Filterek mögött - az emberek szebbek lesznek tőle, de ugyanakkor boldogtalanabbak is
Egy olyan világban élünk, hol bárhová nézünk, kisimult, makulátlan bőrrel, tökéletes hajjal és fehér fogakkal rendelkező modellek vesznek minket körbe. Olyan ideálokról van szó, akikre mindenki szeretne hasonlítani, de vajon megéri?
Manapság nem nehéz egy kicsit felturbózni a megjelenésünket a fotókon, hiszen ha valakinek van okos telefonja, akkor egy teljesen új világ nyílik meg előtte. Ez a világ pedig a filtereké. Olyan filtereké, amivel fogat fehérítünk, amivel simábbá tesszük az arcbőrünk, hogy véletlen se legyen rajta egy hiba sem, amivel megváltoztatjuk a szemszínünk, az orr méretünk, amivel karcsúbbá, vagy épp teltebbé tesszük egyes testrészeinket. Mindezt pillanatok alatt el lehet érni. Ennyire van csupán a tökéletesség, néhány gomb nyomásnyira. Mindenki szeretne szebb lenni, hiszen mindenhol ez ömlik ránk, a médiából, a közösségi platformokról, az utcáról, az újságokból. Ám a szépségre való törekedés közben megfeledkezünk valamiről, a valódi önmagunkról.
Szórakoztató és rettentően kielégítő dolog, mikor feltölt az ember egy olyan fotót magáról, amin tökéletesen néz ki. Jól eső érzés, hogy kapja a dicséreteket és a figyelmet. Ám a legnagyobb baj ezzel, hogy valahol mélyen mindenki tudja, hogy ezek a dicséretek nem neki szólnak, hanem a képnek, amit saját magáról rakott össze. Az álomvilágnak, amit magának kreált, közben pedig a legfontosabb személyt zárta ki az életéből vele, saját magát. Mindemellett az elégedettség érzés és önbizalom fröccs, amit egy ilyet fotó okoz, sajnos nem ad hosszan tartó örömöt. Mivel tudja az ember, hogy hamis és a való életben sosem lehet olyan, annál jobban nő a feszültség és annál nehezebben tudja elfogadni önmagát. Szinte nagyítóval keresi magán a hibákat, melynek egyértelműen nem lesz pozitív eredménye.
Nem azzal van a baj, hogy az ember törekszik arra, hogy jobban nézzek ki, hanem azzal, hogy ha elmosódik a határ aközött aki valójában és aközött, aki szeretne lenni. A valós önbizalom ugyanis pontosan ott kezdődik, mikor felmeri vállalni önmagát és ahelyett, hogy filterek mögé bújna, nem fél megmutatni, hogy nem tökéletes. Hiszen senki sem az. Ez az egyetlen mód arra, hogy az ember kilépjen egy önmagam által épített, káros mesevilágból és megtalálja újra az utat a valódi önmaga felé.
(forrás: healtyline.com)
Manapság nem nehéz egy kicsit felturbózni a megjelenésünket a fotókon, hiszen ha valakinek van okos telefonja, akkor egy teljesen új világ nyílik meg előtte. Ez a világ pedig a filtereké. Olyan filtereké, amivel fogat fehérítünk, amivel simábbá tesszük az arcbőrünk, hogy véletlen se legyen rajta egy hiba sem, amivel megváltoztatjuk a szemszínünk, az orr méretünk, amivel karcsúbbá, vagy épp teltebbé tesszük egyes testrészeinket. Mindezt pillanatok alatt el lehet érni. Ennyire van csupán a tökéletesség, néhány gomb nyomásnyira. Mindenki szeretne szebb lenni, hiszen mindenhol ez ömlik ránk, a médiából, a közösségi platformokról, az utcáról, az újságokból. Ám a szépségre való törekedés közben megfeledkezünk valamiről, a valódi önmagunkról.
Szórakoztató és rettentően kielégítő dolog, mikor feltölt az ember egy olyan fotót magáról, amin tökéletesen néz ki. Jól eső érzés, hogy kapja a dicséreteket és a figyelmet. Ám a legnagyobb baj ezzel, hogy valahol mélyen mindenki tudja, hogy ezek a dicséretek nem neki szólnak, hanem a képnek, amit saját magáról rakott össze. Az álomvilágnak, amit magának kreált, közben pedig a legfontosabb személyt zárta ki az életéből vele, saját magát. Mindemellett az elégedettség érzés és önbizalom fröccs, amit egy ilyet fotó okoz, sajnos nem ad hosszan tartó örömöt. Mivel tudja az ember, hogy hamis és a való életben sosem lehet olyan, annál jobban nő a feszültség és annál nehezebben tudja elfogadni önmagát. Szinte nagyítóval keresi magán a hibákat, melynek egyértelműen nem lesz pozitív eredménye.
Nem azzal van a baj, hogy az ember törekszik arra, hogy jobban nézzek ki, hanem azzal, hogy ha elmosódik a határ aközött aki valójában és aközött, aki szeretne lenni. A valós önbizalom ugyanis pontosan ott kezdődik, mikor felmeri vállalni önmagát és ahelyett, hogy filterek mögé bújna, nem fél megmutatni, hogy nem tökéletes. Hiszen senki sem az. Ez az egyetlen mód arra, hogy az ember kilépjen egy önmagam által épített, káros mesevilágból és megtalálja újra az utat a valódi önmaga felé.
(forrás: healtyline.com)
Hozzászólások