Hogyan érjem el? - Az első lépések a sikerhez

Mindenkinek mást jelent a siker, annyiban azonban megegyezünk, hogy mindenki szeretné elérni azt. A nagy kérdés: Hogyan? Egy tanácsadó szakember segít megtenni az első lépéseket.

Klaus Schuster sikeres német üzleti tanácsadó úgy véli, a sikerhez szükséges lépéseket általában túlbonyolítjuk, a valóságban elég néhány egyszerű dologra koncentrálnunk és azokat véghezvinnünk. Céljaink, a megoldandó problémák és az előttünk álló kihívások lehetnek ugyan összetettek, ha egyszerűen kezeljük őket, könnyebben, gyorsabban, nagyobb sikert érhetünk el. A szakember, aki több bestsellert is írt a témában, néhány ilyen egyszerű lépésben foglalta össze tanácsait, melyek nem csak az üzleti életben, hanem minden egyes területen sikert elérni kívánók számára nyújthat hasznos tippeket. Lássuk hát, mire figyeljünk, hogy közelebb jussunk céljainkhoz!

1. Keressük az egyszerűbb utakat!
Amennyiben egy általunk áhított dologban régóta nem értük el a kívánt sikert, akkor könnyen elképzelhető, hogy szükségtelen mértékben, tudattalanul és szándékolatlanul saját magunknak nehezítettük meg a problémát. Ott van például a fizetésemelés kényes témaköre. Gyakran halljuk az olyan kifogásokat a munkavállalók felől, mint például: "Mi van, ha a főnök azzal érvel, hogy nem fér be a cég büdzséjébe a fizetésemelés?" Tehát már bele sem vágunk a dologba, vagy elkezdünk ellenérveket gyártani. És pontosan itt van a kutya elásva. Mi lenne, ha egyszerűen a lényegre térnénk, és a következő hangozna el: "Főnök! Szeretnék harmincezerrel többet keresni, méghozzá három okból.

Először is: az utolsó fizetésemelés óta stratégiai projekteket is vezetek. Másodszor: plusz feladatokat vettem el egy másik osztálytól. És harmadszor: azt gondolom, hogy aki annyit teljesít mint én, több pénzre szolgált rá." Na jó, de mi van, ha a főnök különböző ürügyekkel vág vissza? Készítsünk előzetes mérleget a cég költségvetéséről, hogy bebizonyítsuk, maga a cég is jobban teljesít? Ez megint túlbonyolítás lenne. Van ugyanis egy sokkal egyszerűbb érvünk: "Sokkal többet teljesítek, de csak egy kicsivel többet kérek! Szeretném, ha elismernék a munkámat, anyagilag is." Ez pedig fair és igazságos. Ráadásul ha valaki jobban teljesít, akkor az egész cég jobban teljesít, ez logikus. Mindig gondoljunk ki egy egyszerű stratégiát, egy egyszerű érvet, és tartsunk ki mellette. Jegyezzük meg: a túlbonyolítás a siker halála. A lustaságra hajlamosaknak külön meg kell említenünk: az egyszerű megoldás nem azt jelenti, hogy ne csináljunk semmit, hanem pont az ellenkezőjét. A legegyszerűbb, de sikerre vezető út megtalálása gyakran hosszú fejtörést igényel, de megéri a fáradtságot.

2. Haladjunk kis lépésekben!
István osztályvezető szeretne lenni. Méghozzá évek óta. Szép cél, de kivitelezhetetlen. Osztályvezető ugyanis nem egyik napról a másikra lesz az ember. Ez esetben tehát túl nagy ambícióhoz egyelőre kevés realitás párosul. Istvánnak érdemes először elgondolkodnia, hogy mik lehetnek a legfelsőbb célon belül az ő számára is elérhető alcélok. Magyarul: atomizálnia kell az egyetlen, nagy célt. Tehát: "Mit kell tennem? Először két-három stratégiai projektet levezetni." Megteheti ezt? Képes erre? Nem, egyelőre ez is túl nagy falat lenne. "Oké, először két-három stratégiai projektben együttműködni". Megteheti ezt? Igen, sőt, azonnal jelentkeznie kell az első lehetőségre. A nagy célok kiválóak a motiválásra, de többnyire elérhetetlenek.

Felejtsük el a nagy koncepciókat, a nagy dobásokat és sprinteléseket. Ha megfelelően szétdaraboljuk a célokat kisebb falatokra, az utolsó kis lépés el fog vezetni a végső célhoz. Az atomizálás módszere emellett kiváló eszköz a kezdeti szorongók vagy a kevésbé motiváltak számára. Fél megtenni egy bizonyos lépést? Szedje darabokra egészen addig, amíg meg meri lépni! Mindig tegyük fel a kérdést: "Mi az a legkisebb cél, amit már most is meg tudok tenni?" És felejtsük el az olyan kifogásokat, hogy "Ez nem vezet sehova", stb. Az univerzum ugyanis nem így működik. Einstein azt mondta: "A természet nem tesz nagy ugrásokat." Mi se tegyük. Haladjunk kis lépésekben előre.

3. Ha kell, válasszuk a szokatlan megoldásokat!
Gyakran hangzik el a következő mondat is: "Már mindent megpróbáltam, de még mindig nincs eredménye!" Megnyugtatjuk: nem próbált meg mindent. Pontosabban: mindent megpróbált, amit mindig is meg szokott próbálni. A megoldás gyakran a kiforgatott, abnormálisnak, szokatlannak tűnő opciókban van. A kerülőutakban. Mi lenne, ha egyszer a feje tetejére állítanánk mindent és más irányból közelítenénk a dolgokhoz? Próbáljunk meg visszaemlékezni például azokra a gondolatokra, amik félálomban, öntudatlanul törnek fel bennünk kora reggel, és amiket azonnal elhessegetünk az olyan mondatokkal, mint "Úgysem tudnám megcsinálni... Még senkinek sem sikerült. Ez őrültség!" Próbáljuk ki ezt az őrültséget. És ha mégsem jön össze, mit vesztettünk? Többnyire azonban működik. Miért?

Egyszer egy ügynök mindenáron el akart adni valamit az egyik ügyfélnek, de sehogy sem tudta vásárlásra bírni. Végül kifakadt: "Feladom! Ön nyert. Lemondok a szerződéskötésről. Azonnal békén fogom hagyni, de előtte egy valamit áruljon el nekem: miért nem akar tőlem semmit se vásárolni?" A ügyfél felnevetett, kötetlen beszélgetésbe kezdtek, és többet nem esett szó a vásárlásról. Négy hét múlva azonban a postában landolt a szerződés. Ha működik az ötlet, akkor nem is volt őrültség.

4. Vegyük a bátorságot!
Legyünk őszinték: legtöbbünknek általában a kellő bátorság hiányzik egy-egy lépés megtételéhez. Pontosan tudjuk, mit kellene tennünk, hogy elérjük a célt, de nem állunk neki, tologatjuk, vagy rögtön lemondunk róla, azzal az indokkal, hogy nincs hozzá bátorságunk. Ez nem igaz. A bátorság valójában olyan, mint a tenisz: minél többet gyakoroljuk, annál jobban megy. Tehát nem egy karakterhez tartozó tulajdonság, hanem képesség, ami mindenkiben megvan, csak edzenünk kell. Most emlékezzünk vissza, mikor voltunk a legbátrabbak, ha visszagondolunk gyerek- vagy akár kamaszkorunkra!

Mikor léptünk meg valami olyat, amiről korábban nem gondoltuk volna, hogy lenne hozzá merszünk? Rá fogunk jönni, hogy a legtöbb ilyen esetben valami felháborodás, düh, sértett büszkeség vagy igazságérzet hajtott bennünket. Használjuk ki a helyzetet és érezzük meg ezeknek az érzéseknek az aktiváló erejét! Ha körülnézünk, látjuk, hogy a világ tele van igazságtalanságokkal, és szinte folyamatosan konfrontálódunk valamivel, ami az értékeinkkel, az érdekeinkkel vagy az elvárásainkkal szemben áll. Ezek kiváló impulzusok ahhoz, hogy erőt, bátorságot vegyünk belőlük ahhoz, amit el szeretnénk érni.

5. Hassunk közvetetten a célt lehetővé tevő eszközökre!
John Kay londoni közgazdászprofesszort mindig is érdekelte, kik a leggazdagabb emberek és melyek a leggazdagabb vállalatok. Összeállította a listát, megvizsgálta a helyezetteket, és meglepetésére azt találta, hogy nem azok szerepelnek rajta, akiknek a gazdagság az elsődleges. Ezeknek az embereknek és cégeknek mindig valami más állt a prioritások első helyén: produktivitás, ügyfélközpontúság vagy tolerancia. Ez logikus is lenne. Hiszen ha több pénzt akarunk, túlspekuláljuk magunkat és elveszítjük az ügyfeleket, akik ugyebár inkább minőséget és ügyfélközpontúságot várnak el tőlünk. Kay végül könyvet írt a témában, ami bestseller lett, mottója pedig a következő volt: "Sikeres akar lenni? Válassza a kerülőutat!"

Ez pontosabban azt jelenti, hogy közvetetten arra a dologra, vagy azokra a személyekre próbáljunk meg hatni, akik később lehetővé tehetik nekünk a sikert. Ha körülnézünk, látjuk, hogy ez is többnyire univerzális törvény: a popzenében is azokból lesznek a legsikeresebb előadók, akik arra a leginkább vágynak, hanem azok, akiknek a legfontosabb, hogy szórakoztató, egyszerű zenével vonják magukhoz a közönséget. És nem azok lesznek boldogok, akiknek a boldogság a legfontosabb, hanem azok, akik teljes mellbedobással vágnak neki egy feladatnak, vagy egy bizonyos célnak szentelik minden erejüket. Mi tehát az Ön számára a legfontosabb? És mi lehet a hozzáillő közvetett út?

6. Ragaszkodjunk céljainkhoz!
Nem a legokosabbakból lesznek a legsikeresebbek. Nem is a legszebbekből, a leggazdagabbakból, legtapasztaltabbakból és legkompetensebbekből. Egy amerikai toptanácsadó, Geoff Colvin a következő címet adta erről a témáról íródott bestsellerjének: "A tehetség túl van becsülve." Ronaldo nem azért a világ egyik legjobb futballistája, mert olyan tehetséges. Hanem mert minden edzés után száz tizenegyest és szabadrúgást csinál. Henry Ford pedig azt mondta, hogy a legtöbb ember sosem bukik el - már korábban feladja. Természetesen itt is tartja magát a mondás, hogy ne rugdossuk a döglött oroszlánt. Azonban ha nem próbáltuk meg egyszer, még egyszer, majd azután újból, egészen addig, amíg újabb és újabb megoldási lehetőségek ugranak be, és ki nem próbáljuk azokat, az a bizonyos oroszlán még nem döglött meg. Az állhatatosság pedig meghálálja magát.

7. Használjuk frusztrációinkat!
Egy amerikai kutató, Martin Seligman egyszer egy kísérletet végzett az amerikai válogatott úszócsapattal, melynek során minden úszótól egyéni csúcsidőt követelt meg. Az úszók leúszták a távot, majd megmondta nekik az eredményüket, de nem csak azt: mindenki idejéhez hozzátett még három másodpercet. Az atléták 80 %-a átkozódott, és elkönyvelte, hogy ez nem az ő napja. 20 %-uk azonban a következőképpen reagált: "Na most aztán... ez nem vicc! Most azonnal leúszom még egyszer!" Utóbbiak közül a rákövetkező bajnokságokról mindenki aranyérmet hozott haza.

A tanulság: csak a kitartók nyerik el méltó jutalmukat. És a kitartók azok, akik magasról fütyülnek a félresikerült teljesítményre vagy az akadályokra. De nem hideg fejjel, mintegy megfeledkezve ezekről, hanem pont ellenkezőleg. A kudarcokból eredő frusztrációt kell aktivizálnunk ahhoz a lendülethez, amelyből aztán nyertesként kerülünk ki. A frusztráció ugyanis kiváló lökést ad a sikerhez. Legyünk dacosak, és mondjuk azt: "Azt hiszitek, sosem fog sikerülni? Hogy vesztes vagyok! Most meg fogom mutatni!" Ez a beszéd - és az út a sikerhez.

8. Fogalmazzunk meg konkrét célokat!
Sokan szeretnének lefogyni, több időt szentelni családjukra, egészségesen élni, többet mozogni. Ezek nagyon nemes célok, csak éppen kevesen érik el őket. Miért? Mert túlságosan elvont, megfoghatatlan célok. Mit jelent például az, hogy "egészségesen élni"? Mit jelent ez konkrétan? "Oké, több sportot." Konkrétabban? "Hetente háromszor kimenni." Konkrétabban? "Heti kétszer futni." Konkrétabban? "Ma, azaz szerdán elkezdeni, aztán péntek, vasárnap, kedd..." Konkrétabban? "Mindig fél hatkor... Hopp, kedden nem megy, mert akkor intézzük a heti bevásárlást, tehát akkor előtte vagy utána...?" Látják? Ha nem valaki nem konkretizál, már a rákövetkező kedden elbukik. Ilyen egyszerű az egész. Persze senki sem kérdez rá hatszor a céljainkra, hogy "Mit jelent ez konkrétabban?" Nekünk kell mindezt megtennünk. Csak azok, akik idáig elmennek, jutnak el a sikerig is.

9. Legyünk szinték önmagunkhoz!
Személyes sikerünk legnagyobb ellensége sosem a hülye főnök, a gonosz anyós, a kedvezőtlen körülmények vagy a kemény konkurencia, hanem mi magunk. Sokan mondogatják: "Nagyon szeretnék már ... (több bevételt, egy szép házat, egy szerető partnert stb.), de... (ezen a cégen belül, az én koromban stb.) ez lehetetlen." Az ilyen hozzáállással már csírájában megfojtjuk a megvalósítás lehetőségét. Mit is szeretnénk? Céljaink elérését, nem? Akkor legyünk magunkhoz elég őszinték, és fogalmazzunk is így. "Teljesen mindegy, milyen korban vagyok és melyik vállalatnál dolgozom", ezt és ezt szeretném: ... " Ne foglalkozzunk a statisztikákkal, vagy azzal, hogy mások mit mondanak. Ez a mi személyes, konkrét, őszinte kívánságunk. És az őszinteség hosszú távú garancia és a legjobb motiváló erő.

Emellett bizonyos tekintetben a bátorság egyik formája is. Aki pedig őszinte és következetes önmagával és a vágyaival szemben, az eredeti. Az eredetiség pedig bátorságot kölcsönöz. Vizsgáljuk meg tehát őszintén vágyainkat, konkretizáljuk őket, álljuk ki mellettük és élvezzük a siker gyümölcsét!

www. zehn.de