkit leteríthet a kiégési szindróma
Nem csak a munkahelyi feladatok miatt éghetünk ki, hanem akár az otthoni teendők elvégzése közben is. 
Csak nő és nő az elvárások sora, az élet minden területén, amiknek szeretnénk megfelelni.
A folyamatos erőfeszítés, hogy a lehető legjobb formánkat hozzuk, ma már gyorsan elvezet a fizikai, szellemi és érzelmi kimerüléshez, ami nincs tekintettel korra, nemre, vagy társadalmi csoportra.
A kiégési szindróma több szakaszból álló folyamatként alakul ki, a hosszú ideje fennálló, fokozott stressz hatására.
Ennek a folyamatnak a kezdetén még nagy lendülettel, lelkesen, teljesítményorientáltan vetjük bele magunkat a feladatokba, majd ahogy telik az idő, úgy csökken a lelkesedés, és egyszer csak úgy érezzük, hogy már nem vagyunk képesek megfelelni a saját és környezetünk által felállított elvárásoknak.
Ha hosszú távon hagyjuk, hogy ez az érzés eluralkodjon rajtunk, akkor hamarosan elvesztjük azt a motivációs erőnket, ami miatt sikeresek lehettünk az adott területen.
Ha pedig elveszítjük a minket hajtó energiát, akkor gyorsan belekerülhetünk egy ördögi körbe, ami miatt csökken a teljesítőképességünk, a személyiségünk pedig kiüresedett, reményvesztetté változhat.
A kiégési szindrómát több dolog is kiválthatja.
Elsősorban a kedvezőtlen munkahelyi körülményekhez kötik, de ezen kívül az élet bármely területén lecsaphat ránk.
A leggyakoribb okok, amiért kialakul a szindróma, az irreális, elérhetetlen célok, amiket saját magunk tűzünk ki magunk elé, vagy a környezetünk várja el tőlünk, hogy érjük el őket.
Mivel, ha ezek túl magas elvárások, a megfelelési vágyat kísérő negatív érzelmi és stresszhatások együttesen adnak táptalajt a kiégésnek.
A felállított célok mellett még számtalan más ok is vezethet a szindrómához.
Ilyen lehet a gyakori túlóra, hosszú munkaidő, az elismerés hiánya, túlterheltség, monotonság, a fáradtság ellen használt teljesítményfokozók, vagy a túl nagy kihívást jelentő feladatok.
A kiégéstől nem csak azoknak kell tartaniuk, akik reggel felkelnek, és elmennek dolgozni, hanem akár a napot otthon töltő háztartásbeli anyukák is szenvedhetnek tőle, hiszen nekik a családjukkal kapcsolatban van rengeteg teendőjük.
Ha az életünkben folyamatosan jelen van az állandó megfelelési kényszer és a többi kiégést előhívó ok, akkor a pihenésre egyáltalán nem marad időnk, ahogy a barátokra, családra sem.
Csak azt vesszük észre, hogy reggeltől estig a feladatainkkal foglalkozunk, ez pedig tovább fokozza az amúgy is megromlott lelkiállapotunkat.
Ám hiba lenne, ha csak a környezetünkben jelenlévő okokat hibáztatnánk a kiégési szindrómáért, ugyanis a saját személyiségünk is ludas a dologban.
Ilyen az, ha önmagunktól akarunk állandóan tökéletesen teljesíteni, ha maximalistaként viselkedünk.
A függő személyiségek mindig meg akarnak felelni, mindig igyekeznek mások kedvébe járni, hogy ezzel kielégítsék a szeretetigényüket, ezért hajlamosak túl sok feladatot vállalni, túl sok terhet a vállukra venni, és túlságosan elmélyednek mások problémáiba. Ebből következik, hogy ha valamiben nem sikerül elérni a kívánt célt, akkor azt kudarcként élik meg.
A kiégési szindrómának a kezelése nem kerül semmibe, sőt a legjobb, ha eleve megelőzzük azt, oly módon, hogy kiismerjük saját magunkat, hogy hol van a teljesítményképességünk határa, hogy melyek azok a célok, amiket valóban képesek vagyunk elérni.
Ezen kívül elsajátíthatunk stresszkezelési és relaxációs technikákat, mert ezek segítenek néhány tünetet enyhíteni.
A barátok és a család támogatása is sokat segíthet a kiégés elkerülésében, de ahhoz időt kell szakítanunk rájuk, éppen ezért egyensúlyt és helyes arányt kell találni a feladatok és szabadidő között.
(Forrás: femcafe)
Csak nő és nő az elvárások sora, az élet minden területén, amiknek szeretnénk megfelelni.
A folyamatos erőfeszítés, hogy a lehető legjobb formánkat hozzuk, ma már gyorsan elvezet a fizikai, szellemi és érzelmi kimerüléshez, ami nincs tekintettel korra, nemre, vagy társadalmi csoportra.
A kiégési szindróma több szakaszból álló folyamatként alakul ki, a hosszú ideje fennálló, fokozott stressz hatására.
Ennek a folyamatnak a kezdetén még nagy lendülettel, lelkesen, teljesítményorientáltan vetjük bele magunkat a feladatokba, majd ahogy telik az idő, úgy csökken a lelkesedés, és egyszer csak úgy érezzük, hogy már nem vagyunk képesek megfelelni a saját és környezetünk által felállított elvárásoknak.
Ha hosszú távon hagyjuk, hogy ez az érzés eluralkodjon rajtunk, akkor hamarosan elvesztjük azt a motivációs erőnket, ami miatt sikeresek lehettünk az adott területen.
Ha pedig elveszítjük a minket hajtó energiát, akkor gyorsan belekerülhetünk egy ördögi körbe, ami miatt csökken a teljesítőképességünk, a személyiségünk pedig kiüresedett, reményvesztetté változhat.
A kiégési szindrómát több dolog is kiválthatja.
Elsősorban a kedvezőtlen munkahelyi körülményekhez kötik, de ezen kívül az élet bármely területén lecsaphat ránk.
A leggyakoribb okok, amiért kialakul a szindróma, az irreális, elérhetetlen célok, amiket saját magunk tűzünk ki magunk elé, vagy a környezetünk várja el tőlünk, hogy érjük el őket.
Mivel, ha ezek túl magas elvárások, a megfelelési vágyat kísérő negatív érzelmi és stresszhatások együttesen adnak táptalajt a kiégésnek.
A felállított célok mellett még számtalan más ok is vezethet a szindrómához.
Ilyen lehet a gyakori túlóra, hosszú munkaidő, az elismerés hiánya, túlterheltség, monotonság, a fáradtság ellen használt teljesítményfokozók, vagy a túl nagy kihívást jelentő feladatok.
A kiégéstől nem csak azoknak kell tartaniuk, akik reggel felkelnek, és elmennek dolgozni, hanem akár a napot otthon töltő háztartásbeli anyukák is szenvedhetnek tőle, hiszen nekik a családjukkal kapcsolatban van rengeteg teendőjük.
Ha az életünkben folyamatosan jelen van az állandó megfelelési kényszer és a többi kiégést előhívó ok, akkor a pihenésre egyáltalán nem marad időnk, ahogy a barátokra, családra sem.Csak azt vesszük észre, hogy reggeltől estig a feladatainkkal foglalkozunk, ez pedig tovább fokozza az amúgy is megromlott lelkiállapotunkat.
Ám hiba lenne, ha csak a környezetünkben jelenlévő okokat hibáztatnánk a kiégési szindrómáért, ugyanis a saját személyiségünk is ludas a dologban.
Ilyen az, ha önmagunktól akarunk állandóan tökéletesen teljesíteni, ha maximalistaként viselkedünk.
A függő személyiségek mindig meg akarnak felelni, mindig igyekeznek mások kedvébe járni, hogy ezzel kielégítsék a szeretetigényüket, ezért hajlamosak túl sok feladatot vállalni, túl sok terhet a vállukra venni, és túlságosan elmélyednek mások problémáiba. Ebből következik, hogy ha valamiben nem sikerül elérni a kívánt célt, akkor azt kudarcként élik meg.
A kiégési szindrómának a kezelése nem kerül semmibe, sőt a legjobb, ha eleve megelőzzük azt, oly módon, hogy kiismerjük saját magunkat, hogy hol van a teljesítményképességünk határa, hogy melyek azok a célok, amiket valóban képesek vagyunk elérni.
Ezen kívül elsajátíthatunk stresszkezelési és relaxációs technikákat, mert ezek segítenek néhány tünetet enyhíteni.
A barátok és a család támogatása is sokat segíthet a kiégés elkerülésében, de ahhoz időt kell szakítanunk rájuk, éppen ezért egyensúlyt és helyes arányt kell találni a feladatok és szabadidő között.
(Forrás: femcafe)
Hozzászólások