Mi az a borderline személyiségzavar?
A betegség igen szélsőséges viselkedési formákat eredményez, a tünetek csaknem kiszámíthatatlanok. A borderline személyiségzavarban szenvedő környezete sokszor elviselhetetlennek tartja a beteget, de a betegséggel küzdő is nehezen viseli egy olykor még önmagát is.
A diagnosztizálására csak 18 év felett állítható fel, ennek ellenére vannak jelei már gyermekkorban is. Igazából nem is betegségről van szó, hanem állapotról, amely akár évtizedeken át tartó pszichoterápiás kezeléssel is nehezen befolyásolható. A borderline személyiségzavar nagyon megnehezíti az egyén beilleszkedését a társadalomba, illetve alkalmazkodni sem igazán képesek.
Ettől az állapottól többnyire a közvetlen és tágabb környezete szenved az érintettnek, illetve a családja. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a beteg nem szenvedi meg a mindennapjait. Nagyon nehezen kezelik az érzelmeiket és az indulataikat. Szélsőséges viselkedésük miatt hihetetlenül képesek szeretni, de gyűlölni is. A személyiségzavarukat sokszor jellemzi depressziós epizód, illetve mániás tüneteket is. Folyamatosan, minden percben szoronganak, ám ehhez teljesen hozzászoknak egy idő után. Másokkal is változékony a viselkedésük, előfordul, hogy nagyon kötődnek, máskor ellöknek maguktól mindenkit, mert bizonyítani szeretnék az önállóságukat. Elég nagy gondot okoz, hogy állandó irányításra szorulnak, viszont nehezen tűrik az utasítgatást, iránymutatást. Teljesen kiszámíthatatlanok, sokszor nem képesek kontrollálni az indulataikat és agresszívvé válnak. Manipulálni is könnyedén képesek az embereket, bármikor jelenetet rendeznek ott, ahol éppen vannak. Előfordul az is, hogy visszahúzódóbban, csendesebben viselkednek. Időnként pszichotikus panaszok is jelentkeznek náluk.
Elmondható róluk, hogy nincsenek hosszú távú céljaik. Önállóan nem igazán képesek élni. Rettegnek a magánytól, az unalomtól a szeparációtól. Az erkölcsi normákat nem képesek betartani, az sem ritka, hogy a törvénnyel is meggyűlik a bajuk. Az öngyilkossági kísérletek is gyakran előfordulnak a borderline személyiségzavaros embernél. Szükségük van a folyamatos impulzusokra, élményekre és a törődésre.
Az állapot kezelése nem könnyű a változékony viselkedésük és hozzáállásuk miatt. Esetlegesen gyógyszerrel is kezelhető, ám könnyen válnak gyógyszerfüggővé is. Hosszútávon a legjobb megoldást egy rendszeres pszichoterápiás kezelés jelenti, de ez akár hosszú évekig is elhúzódhat mire egy minimális javulás is észlelhető. A csoportterápiák is hasznosak lehetnek a számukra. Nem egyszerű feladat a beteg együttműködését elérni.
A borderline personality disorder kifejezést a pszichoanalitikus Adolf Stern használta először 1938-ban. A mai értelmében való használata az 1970-es években az USA-ban a pszichoanalitikus szakirodalomban fogalmazódott meg.
Előfordulása becslések szerint az átlagnépesség 2-3 százaléka, a személyiségzavar típusok között ez a leggyakoribb. Nőknél sokkal sűrűbben alakul ki, mint férfiaknál.
A borderliene személyiségzavar okai
A hátterébe bio- pszicho- szociális okok állnak. Az örökletes tényezők ugyanúgy előidézhetik, mint a szocializáció és környezeti hatások. Az okok elsősorban az anya- gyermek kapcsolat sérülésében keresendőek, ennek következményeképp a személyiségzavaros személy képtelen normális emberi kapcsolatot kialakítani másokkal.
A borderlinera legalább 5 igaz az alábbiakból
- Átmeneti, stresszhez kapcsolódó paranoid gondolatok vagy súlyos disszociatív panaszok jelentkeznek náluk.
- Krónikus üresség jellemzi a viselkedésüket, személyiségüket.
- Nem tudják az indulataikat kezelni, haragjukat nem képesek kordában tartani. Gyakoriak a dühkitöréseik.
- Hangulatváltozásaik miatt érzelmileg instabilak, ami indulataiban, valamint szorongásaiban is egyaránt megmutatkozik
- Ismétlődő szuicid, azaz önbántalmazó, öngyilkossági kísérlet előfordulása. Erre irányuló viselkedés, fenyegetőzések rendszeressége.
- Nagymértékben impulzívak, legalább két önkárosító vagy önveszélyeztető tevékenységet követtek el. Ezen területeken: mértéktelen evés, gondatlan autóvezetés, szex,szerabúzus, költekezés.
- Identitászavarosak. Tartósan instabil önképpel rendelkeznek, önbizalomhiánnyal egybekötve.
- Kétségbeesetten próbálják meggátolni akár a fiktív vagy a valós elhagyást.
- Interpresszionális kapcsolataik instabilak és igen intenzívek. Az idealizálás, valamint a lebecsülés szélsőséges váltakozása jellemző a viselkedésükre.
A diagnosztizálására csak 18 év felett állítható fel, ennek ellenére vannak jelei már gyermekkorban is. Igazából nem is betegségről van szó, hanem állapotról, amely akár évtizedeken át tartó pszichoterápiás kezeléssel is nehezen befolyásolható. A borderline személyiségzavar nagyon megnehezíti az egyén beilleszkedését a társadalomba, illetve alkalmazkodni sem igazán képesek.
Ettől az állapottól többnyire a közvetlen és tágabb környezete szenved az érintettnek, illetve a családja. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a beteg nem szenvedi meg a mindennapjait. Nagyon nehezen kezelik az érzelmeiket és az indulataikat. Szélsőséges viselkedésük miatt hihetetlenül képesek szeretni, de gyűlölni is. A személyiségzavarukat sokszor jellemzi depressziós epizód, illetve mániás tüneteket is. Folyamatosan, minden percben szoronganak, ám ehhez teljesen hozzászoknak egy idő után. Másokkal is változékony a viselkedésük, előfordul, hogy nagyon kötődnek, máskor ellöknek maguktól mindenkit, mert bizonyítani szeretnék az önállóságukat. Elég nagy gondot okoz, hogy állandó irányításra szorulnak, viszont nehezen tűrik az utasítgatást, iránymutatást. Teljesen kiszámíthatatlanok, sokszor nem képesek kontrollálni az indulataikat és agresszívvé válnak. Manipulálni is könnyedén képesek az embereket, bármikor jelenetet rendeznek ott, ahol éppen vannak. Előfordul az is, hogy visszahúzódóbban, csendesebben viselkednek. Időnként pszichotikus panaszok is jelentkeznek náluk.
Elmondható róluk, hogy nincsenek hosszú távú céljaik. Önállóan nem igazán képesek élni. Rettegnek a magánytól, az unalomtól a szeparációtól. Az erkölcsi normákat nem képesek betartani, az sem ritka, hogy a törvénnyel is meggyűlik a bajuk. Az öngyilkossági kísérletek is gyakran előfordulnak a borderline személyiségzavaros embernél. Szükségük van a folyamatos impulzusokra, élményekre és a törődésre.
Az állapot kezelése nem könnyű a változékony viselkedésük és hozzáállásuk miatt. Esetlegesen gyógyszerrel is kezelhető, ám könnyen válnak gyógyszerfüggővé is. Hosszútávon a legjobb megoldást egy rendszeres pszichoterápiás kezelés jelenti, de ez akár hosszú évekig is elhúzódhat mire egy minimális javulás is észlelhető. A csoportterápiák is hasznosak lehetnek a számukra. Nem egyszerű feladat a beteg együttműködését elérni.
A borderline personality disorder kifejezést a pszichoanalitikus Adolf Stern használta először 1938-ban. A mai értelmében való használata az 1970-es években az USA-ban a pszichoanalitikus szakirodalomban fogalmazódott meg.
Előfordulása becslések szerint az átlagnépesség 2-3 százaléka, a személyiségzavar típusok között ez a leggyakoribb. Nőknél sokkal sűrűbben alakul ki, mint férfiaknál.
A borderliene személyiségzavar okai
A hátterébe bio- pszicho- szociális okok állnak. Az örökletes tényezők ugyanúgy előidézhetik, mint a szocializáció és környezeti hatások. Az okok elsősorban az anya- gyermek kapcsolat sérülésében keresendőek, ennek következményeképp a személyiségzavaros személy képtelen normális emberi kapcsolatot kialakítani másokkal.
A borderlinera legalább 5 igaz az alábbiakból
- Átmeneti, stresszhez kapcsolódó paranoid gondolatok vagy súlyos disszociatív panaszok jelentkeznek náluk.
- Krónikus üresség jellemzi a viselkedésüket, személyiségüket.
- Nem tudják az indulataikat kezelni, haragjukat nem képesek kordában tartani. Gyakoriak a dühkitöréseik.
- Hangulatváltozásaik miatt érzelmileg instabilak, ami indulataiban, valamint szorongásaiban is egyaránt megmutatkozik
- Ismétlődő szuicid, azaz önbántalmazó, öngyilkossági kísérlet előfordulása. Erre irányuló viselkedés, fenyegetőzések rendszeressége.
- Nagymértékben impulzívak, legalább két önkárosító vagy önveszélyeztető tevékenységet követtek el. Ezen területeken: mértéktelen evés, gondatlan autóvezetés, szex,szerabúzus, költekezés.
- Identitászavarosak. Tartósan instabil önképpel rendelkeznek, önbizalomhiánnyal egybekötve.
- Kétségbeesetten próbálják meggátolni akár a fiktív vagy a valós elhagyást.
- Interpresszionális kapcsolataik instabilak és igen intenzívek. Az idealizálás, valamint a lebecsülés szélsőséges váltakozása jellemző a viselkedésükre.
Hozzászólások