Óriási kérdőjelek???

Azt nem nagyon lehet megkérdőjelezni, hogy a hatalmas és gazdag egyiptomi birodalmat a sok-sok száz kilométer hosszban átszelő Nílus a folyóvízi hajózást, a vízi-úti szállítást is, amint egyébként logikus is ez, valószínűleg lehetővé tette a fáraó szorgalmas népe számára. Kézenfekvő lehetett az időnként bővizű folyóvíz erre alkalmas szakaszainak felhasználása. Kérdésként merülhet fel, hogy a korabeli, még a mai szemmel is valóban nagy volumenű építéstechnológiát feltaláló és birodalom-szerte alkalmazó fáraói szakembergárdának voltak-e a Nílusi hajózással kapcsolatos feladatai is?

A sok-ezer éves falfestmények, sík-kőfaragványok tanúsága szerint, a látszólag tucatnyi hajó és csónak-ábrázolások tartalma, témakörei arra a logikusnak látszó következtetésre adnának okot, hogy a Níluson volt a fáraók korában evezős hajó, csónak, hogy valóban: volt, vagy lehetett a folyón valamilyen vízi élet…
Közelebbről megtekintve, elemezve a tényleg sokféle és gazdag vízi-járműveket és a rajtuk ábrázolt „szállítmányt”, egyre több és több kérdőjellel és felkiáltó jellel találkozhatunk! Nézzük meg elsőnek egy papirusz fólián megjelenő hajót, berendezését és terhelését.



1. sz. ábra – papiruszra festett jelenet
A három felnőtt és a két súlyosnak látszó, tömör szék együttes, becsülhetően a legalább négyszáz kilós teher súlya alatt, láthatóan csak alig húsz centiméter mélyre merülni látszik a hajó…az evezőből is csak ennyi tűnik el a sík sima felületen (vízben?). Vagy talán a hajó alja valójában sík felületű? De akkor minek a két evező?
Másutt, kőbe vésett, faragott ábrázolásokon hasonló, kérdőjelekkel teli összkép bontakozik ki a figyelmes szemlélő előtt…Érdemes fenti képen a székek (trónszék?) formáit megfigyelni, de erre még visszatérünk.
Nézzük tovább a korabeli, igen valószínűen stilizáltnak tatható és a korabeli művész által formailag vízi járműnek látszó ábrázolásokat.



2. sz. ábra – egy kőbe vésett csónakos jelenet

Itt, és a következő képen is megfigyelhető a fizikailag (statikailag) labilis és valószínűtlen formában az ábrázolt súlyelosztás és helyzet. A 2. ábrán jól látható, hogy a főhelyen terpesz-helyzetben álló alak szinte a levegőben lebeg a csónak pereme felett. A másik, feltehetően női alak a csónak végén áll – ilyen elrendezésben a csónaknak feltétlenül el kellene billennie a jobb oldali vége felé…de nem ez történik az ábrázoláson!
Nézzük meg a 3. sz. ábrát: a három férfialak súlya önmagában elsüllyeszthette volna a csónakot…és mégis, ezen az ábrán láthatóan látszólag stabil a helyzetük. Vízen, vízfelületen ilyen méretű csónakban ez nyilván elképzelhetetlen lenne, ha valóban vízről lenne szó!

A csónak elején álló alak feltehetően mélység-mérést végez a három vékony (talán fém?-) szondával, ami az adott helyzetben inkább művészi fantáziára, mint valós mélység mérésre utalhat. A három felnőtt ember súlya alatt egy vízi jármű már elsüllyedt volna!



3. sz. ábra – „három ember egy csónakban…”

Még egy, az előzőekhez igen hasonló csónakos jelenetben, mint a 4. sz. ábrán ez látható, a csónak közepén, súlypontjában egy, trónon ülő nagyobb személyt – arányaiban kisebb, talán törpe méretű személy szolgál ki. Érdekes módon, a trónon ülő „normál-méretű” alak és a mögötte álló, feltehetően női személy mérete azonos, ám az előttük álló, szolgai, vagy esetleg az őket üdvözölni látszó nőalak bár arányos, de törpe-méretű. Kérdéses lehet, hogy a fáraó udvartartásában volt-e udvari törpe, vagy esetleg a ma is létező, afrikai törpeméretű emberekről van-e szó, azaz esetleg egy korabeli bennszülött törzsből származókat fogadtak be az udvarba?



4. sz. ábra – egy, az 1. sz. ábrán látható székhez igen hasonló alakú, trónszéken? ülő főalak, láthatóan „előkelő” tartással, vezérlő, talán irányító bottal felszerelkezve.
A kőbe vésett jelenetet II. Ramses, 19. dinasztiabeli fáraó sírkamrájában találták, a kutatók szerint időszámításunk előtti 1300-as évekre volt datálható.
A látszólag vízi járművön itt is van evező a csónakon, akár az 1. sz. ábrán. Csak illúzió-keltés lehetett a művész szándéka?

A bemutatott ábrákon, a több ezer éves ábrázolásokon, valamennyi vízi jármű alakja némileg hasonlít a velencei gondolákra is, sőt, némelyiken még a megemelt díszes orr-kiképzés szinte formai megegyezést is mutat. Az 1. sz. ábrán látható legyezőforma valóban a gondolákon látható, bár ott vízszintesen előre-nyúló a térbeli helyzetük. Az évszázadok, évezredek során a csónakok orr-formája alig változott, az 5. ábrán egy, az előzőektől kissé eltérő orr-kiképzést is láthatunk.



5. sz. ábra – az egyszemélyes, szinte libasorban menetelő csónakokban részben álló, de részben egy trónus-szerű emelvényen ülő alakok is láthatók.

Visszatérve a bevezető gondolatra, bizonyosan állítható, hogy a több ezer éves egyiptomi ábrázolásokon látható csónakok, vagy kisebb hajók egy percig sem lettek volna képesek a vízen maradni. Labilitásuk, terhelésük, alakjuk erre teljesen alkalmatlan volt, lehetett. A különféle folyami vízi járművek merülése, így például a balatoni vitorlásoké, a méretüktől függően egy métertől akár másfél méterig is terjedhet. Az egyiptomi csónakok-hajók rajzai, ábrái, most már talán soha ki nem deríthető okból, valójában egy nagy, évezredeket átívelő átverés részei? tehető fel a megválaszolhatatlan kérdés…

Dr. Domján József, igazságügyi mérnök-szakértő