Miért utálunk várni?
Elisha Goldstein elárulta, hogy mi az oka annak, hogy nem szeretjük az üresjáratokat.
Az ember rengeteg időt veszteget el a várakozással. Gondoljuk csak végig! Várnunk kell a reggeli kávéra, majd a piros lámpánál, megállóban, ugyancsak ki kell várnunk a sorunkat a boltba, étteremben, postán, bankban, de még a munkahelyünkön is sok idő telik el azzal, hogy lebonyolítsunk egy tárgyalást, telefont, vagy váltsunk két szót a főnökkel.
A várakozást kevesen viselik jól, de ők is csak azért bírják ki, mert kihasználják az időt, hogy zenét hallgassanak, olvassanak, ám mások a hajukat tépik a felesleges üresjáratoktól, amivel csak elvesztegetjük a drága időt.
Elisha Goldstein klinikai pszichológus szerint azonban nem csak azért utáljuk a várakozást, mert időpazarlás, hanem ennek egy sokkal mélyebb oka is van, ugyanis az üresjárat egy ősi programot indít el az agyunkban. Ez az egyedüllét = védtelenség = fenyegetettség, ami ösztönös szorongással párosul.
Ha tehát várakozunk, akkor az azt az ősi szituációt juttatja eszünkbe, amikor az elődeink a klánjuk nélkül, kiszolgáltatva bujkáltak az ellenség elől, vagy így vártak a vadra, amit el akartak ejteni. Egyedül viszont sokkal védtelenebbek, kiszolgáltatottabbak voltak, mint csoportosan, hiszen csökkent a túlélési esélyük.
Goldstein szerint most is ez az ősi, tudattalan félelem veszi át felettünk az uralmat, ha várakoznunk kell. Ilyenkor kicsúszik a kezünkből az irányítás, emiatt szerencsétlen, szorongó érzés kerít a hatalmában. Ha pedig ezt többször érezzük a várakozás közben, akkor valószínű, hogy a következő alkalommal is hasonlóan fogunk reagálni.
A szakember szerint azzal oldhatjuk a helyzet okozta stresszt, hogy megpróbáljuk máshogy értelmezni a várakozást, hogy az a javunkat szolgálja. Goldstein úgy véli, hogy nem kellene azzal elütnünk a szorongást, magányt, hogy a kütyükbe temetkezünk, hanem szembe kell néznünk vele, ki kell békülnünk a várakozással, hogy leállítsuk a szorongást.
Ehhez az kell, hogy odafigyelve, koncentrálva, szisztematikusan ellazítsuk az izmainkat. Nézzünk körbe, majd nyugtázzuk, hogy biztonságban vagyunk. Ha ezt tudatosan gyakoroljuk, akkor hamarosan automatikussá válik. Mivel így megnő az önkontroll, ezért nyugodtabban várjuk ki a sorunkat, és elfelejthetjük a sürgető, irritáló érzést.
Emellett azt is megtehetjük, hogy előre felkészülünk a helyzetre azzal, hogy végiggondoljuk a napunkat, illetve azt, hogy mennyi várakozásra kell számítanunk, ezzel pedig előre felkészülünk arra, hogy mikor lesz szükségünk a magunkat biztonságban érző technikára.
Goldstein technikáját mindenképpen érdemes kipróbálni, hiszen rosszabb úgy sem lesz tőle a helyzet, ám azt el kell fogadnunk, hogy sok várakozással teli szituációban képtelenség ellazulni.
(Forrás: divany.hu)
Az ember rengeteg időt veszteget el a várakozással. Gondoljuk csak végig! Várnunk kell a reggeli kávéra, majd a piros lámpánál, megállóban, ugyancsak ki kell várnunk a sorunkat a boltba, étteremben, postán, bankban, de még a munkahelyünkön is sok idő telik el azzal, hogy lebonyolítsunk egy tárgyalást, telefont, vagy váltsunk két szót a főnökkel.A várakozást kevesen viselik jól, de ők is csak azért bírják ki, mert kihasználják az időt, hogy zenét hallgassanak, olvassanak, ám mások a hajukat tépik a felesleges üresjáratoktól, amivel csak elvesztegetjük a drága időt.
Elisha Goldstein klinikai pszichológus szerint azonban nem csak azért utáljuk a várakozást, mert időpazarlás, hanem ennek egy sokkal mélyebb oka is van, ugyanis az üresjárat egy ősi programot indít el az agyunkban. Ez az egyedüllét = védtelenség = fenyegetettség, ami ösztönös szorongással párosul.
Ha tehát várakozunk, akkor az azt az ősi szituációt juttatja eszünkbe, amikor az elődeink a klánjuk nélkül, kiszolgáltatva bujkáltak az ellenség elől, vagy így vártak a vadra, amit el akartak ejteni. Egyedül viszont sokkal védtelenebbek, kiszolgáltatottabbak voltak, mint csoportosan, hiszen csökkent a túlélési esélyük.
Goldstein szerint most is ez az ősi, tudattalan félelem veszi át felettünk az uralmat, ha várakoznunk kell. Ilyenkor kicsúszik a kezünkből az irányítás, emiatt szerencsétlen, szorongó érzés kerít a hatalmában. Ha pedig ezt többször érezzük a várakozás közben, akkor valószínű, hogy a következő alkalommal is hasonlóan fogunk reagálni.
A szakember szerint azzal oldhatjuk a helyzet okozta stresszt, hogy megpróbáljuk máshogy értelmezni a várakozást, hogy az a javunkat szolgálja. Goldstein úgy véli, hogy nem kellene azzal elütnünk a szorongást, magányt, hogy a kütyükbe temetkezünk, hanem szembe kell néznünk vele, ki kell békülnünk a várakozással, hogy leállítsuk a szorongást.Ehhez az kell, hogy odafigyelve, koncentrálva, szisztematikusan ellazítsuk az izmainkat. Nézzünk körbe, majd nyugtázzuk, hogy biztonságban vagyunk. Ha ezt tudatosan gyakoroljuk, akkor hamarosan automatikussá válik. Mivel így megnő az önkontroll, ezért nyugodtabban várjuk ki a sorunkat, és elfelejthetjük a sürgető, irritáló érzést.
Emellett azt is megtehetjük, hogy előre felkészülünk a helyzetre azzal, hogy végiggondoljuk a napunkat, illetve azt, hogy mennyi várakozásra kell számítanunk, ezzel pedig előre felkészülünk arra, hogy mikor lesz szükségünk a magunkat biztonságban érző technikára.
Goldstein technikáját mindenképpen érdemes kipróbálni, hiszen rosszabb úgy sem lesz tőle a helyzet, ám azt el kell fogadnunk, hogy sok várakozással teli szituációban képtelenség ellazulni.
(Forrás: divany.hu)
Hozzászólások