Így hat a televízió a gyerekre- akár az egész életére is kiható negatív hatást gyakorlohat
A gyermekek számára számtalan fejlesztő játék létezik, ne ültessük be őket a televízió elé!
A gyermekek a körülöttük lévők cselekedeteik utánzása révén szocializálódnak. A szülők, tanárok, óvónők, azaz a környeztük véleménye és ítélete alapján sajátítják el a társadalmi értékrendet és a viselkedési normákat. Ezzel az obszervációs tanulással alakul ki bennük, hogy mi a helyes és mi a helytelen.
Az agressziót bemutató televíziós műsorok egyfajta negatív viselkedés mintát közvetítenek. Sok esetben okoz ez antiszociális viselkedést. A személyiség fejlődésben az is hozzá járul ehhez, ha a közvetlen környezetében is visszaigazolást nyer az, hogy a problémákat erőszakkal kell megoldani, tehát már nem csak a tévében látja. Az ilyen eset jó eséllyel azt fogja eredményezni, hogy számára ez lesz a normális problémamegoldó módszer és ezt akár egész életében alkalmazni is fogja.
Tanulmányok szerint a gyerekek sokkal szívesebben utánozzák az egresszív viselkedést, főleg a fiúk. Különösen ront a helyzeten, ha olyan szituációval találkozik, amelyben az erőszakosságnak nincsenek következményei. Joggal gondolhatja azt, hogy ő is bármit megtehet, hiszen semmi nem fog történni, azon kívül, hogy eléri a célját. Vegyük például a közismert macska- egér mesét. Örökös harcban állnak, ám mindegy mivel ütik le egymást, csak szaladnak tovább. Ez csak egy a sok közül, mára már sokkal durvább mesék is léteznek, amelyekben az erőszak áll a középpontban. Ha egy jelenetben a erőszakot elszenvedő iránt nem éreznek sajnálatot vagy az agresszorral szimpatizálnak az azt jelenti, hogy ezt gondolja a normálisnak a cél eléréséhez.
Létezik korhatárba sorolás, bár nem csak azt kell szem előtt tartani. Számításba kell venni számtalan tényezőt, kompetenciát, ahhoz, hogy megítélhessük elég érett- e a gyerek az adott műsor megtekintéséhez. Mindenek előtt képesnek kell lennie felfogni, hogy amit lát az a képzelet szüleménye. Például a valóságban a macska nem fog egy kalapács ütés után tovább szaladni, mintha mi sem történt volna. Az említettet mesét mulatságosnak találja a gyerek, viszont van benne még egy aggodalomra okot adó tény, mégpedig az, hogy a kisegér rendszeresen felül kerekedik a macskán, ami tükrözheti a gyerek- felnőtt kapcsolatot. Lényeges tudni, hogy a kisebb gyerekben még nem alakult ki a fikció- realitás felismerése.
A gyermek viselkedésére való negatív kihatást a szülő tudja meggátolni. Korhatár besorolás, de főleg saját gyerkőce értelmi és érzelmi képességei, állapota figyelembe vételével kell szabályozni mit nézhetnek. Az időtartam is lényeges, hiszen számos káros hatást gyakorol rá a hosszabb ideig való televízió előtt töltött idő, ezért határokat kell szabni.
A gyermekek a körülöttük lévők cselekedeteik utánzása révén szocializálódnak. A szülők, tanárok, óvónők, azaz a környeztük véleménye és ítélete alapján sajátítják el a társadalmi értékrendet és a viselkedési normákat. Ezzel az obszervációs tanulással alakul ki bennük, hogy mi a helyes és mi a helytelen.
Az agressziót bemutató televíziós műsorok egyfajta negatív viselkedés mintát közvetítenek. Sok esetben okoz ez antiszociális viselkedést. A személyiség fejlődésben az is hozzá járul ehhez, ha a közvetlen környezetében is visszaigazolást nyer az, hogy a problémákat erőszakkal kell megoldani, tehát már nem csak a tévében látja.
Tanulmányok szerint a gyerekek sokkal szívesebben utánozzák az egresszív viselkedést, főleg a fiúk. Különösen ront a helyzeten, ha olyan szituációval találkozik, amelyben az erőszakosságnak nincsenek következményei. Joggal gondolhatja azt, hogy ő is bármit megtehet, hiszen semmi nem fog történni, azon kívül, hogy eléri a célját. Vegyük például a közismert macska- egér mesét. Örökös harcban állnak, ám mindegy mivel ütik le egymást, csak szaladnak tovább. Ez csak egy a sok közül, mára már sokkal durvább mesék is léteznek, amelyekben az erőszak áll a középpontban. Ha egy jelenetben a erőszakot elszenvedő iránt nem éreznek sajnálatot vagy az agresszorral szimpatizálnak az azt jelenti, hogy ezt gondolja a normálisnak a cél eléréséhez.
Létezik korhatárba sorolás, bár nem csak azt kell szem előtt tartani. Számításba kell venni számtalan tényezőt, kompetenciát, ahhoz, hogy megítélhessük elég érett- e a gyerek az adott műsor megtekintéséhez. Mindenek előtt képesnek kell lennie felfogni, hogy amit lát az a képzelet szüleménye. Például a valóságban a macska nem fog egy kalapács ütés után tovább szaladni, mintha mi sem történt volna. Az említettet mesét mulatságosnak találja a gyerek, viszont van benne még egy aggodalomra okot adó tény, mégpedig az, hogy a kisegér rendszeresen felül kerekedik a macskán, ami tükrözheti a gyerek- felnőtt kapcsolatot. Lényeges tudni, hogy a kisebb gyerekben még nem alakult ki a fikció- realitás felismerése.
A gyermek viselkedésére való negatív kihatást a szülő tudja meggátolni. Korhatár besorolás, de főleg saját gyerkőce értelmi és érzelmi képességei, állapota figyelembe vételével kell szabályozni mit nézhetnek. Az időtartam is lényeges, hiszen számos káros hatást gyakorol rá a hosszabb ideig való televízió előtt töltött idő, ezért határokat kell szabni.
Hozzászólások