Sokkal közelebb van hozzád a szeretet valódi forrása, mint azt gondolnád!
A szeretet olyan, mint egy kiapadhatatlan forrás. Van, mégsem érinthetjük meg kézzel. Nem tudjuk a másik kezébe adni és a miénkbe sem tudják beletenni. Ugyanakkor vannak pillanatok, mikor egyszerre érezzük ugyanazt a csodát.
Az emberiség túlnyomórésze azzal tölti el az életét, hogy emberről emberre szál, akár a méhecske a virágokra. Keresi és kutatja, hogy vajon honnan kaphatna szeretet és kinek adhatná a sajátját. Ha egyszer valahol elfogyott, akkor tovaszáll a következőre. Ha megun egy tárgyat, amit korábban oly nagyon szeretett, megválik tőle. Mindezt azért, hogy újra és újra átélhesse azt a csodás érzést, mely minden porcikáját körbejárja. Melengeti a szívét, simogatja a lelkét, felemelve érzi magát. A szeretet körül sok méregetés is zajlik. Ki mennyit kap és ki mennyit ad? Miért fogyott el és honnan lehetne ezt pótolni? De mi van, ha valójában sosem fogyott el? Mi van akkor, ha a szeretet elfogyhatatlan? Mi van akkor, ha sosem kaptál és sosem adtál szeretetet? Mi van, ha semmilyen személy, vagy tárgy nem szükséges ahhoz, hogy szeretethez juss?
A szeretet forrását - hibásan - másokban keressük, miközben sokkal közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Ennek a mannának a forrása ugyanis ott él bennünk. Mindenkinek van egy saját kifogyhatatlan szeretet kútja. Mikor azt gondoljuk, hogy kapjuk és adjunk a szeretetet, valójában semmi másról nincsen szó, minthogy egy időben érezzük azt másokkal. Abban a pillanatban mindkét fél elégedettnek, boldognak és könnyednek érzi magát, fókuszuk pedig ugyanarra a pontra irányul. Egy kapcsolat elején pedig nem nagy kihívás a másikkal egy hullámhosszon lenni, legyen az bármilyen irányultságú kapcsolat. Valójában tehát tévhit, az, hogy te csak akkor érezheted szeretve magad, ha van valaki, akivel egyszerre érzed ezt.
Gondolj csak a pillanatokra, mikor nosztalgiázva visszaemlékezel egy kedves emlékre és elárasztja szíved a szeretet. Vagy gondolsz egy barátodra, családtagodra és a melegség érzése fog el. A szeretet ott él benned korlátlanul. Bárhol és bármikor képes vagy arra, hogy előhívd magadból ezt a kellemes, melengető érzést, ahányszor csak szeretnéd. Nem muszáj újra és újra másik virágra szállni, hogy újra szeretet érezz, hiszen ha megtanulod és megtanítod, hogy a szeretet bármikor a rendelkezésre áll, akkor sokkal színesebbé, boldogabbá és szeretetteljessé varázsolhatod a kapcsolataidat, hiszen a szeretet mindenki számára elérhető.
(forrás: endless-satsang)
Az emberiség túlnyomórésze azzal tölti el az életét, hogy emberről emberre szál, akár a méhecske a virágokra. Keresi és kutatja, hogy vajon honnan kaphatna szeretet és kinek adhatná a sajátját. Ha egyszer valahol elfogyott, akkor tovaszáll a következőre. Ha megun egy tárgyat, amit korábban oly nagyon szeretett, megválik tőle. Mindezt azért, hogy újra és újra átélhesse azt a csodás érzést, mely minden porcikáját körbejárja. Melengeti a szívét, simogatja a lelkét, felemelve érzi magát. A szeretet körül sok méregetés is zajlik. Ki mennyit kap és ki mennyit ad? Miért fogyott el és honnan lehetne ezt pótolni? De mi van, ha valójában sosem fogyott el? Mi van akkor, ha a szeretet elfogyhatatlan? Mi van akkor, ha sosem kaptál és sosem adtál szeretetet? Mi van, ha semmilyen személy, vagy tárgy nem szükséges ahhoz, hogy szeretethez juss?
A szeretet forrását - hibásan - másokban keressük, miközben sokkal közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Ennek a mannának a forrása ugyanis ott él bennünk. Mindenkinek van egy saját kifogyhatatlan szeretet kútja. Mikor azt gondoljuk, hogy kapjuk és adjunk a szeretetet, valójában semmi másról nincsen szó, minthogy egy időben érezzük azt másokkal. Abban a pillanatban mindkét fél elégedettnek, boldognak és könnyednek érzi magát, fókuszuk pedig ugyanarra a pontra irányul. Egy kapcsolat elején pedig nem nagy kihívás a másikkal egy hullámhosszon lenni, legyen az bármilyen irányultságú kapcsolat. Valójában tehát tévhit, az, hogy te csak akkor érezheted szeretve magad, ha van valaki, akivel egyszerre érzed ezt.
Gondolj csak a pillanatokra, mikor nosztalgiázva visszaemlékezel egy kedves emlékre és elárasztja szíved a szeretet. Vagy gondolsz egy barátodra, családtagodra és a melegség érzése fog el. A szeretet ott él benned korlátlanul. Bárhol és bármikor képes vagy arra, hogy előhívd magadból ezt a kellemes, melengető érzést, ahányszor csak szeretnéd. Nem muszáj újra és újra másik virágra szállni, hogy újra szeretet érezz, hiszen ha megtanulod és megtanítod, hogy a szeretet bármikor a rendelkezésre áll, akkor sokkal színesebbé, boldogabbá és szeretetteljessé varázsolhatod a kapcsolataidat, hiszen a szeretet mindenki számára elérhető.
(forrás: endless-satsang)
Hozzászólások