Az épületek egyik legfontosabb szerkezeti eleme- a lábazat
Az épületek homlokzatának a lábazat talán a legfontosabb tényezője, így kialakításának minden apró részletére igen nagy figyelmet kell fordítani.
Ennek az az oka, hogy az épületnek a lábazat az egyik legjobban igénybe vett szerkezeti része. Az időjárási hatások mindegyike nagyban érintik a lábazatot ( pl.: eső, fagy...), tehát a megépítésekor ezekkel a következményekkel is számolni kell.
Van néhány alapvető szabály, amiket fontos, sőt kötelező betartani. Ilyen például, az hogy a lábazat legalább 10- 15 centiméternyivel nyúljon a talaj felszíne alá. Ezt azért érdemes betartani, mert az épület körüli talaj könnyen megsüllyedhet, például a szélsőséges időjárás következtében. Ha a lábazat nem nyúlik eléggé a talajszint alá, akkor az is előfordulhat, hogy az egyik része a levegőben fog lebegni.
A lábazat minimum 35 centiméter magas legyen. Védett teraszoknál, ahol kizárt tényezőnek tekinthető a víz felcsapódása, ez a magasság nem indokolt, de a dekoratív burkolatok esetében ennél jóval magasabb is lehet.
A lábazati fal készülhet különféle lábazati vakolatokból. A víz- és az alapkoszorú hőszigetelését még a burkolás el kell végezni. A vízszigetelés a beszivárgó víz ellen védi a lábazati falat, a hőszigetelés pedig megakadályozza a hőhíd képződést. Ezeket legalább 30cm- el a lábazat fölé kell vinni.
A lábazatok kialakításukat tekintve a felhasznált burkolóanyagoktól függően más vastagságúak, és gyakran kiemelkedhetnek az épület síkjából. Ebből kifolyólag az burkolat felső éleit le kell sarkítani 45- 60 fokos szögben. Erre azért van szükség, mert máskülönben a hó és a víz megállna az éleken, és áztatná a bevakolt falsíkot.
Ennél is jobb megoldás lehet az, ha a lábazati burkolatot visszaugratják. Ilyenkor a homlokzati vakolat alsó élein ajánlatos vízorrot alakítani, mely elejét veszi az esővíz szigetelés és lábazat közé jutásának.
Akármilyen anyagból is készül a lábazat, minden esetben biztosítani kell a hátfallal való szilárd kapcsolatát. Ezt a korszerű építőipari tapadó- hidakkal és a burkolóanyaghoz megfelelő ragasztóhabarcsok alkalmazásával érhető el. Ami a különböző burkolóanyagokat illeti, ezek általában jó időjárás- állóságot biztosító, vagy hálóerősítésű lábazat vakolatok, különféle színű, műanyagkötésű ásványi szemcséket tartalmazó, kenhető burkolóanyagok, esetleg természetes terméskövek különböző, e célra megfelelő fajtái lehetnek.
De ezeken kívül még számtalan kerámia homlokzati burkolólap, vékony, elasztikus, tégla vagy terméskő struktúrát imitáló burkolólap is használható a dísztéglák mellett a lábazatok burkolására. Ezt a természetes anyagoknál utólagosan felvitt hidrofobizáló szerekkel érhetjük el. Ezek az utólagosan kezelt felületek nem csak könnyen tisztíthatóvá válnak, hanem a víztől is védik a burkolat felületét, illetve a felület színét is élénkíti.
Hozzászólások