Ezért leszünk ételfüggők
Az élelmiszergyártók pontosan tudják, hogy mi kell ahhoz, hogy ne tudjuk abba hagyni a termékeik fogyasztását.
„Csak még egy kocka csoki. Egy utolsó szem chips. Ez az utolsó süti.” – ismerős mondatok, amik akkor hagyják el a szánkat, amikor próbáljuk megállni, hogy befaljuk az elénk tett ételeket, de rendszerint elbukunk, és csak azt vesszük észre, hogy üres a tálca, a zacskó vagy a papír.
Ez nem feltétlenül azért van, mert nincs akaraterőnk, és nem tudjuk leállítani magunkat, hanem azért, mert az élelmiszergyártók tisztában vannak vele, hogy mit kell tenniük a termékeikbe, ha azt akarják, hogy sokan, sokat egyenek belőle.
[ads1]
Egy nemrégiben közzétett kutatás rámutatott, hogy az Amerikában népszerű Oreo keksz hasonlóan hat a patkányok agyára, mint egyes drogok, tehát függőséget okozhat. Ez első hallásra ijesztő lehet, de Marion Nestle, a New York-i egyetem professzora, és számos táplálkozással kapcsolatos könyv szerzője, elmondta, hogy különbséget kell tenni az erős vágy, és a függőség között.
Ahogy a szakember fogalmazott, általános értelembe véve fizikai függőségben állunk az ételekkel, de soha sem egyetlenegy ételtől függünk, tehát nem igazi függőség az, ha szívesen fogyasztunk egy ételt, ám az tény, hogy az ételek az agy azon részét ingerlik, amelyeket a kábítószer és az alkohol is, de más mértékben.
De mi is van az egyes nassolni való termékekben, amitől annyira kívánjuk, hogy nem bírjuk abbahagyni az eszegetésüket?
Cheetos: Nem tart sokáig megenni egy egész zacskóval ebből a termékből, hiszen annyira könnyű, és puha a puffasztott kukorica, hogy elolvad a szánkban, amivel becsapja az agyunkat, ugyanis azt az érzetet kelti, hogy ehetünk nyugodtan, mivel még nem fogyasztottunk sok kalóriát.
Nyalóka, gumicukor, gabonapehely: A gyártók direkt színesre tervezik ezeket a nassolni valókat, mert tudják, hogy nem szeretünk szürke ételeket enni. Természetesen van más oka is, de az élénk szín nagyon vonzóvá teszi a termékeket.
Üveges szószok: Nem is gondolnánk, pedig rengeteg cukrot tartalmaznak az üveges szószok. Ha megnézzük a címkét, ez az összetevő a második például a paradicsomszósz esetében. Nestle véleménye szerint ez azért van, mert a cukortól ízletesebbek lesznek az alapanyagok, és a konzerv fémes íze is eltűnik.
Csokoládé: Az evolúció miatt nem szokott hozzá a szervezetünk a csokik intenzív ízéhez, ami a cukor, zsír és só kombinációjából jön létre, ezért nem tudunk ellenállni ennek az íz harmóniának. Ez azért van, mert ezzel az ízkombinációval más termékben nem találkozunk.
Sütemények: Már csecsemőkorban megtanultuk, hogy cukorra szüksége van a szervezetünknek, és az agyunknak, hogy megfelelően működjön, ennek pedig a leghatékonyabb forrásai a szénhidrátok, amivel tele vannak a sütemények.
Sült krumpli, chips: A só és a zsír miatt nem tudunk nemet mondani ezekre a termékekre. A krumpliban található keményítő hasonlít a cukorhoz, és a vércukorszint megemelkedését okozza, ám ez a szint hamar visszaesik, ami miatt tovább eszük a chipset vagy a sült krumplit.
[ads2]
Gyümölcslevek, sportitalok, üdítőitalok: Cukrosak és édesek, ezért szeretjük ezeket a folyadékokat. Érdekes adat, hogy 3,5 deciliter narancsos üdítőben, vagy kólában több mint 12 gramm cukor van. Más üdítők akár 40 gramm cukrot is tartalmazhatnak, ami tíz teáskanálnak felel meg, tehát rengetegnek.
Ez a mennyiség ijesztőnek hangzik, de mégsem rettent el minket attól, hogy tovább igyuk ezeket az italokat. A kóla esetében dr. Robert Lustig, gyermek endokrinológus arra mutatott rá, hogy a kólában a koffein és a cukor mellett 55 milligramm só is van.
A koffein, mint tudjuk vízhajtó, a sótól pedig csak szomjasabbak leszünk, a cukor pedig elfedi a só ízét, ezért tovább isszuk, de nem csökken a szomjúság érzetünk.
Az édességek, tehát sikeresen becsapják az agyat, ezért muszáj, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi hogyan is hat ránk és a szervezetünkre, hogy tudatosan tudjunk megálljt parancsolni magunknak, és csak mértékkel fogyasszuk ezeket a termékeket, ugyanis teljesen lemondani úgysem tudunk róluk.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
„Csak még egy kocka csoki. Egy utolsó szem chips. Ez az utolsó süti.” – ismerős mondatok, amik akkor hagyják el a szánkat, amikor próbáljuk megállni, hogy befaljuk az elénk tett ételeket, de rendszerint elbukunk, és csak azt vesszük észre, hogy üres a tálca, a zacskó vagy a papír.
Ez nem feltétlenül azért van, mert nincs akaraterőnk, és nem tudjuk leállítani magunkat, hanem azért, mert az élelmiszergyártók tisztában vannak vele, hogy mit kell tenniük a termékeikbe, ha azt akarják, hogy sokan, sokat egyenek belőle.
[ads1]
Egy nemrégiben közzétett kutatás rámutatott, hogy az Amerikában népszerű Oreo keksz hasonlóan hat a patkányok agyára, mint egyes drogok, tehát függőséget okozhat. Ez első hallásra ijesztő lehet, de Marion Nestle, a New York-i egyetem professzora, és számos táplálkozással kapcsolatos könyv szerzője, elmondta, hogy különbséget kell tenni az erős vágy, és a függőség között.
Ahogy a szakember fogalmazott, általános értelembe véve fizikai függőségben állunk az ételekkel, de soha sem egyetlenegy ételtől függünk, tehát nem igazi függőség az, ha szívesen fogyasztunk egy ételt, ám az tény, hogy az ételek az agy azon részét ingerlik, amelyeket a kábítószer és az alkohol is, de más mértékben.
De mi is van az egyes nassolni való termékekben, amitől annyira kívánjuk, hogy nem bírjuk abbahagyni az eszegetésüket?
Íme, néhány példa!
Cheetos: Nem tart sokáig megenni egy egész zacskóval ebből a termékből, hiszen annyira könnyű, és puha a puffasztott kukorica, hogy elolvad a szánkban, amivel becsapja az agyunkat, ugyanis azt az érzetet kelti, hogy ehetünk nyugodtan, mivel még nem fogyasztottunk sok kalóriát.Nyalóka, gumicukor, gabonapehely: A gyártók direkt színesre tervezik ezeket a nassolni valókat, mert tudják, hogy nem szeretünk szürke ételeket enni. Természetesen van más oka is, de az élénk szín nagyon vonzóvá teszi a termékeket.
Üveges szószok: Nem is gondolnánk, pedig rengeteg cukrot tartalmaznak az üveges szószok. Ha megnézzük a címkét, ez az összetevő a második például a paradicsomszósz esetében. Nestle véleménye szerint ez azért van, mert a cukortól ízletesebbek lesznek az alapanyagok, és a konzerv fémes íze is eltűnik.
Csokoládé: Az evolúció miatt nem szokott hozzá a szervezetünk a csokik intenzív ízéhez, ami a cukor, zsír és só kombinációjából jön létre, ezért nem tudunk ellenállni ennek az íz harmóniának. Ez azért van, mert ezzel az ízkombinációval más termékben nem találkozunk.
Sütemények: Már csecsemőkorban megtanultuk, hogy cukorra szüksége van a szervezetünknek, és az agyunknak, hogy megfelelően működjön, ennek pedig a leghatékonyabb forrásai a szénhidrátok, amivel tele vannak a sütemények.
Sült krumpli, chips: A só és a zsír miatt nem tudunk nemet mondani ezekre a termékekre. A krumpliban található keményítő hasonlít a cukorhoz, és a vércukorszint megemelkedését okozza, ám ez a szint hamar visszaesik, ami miatt tovább eszük a chipset vagy a sült krumplit.
[ads2]
Gyümölcslevek, sportitalok, üdítőitalok: Cukrosak és édesek, ezért szeretjük ezeket a folyadékokat. Érdekes adat, hogy 3,5 deciliter narancsos üdítőben, vagy kólában több mint 12 gramm cukor van. Más üdítők akár 40 gramm cukrot is tartalmazhatnak, ami tíz teáskanálnak felel meg, tehát rengetegnek.Ez a mennyiség ijesztőnek hangzik, de mégsem rettent el minket attól, hogy tovább igyuk ezeket az italokat. A kóla esetében dr. Robert Lustig, gyermek endokrinológus arra mutatott rá, hogy a kólában a koffein és a cukor mellett 55 milligramm só is van.
A koffein, mint tudjuk vízhajtó, a sótól pedig csak szomjasabbak leszünk, a cukor pedig elfedi a só ízét, ezért tovább isszuk, de nem csökken a szomjúság érzetünk.
Az édességek, tehát sikeresen becsapják az agyat, ezért muszáj, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi hogyan is hat ránk és a szervezetünkre, hogy tudatosan tudjunk megálljt parancsolni magunknak, és csak mértékkel fogyasszuk ezeket a termékeket, ugyanis teljesen lemondani úgysem tudunk róluk.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások