Mik a személyiségzavar jelei?
A lakosságot nagy létszámban érinti a betegség, ami igen fontos és sürgős segítséget igényel.
Nagyon nehéz elkülöníteni, főleg laikusként a normális viselkedésmódot az eltérőtől. Ám a személyiségzavarban szenvedőknek általában a napi teendői ellátása is nehézséget és problémát okoz, ez rengeteg feszültséget gerjeszt, gyakran alakulnak ki miatta konfliktushelyzetek. Egy személyiségzavaros eltér a kulturált társadalomtól. A tünetei nagyon sok színűek, nem egy konkrét betegség, megjelenési formája egyénenként változhat.
A betegség önmagában is diagnosztizálható, de sokszor társul mellé depresszió, szorongás, pánikbetegség, kényszeresség, illetve szenvedélybetegség. Amikor több megjelenik egyszerre, az nehezíti és késlelteti a diagnózis felállítását.
Vizsgálatok igazolják, hogy a genetikai hajlam is elősegíti a személyiségzavar kialakulását, amennyiben komoly pszichiátria betegség mutatkozott meg a családban. A komoly testi betegségek is okozhatják, általánosan bármely hosszan tartó súlyos betegség eredményezhet személyiségbeli torzulást. Előzetes agykárosodás, idegrendszeri kórkép következében is nagy a személyiségzavar létrejöttének az esély. Gyermekkorból is eredhet hiányzó szülői minta híján vagy trauma is kiválthatja.
A személyiségzavarban szenvedők jellemvonásai:
- A közvetlen környezete számára igen sok problémát lépesek okozni.
- Egyáltalán nem empatikusak. Másoknak könnyű szerrel okoznak fájdalmat, kárt, akár megbánás nélkül is.
- Nem törvénytisztelőek. Sokszor kerülnek bajba az öntörvényű magatartásuk miatt.
- Sokszor alakítanak ki konfliktust maguk körül.
- Nem találják helyüket a világban.
A bűnözők körében gyakran diagnosztizálnak személyiségzavart. Szinte direkt szítják maguk körül a feszültséget. Rengeteg esetben kerülnek utcára a saját viselkedésüknek köszönhetőek, illetve alkohol- és drogproblémákkal is gyakran küzdenek. Az ilyen betegek körében az öngyilkossági kísérlet is rengetegszer előfordul, ám ezek a suicid tevékenységek többnyire csak figyelemfelhívás részükről.
Kezelési módok:
A kezelése nem egyszerű, hiszen a beteget kicserélni nem lehet, ám ki kell hozni belőle a legtöbbet a saját képességeinek, állapotának fényében. Az a tapasztalat, hogy a személyiségzavaros egyén magával a személyiségzavarral nem kerül szakorvoshoz, valamely más társuló tünetegyüttesekkel viszont annál inkább, ilyen a depresszió, szorongás, szenvedélybetegség, ezután hosszas terápia és megfigyelés, illetve tesztek elvégzése után lehet diagnosztizálni a személyisége torzulását. Fontos a kezdeti kezelés, ugyanis akkor ki lehet küszöbölni a további állapotromlást, veszélyes tüneteket, valamint az öngyilkossági kísérleteket is. A betegnek általában nem tűnik fel, hogy baj van, illetve az sem, hogy segítségre szorul. A körülötte kialakult feszültségekért, vitákért is sorozatosan a környezetét teszi felelőssé. Ezért többnyire a család, közvetlen környezet észleli a bajt, és ők szorgalmazzák a terápiát. A beteg gyakran, csak presszió hatására hajlandó orvoshoz fordulni, amikor például úgymond megzsarolják ,, ha nem mész el elköltözöm tőled". Ebben az esetben sem érzékeli, hogy vele lenne a probléma, inkább azért megy el, hogy békén hagyják végre.
A megfelelő kezelés évekig tartó terapeutához járást igényel, szükség van a pszichoterápiás kezelésekre a gyógyszereken kívül. Ennek a hatékonysága nagyban függ a beteg hajlandóságától, együttműködésétől, valamint a terapeuta személyiségétől.
Nagyon nehéz elkülöníteni, főleg laikusként a normális viselkedésmódot az eltérőtől. Ám a személyiségzavarban szenvedőknek általában a napi teendői ellátása is nehézséget és problémát okoz, ez rengeteg feszültséget gerjeszt, gyakran alakulnak ki miatta konfliktushelyzetek. Egy személyiségzavaros eltér a kulturált társadalomtól. A tünetei nagyon sok színűek, nem egy konkrét betegség, megjelenési formája egyénenként változhat.
A betegség önmagában is diagnosztizálható, de sokszor társul mellé depresszió, szorongás, pánikbetegség, kényszeresség, illetve szenvedélybetegség. Amikor több megjelenik egyszerre, az nehezíti és késlelteti a diagnózis felállítását.
Vizsgálatok igazolják, hogy a genetikai hajlam is elősegíti a személyiségzavar kialakulását, amennyiben komoly pszichiátria betegség mutatkozott meg a családban. A komoly testi betegségek is okozhatják, általánosan bármely hosszan tartó súlyos betegség eredményezhet személyiségbeli torzulást. Előzetes agykárosodás, idegrendszeri kórkép következében is nagy a személyiségzavar létrejöttének az esély. Gyermekkorból is eredhet hiányzó szülői minta híján vagy trauma is kiválthatja.
A személyiségzavarban szenvedők jellemvonásai:
- A közvetlen környezete számára igen sok problémát lépesek okozni.
- Egyáltalán nem empatikusak. Másoknak könnyű szerrel okoznak fájdalmat, kárt, akár megbánás nélkül is.
- Nem törvénytisztelőek. Sokszor kerülnek bajba az öntörvényű magatartásuk miatt.
- Sokszor alakítanak ki konfliktust maguk körül.
- Nem találják helyüket a világban.
A bűnözők körében gyakran diagnosztizálnak személyiségzavart. Szinte direkt szítják maguk körül a feszültséget. Rengeteg esetben kerülnek utcára a saját viselkedésüknek köszönhetőek, illetve alkohol- és drogproblémákkal is gyakran küzdenek. Az ilyen betegek körében az öngyilkossági kísérlet is rengetegszer előfordul, ám ezek a suicid tevékenységek többnyire csak figyelemfelhívás részükről.
Kezelési módok:
A kezelése nem egyszerű, hiszen a beteget kicserélni nem lehet, ám ki kell hozni belőle a legtöbbet a saját képességeinek, állapotának fényében. Az a tapasztalat, hogy a személyiségzavaros egyén magával a személyiségzavarral nem kerül szakorvoshoz, valamely más társuló tünetegyüttesekkel viszont annál inkább, ilyen a depresszió, szorongás, szenvedélybetegség, ezután hosszas terápia és megfigyelés, illetve tesztek elvégzése után lehet diagnosztizálni a személyisége torzulását. Fontos a kezdeti kezelés, ugyanis akkor ki lehet küszöbölni a további állapotromlást, veszélyes tüneteket, valamint az öngyilkossági kísérleteket is. A betegnek általában nem tűnik fel, hogy baj van, illetve az sem, hogy segítségre szorul. A körülötte kialakult feszültségekért, vitákért is sorozatosan a környezetét teszi felelőssé. Ezért többnyire a család, közvetlen környezet észleli a bajt, és ők szorgalmazzák a terápiát. A beteg gyakran, csak presszió hatására hajlandó orvoshoz fordulni, amikor például úgymond megzsarolják ,, ha nem mész el elköltözöm tőled". Ebben az esetben sem érzékeli, hogy vele lenne a probléma, inkább azért megy el, hogy békén hagyják végre.
A megfelelő kezelés évekig tartó terapeutához járást igényel, szükség van a pszichoterápiás kezelésekre a gyógyszereken kívül. Ennek a hatékonysága nagyban függ a beteg hajlandóságától, együttműködésétől, valamint a terapeuta személyiségétől.
Hozzászólások