A kézműves kőtől a 3D nyomtatásig: a Sagrada Família technológiai és anyagi fejlődése
A mesterművet gyakran úgy határozzák meg, mint egy művész pályafutásának legjelentősebb alkotását, amely az adott művész technikáinak és eszményeinek csúcspontját emeli ki. Mint Leonardo da Vinci Mona Lisája; Michelangelo Pietá-ja; a Beatles Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band albuma- számos példa van, amelyekkel kapcsolatban nem mindig egyöntetű az egyetértés. 
De mi van akkor, ha azt, amit sokan egy alkotó mesterművének tartanak, valaki más kezdte el, de nem érte meg a befejezést, és az alkotás szinte az összes eredeti dokumentációja megsemmisült? Antoni Gaudí katalán építész és a világhírű Temple Expiatori de la Sagrada Família egyik tökéletes példája ennek a drámának. A projekt rendkívül hosszas megvalósítása miatt a nagymértékben megmunkált kőszerkezettől a legmodernebb 3D nyomtatási technikákig és a nagy szilárdságú betonig számos technológiát építettek és építenek be annak kivitelezésébe.
Francisco de Paula del Villar építész 1882-ben kezdte el a grandiózus templom tervét a kor irányelvei szerint, így a neogótika szokásos elemeit alkalmazta: öt hosszanti hajó, csúcsíves ablakok, támpillérek és csúcsíves harangtorony. A katolikus egyházzal való nézeteltérések miatt azonban Villar lemondott a munkáról, és 1883-ban az akkor 31 éves Antoni Gaudí építészt nevezték ki felelősnek, amint az az épület kronológiájából kiderül. Bár az eredeti terv kereszt alakú alaprajzát megtartották, Gaudi számos számos módosítás vitt a tervezésbe, például szögletes oszlopokat és boltozatokat, megszüntetve ezzel a támpillérek szükségességét. Olvass tovább. Kattints ide!
Hozzászólások