Gyermektelenség
Ha valakinek nincs gyereke, az egyszerre politikai és személyes ügy.
A ma 45 éves nők közül kétszer annyian nem szültek gyermeket, mint az édesanyáik korosztálya.
Az egyik érintett nő vallomása szerint a karácsony és az azt megelőző időszak minden évben fájdalmas időszak volt számára. A karácsony maga is egy gyermek születésének ünnepe. Sok nő és férfi számára a karácsony mindig emlékezteti őket arra, hogy kudarcot vallottak a felnőtt élet egy mércéjére, a saját családra illetve annak hiányára.
A nyugati társadalmakban nőtt a gyermektelen nők száma, s a tendencia úgy tűnik nem fog a közeljövőben változni. Amíg az 1920-ben született nők közül minden kilencedik nem szült gyermeket, az 1967-ben születettek között már minden ötödik gyermektelen Angliában illetve Walesben. S az előrejelzések szerint a hetvenes években születettek körében még több nő lesz, aki nem vállal gyermeket.
A társadalmi megítélés szerint a gyermektelenség női probléma. A gyermektelen férfiak magukra gyakran úgy gondolnak, hogy még nincs gyermekük, még nem apák.
Amíg egy nő készül az anyaságra, reménykedik, álmodozik, tervez - ez a társadalom elfogadja, de amikor lemond az anyaságról, egy csapásra úgy érzi magát, mint a társadalom számkivetettje. Legtöbbször nem kíváncsiak a nő történetére, s könnyen lezárják a kérdést egy örökbefogadásra utaló mondattal.
A statisztika nem tesz különbséget azok a nők között, akik tudatosan választották a gyermektelen életet, és azok között, akik ugyan terveztek gyermeket, gyermekeket, de a körülmények miatt nem a terveik szerint alakult az életük.
Az előítéletek szerint egy középkorú gyermektelen pár vagy nem akart gyermeket, vagy nem lehetett gyermekük. A valóság azonban ennél lényegesebben összetettebb. A gyermektelen emberek egy része olyan partnerrel él együtt, akinek előző kapcsolatából születtek gyermekeik, és nem vállalnak további gyermekeket, mások pedig szeretnének gyermeket, de nem találtak olyan partnert, aki a másik szülő szerepét be tudná tölteni.
A második csoportba tartozó emberek közül sokuk számára a gyermekről való lemondás életük legnehezebb döntése. Hol tölti a karácsonyt egy ilyen nő? Szüleinél, ahol megérkeznek gyermekes testvérei, míg neki a legkisebb, legnépszerűtlenebb hálószoba jut. Vagy barátoknál, ahol amolyan baby-sitter szerep jut neki. Sokszor megoldandó vagy rosszabb esetben elkerülendő feladatként tekintenek rájuk. A szülők sem tudják, hogyan bánjanak gyermektelen felnőtt gyermekükkel.
Általában megértésre vágynak, de nem sajnálatra, és arra a felismerésre, hogy egy gyermektelen középkorú nő a társadalmi ranglétra szélén helyezkedik el, s sokszor nem saját elhatározása alapján.
[ads1]
Társadalmi szinten vizsgálva a gyermektelenség okát, a XX. században először az első világháború és az azt követő évek miatt nem tudtak megszületni gyermekek. A nagy gazdasági világválság (1929-1933) alatt és után pedig a családok egy része egyszerűen anyagilag nem engedhette meg magának a gyermekáldást. A jelen kor azonban kevésbé egyértelmű.
A hatvanas és hetvenes években született nők életútja leggyakrabban úgy alakul, hogy a húszas, harmincas éveikben a karrierje és az anyagiak biztosítására koncentrálnak, mielőtt a negyvenes éveikben megállapodnak. Ez azonban hatással van a női termékenységre. Valamint a női és férfi szerepek is átalakultak, átalakulóban vannak. A gyermekek számának alakulásában még a szexuális nevelésnek is hatása van. Ez a generáció már élt a fogamzásgátlók széleskörű használatával. Nagyon is tudatában vannak, hogy egy esetleges gyermekvállalás milyen hatással lehet a munkahelyi előmenetelükre. A gazdasági válság hatására pedig egyre több esetben egy kétkeresős család tud gyermekeket nevelni.
A társadalom még nem ismerte fel - és főleg nem ismerte el - a gyermek nélkül élők szerepét. Ők kevesebbet használnak a szociális hálóból, miközben többet dolgoznak, több adót fizetnek a magasabb jövedelmük után.
www.theguardian.com
A ma 45 éves nők közül kétszer annyian nem szültek gyermeket, mint az édesanyáik korosztálya.Az egyik érintett nő vallomása szerint a karácsony és az azt megelőző időszak minden évben fájdalmas időszak volt számára. A karácsony maga is egy gyermek születésének ünnepe. Sok nő és férfi számára a karácsony mindig emlékezteti őket arra, hogy kudarcot vallottak a felnőtt élet egy mércéjére, a saját családra illetve annak hiányára.
A nyugati társadalmakban nőtt a gyermektelen nők száma, s a tendencia úgy tűnik nem fog a közeljövőben változni. Amíg az 1920-ben született nők közül minden kilencedik nem szült gyermeket, az 1967-ben születettek között már minden ötödik gyermektelen Angliában illetve Walesben. S az előrejelzések szerint a hetvenes években születettek körében még több nő lesz, aki nem vállal gyermeket.
A társadalmi megítélés szerint a gyermektelenség női probléma. A gyermektelen férfiak magukra gyakran úgy gondolnak, hogy még nincs gyermekük, még nem apák.
A két nem közötti különbséget legjobban az "agglegény" és a "vénlány" szó jelentéstartalma érzékelteti.
Amíg egy nő készül az anyaságra, reménykedik, álmodozik, tervez - ez a társadalom elfogadja, de amikor lemond az anyaságról, egy csapásra úgy érzi magát, mint a társadalom számkivetettje. Legtöbbször nem kíváncsiak a nő történetére, s könnyen lezárják a kérdést egy örökbefogadásra utaló mondattal.
A statisztika nem tesz különbséget azok a nők között, akik tudatosan választották a gyermektelen életet, és azok között, akik ugyan terveztek gyermeket, gyermekeket, de a körülmények miatt nem a terveik szerint alakult az életük.
Az előítéletek szerint egy középkorú gyermektelen pár vagy nem akart gyermeket, vagy nem lehetett gyermekük. A valóság azonban ennél lényegesebben összetettebb. A gyermektelen emberek egy része olyan partnerrel él együtt, akinek előző kapcsolatából születtek gyermekeik, és nem vállalnak további gyermekeket, mások pedig szeretnének gyermeket, de nem találtak olyan partnert, aki a másik szülő szerepét be tudná tölteni.
A második csoportba tartozó emberek közül sokuk számára a gyermekről való lemondás életük legnehezebb döntése. Hol tölti a karácsonyt egy ilyen nő? Szüleinél, ahol megérkeznek gyermekes testvérei, míg neki a legkisebb, legnépszerűtlenebb hálószoba jut. Vagy barátoknál, ahol amolyan baby-sitter szerep jut neki. Sokszor megoldandó vagy rosszabb esetben elkerülendő feladatként tekintenek rájuk. A szülők sem tudják, hogyan bánjanak gyermektelen felnőtt gyermekükkel.
Általában megértésre vágynak, de nem sajnálatra, és arra a felismerésre, hogy egy gyermektelen középkorú nő a társadalmi ranglétra szélén helyezkedik el, s sokszor nem saját elhatározása alapján.
[ads1]
Társadalmi szinten vizsgálva a gyermektelenség okát, a XX. században először az első világháború és az azt követő évek miatt nem tudtak megszületni gyermekek. A nagy gazdasági világválság (1929-1933) alatt és után pedig a családok egy része egyszerűen anyagilag nem engedhette meg magának a gyermekáldást. A jelen kor azonban kevésbé egyértelmű.
A hatvanas és hetvenes években született nők életútja leggyakrabban úgy alakul, hogy a húszas, harmincas éveikben a karrierje és az anyagiak biztosítására koncentrálnak, mielőtt a negyvenes éveikben megállapodnak. Ez azonban hatással van a női termékenységre. Valamint a női és férfi szerepek is átalakultak, átalakulóban vannak. A gyermekek számának alakulásában még a szexuális nevelésnek is hatása van. Ez a generáció már élt a fogamzásgátlók széleskörű használatával. Nagyon is tudatában vannak, hogy egy esetleges gyermekvállalás milyen hatással lehet a munkahelyi előmenetelükre. A gazdasági válság hatására pedig egyre több esetben egy kétkeresős család tud gyermekeket nevelni.
A társadalom még nem ismerte fel - és főleg nem ismerte el - a gyermek nélkül élők szerepét. Ők kevesebbet használnak a szociális hálóból, miközben többet dolgoznak, több adót fizetnek a magasabb jövedelmük után.
www.theguardian.com
Hozzászólások