Tévhitek az öregedésről

Ezeket a dolgokat sokan rosszul tudják.Sokan azt hiszik, hogy az öregedés egyenlő a leépüléssel, ám ez ugyanolyan tévhit, amilyen az alábbi öregedéssel kapcsolatos mítoszok.

Az egyik legártalmasabb önfelmentő gondolat, amikor valaki úgy érzi, hogy „ennyi idősen már úgyis mindegy”, vagy „most már minek hagynám abba”. Ez azonban nem más, mint egy lemondó hozzáállás, nem pedig valóság.

Tévhit, hogy a korábbi káros hatások miatt már nincs értelme változtatni, vagy hogy csak fiatal korban számít a leszokás. Valójában minden egyes lépés, amely csökkenti a szervezet terhelését, javítja a keringést és tehermentesíti a légzőrendszert, számít. A test alkalmazkodóképessége még idősebb korban is működik.

A csontritkulást sokan kizárólag női problémának tekintik, mivel valóban gyakrabban fordul elő idősebb nőknél. Ebből azonban téves következtetés az, hogy a férfiakat nem érinti. A betegség náluk is kialakulhat, és az ebből eredő csonttörések ugyanúgy súlyos következményekkel járhatnak.

Az sem igaz, hogy minden nőnél elkerülhetetlenül megjelenik idősebb korban.

A megelőzésben kulcsszerepet játszik a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel, valamint a rendszeres mozgás.

Sokan úgy gondolják, hogy az idő múlásával a test szükségszerűen gyengül, merevvé válik, és előbb-utóbb elkerülhetetlen a leépülés. Bár igaz, hogy az évek nyomot hagynak a szervezeten, és bizonyos folyamatok lelassulnak, ez korántsem jelenti azt, hogy a hanyatlás törvényszerű.

A kutatások azt mutatják, hogy a rendszeres testmozgás, a kiegyensúlyozott táplálkozás, az aktív társas élet és a pozitívabb hozzáállás jelentősen hozzájárulhat a jó fizikai állapot megőrzéséhez. Érdekes módon még az is számít, hogyan gondolkodunk az öregedésről. Aki eleve hanyatlásként tekint rá, hajlamosabb feladni az egészséges szokásokat.

Az is makacs elképzelés, hogy egy bizonyos kor után a szexualitás elveszíti jelentőségét. Mintha a vágy, az intimitás és az öröm kizárólag a fiatalsághoz tartozna. A valóság ezzel szemben jóval árnyaltabb.

Az évek során valóban jelentkezhetnek testi változások, és a vágy is átalakulhat. Ez azonban nem a szexuális élet végét jelenti, inkább annak újraértelmezését.

Az alvással kapcsolatban is sok félreértés él. Egyesek szerint idősebb korban több pihenésre van szükség, mások úgy vélik, kevesebb alvás is elegendő. A valóság ennél összetettebb.

Idősebb korban valóban gyakoribb lehet az elalvási nehézség vagy a töredezett alvás, de ez nem azt jelenti, hogy csökkenne az alvásigény. Inkább arról van szó, hogy a biológiai ritmus változik, és különböző egészségügyi tényezők, például betegségek vagy gyógyszerek, befolyásolhatják az alvás minőségét.

Az ajánlások szerint az idősebb felnőtteknek is nagyjából 7–8 óra alvásra van szükségük. A probléma tehát nem az igény hiánya, hanem gyakran az, hogy nehezebb elérni a pihentető alvást.

A tartós alvászavarokat nem érdemes természetesnek tekinteni, mert sok esetben javíthatók, ha feltárjuk az okokat.

A feledékenységtől való félelem is sokakban erős szorongást kelt. Egy-egy apró kihagyás, egy név vagy dátum elfelejtése, könnyen túlzott aggodalomhoz vezet, különösen azért, mert a közbeszéd gyakran összemossa ezeket a jelenségeket a súlyosabb szellemi hanyatlással.

Valójában bár a demencia kockázata az életkorral nő, messze nem érint mindenkit. Az idősebb emberek többsége nem válik demenssé, és az enyhébb kognitív változások sem feltétlenül vezetnek súlyos állapothoz.

Ráadásul az agy egészségét számos befolyásolható tényező alakítja. A fizikai aktivitás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a vérnyomás, a testsúly, a cukoranyagcsere, az érzékszervi állapot, a hangulat és a társas kapcsolatok egyaránt szerepet játszanak.

Ez azt jelenti, hogy nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva az életkornak. Az életmód itt is kulcsfontosságú.

Szintén tévhit, hogy a sport a fiatalok terepe, idősebb korban pedig már alig van jelentősége a mozgásnak. A rendszeres fizikai aktivitás idősebb korban is komoly előnyökkel jár, mivel segít megőrizni az izomerőt, támogatja a szív- és érrendszer működését, javítja az anyagcserét, és az agy egészségére is kedvezően hat. Különösen az erősítő edzések bizonyultak hatékonynak az izomerő fenntartásában.

Nem arról van szó, hogy mindenkinek intenzív sportot kellene végeznie. Már a mérsékelt, de rendszeres mozgás is számít, és hozzájárulhat a szellemi hanyatlás kockázatának csökkentéséhez.

Természetesen fontos az egyéni állapot figyelembevétele, és szükség esetén érdemes szakemberrel egyeztetni. A lényeg azonban egyszerű, a mozgás nem korhoz kötött, hanem az egészségesebb időskor egyik alapja.

(Forrás: nlc.hu)