Beburkolva: amorf fém kiegészítés ölelt át a cseh koncerttermet
A Steven Holl Architects “Encased” című projektje egy amorf, ballonszerű, ezüstös térfogat, amely drámaian egy hagyományos épületet ölel körbe. A projektet csehországi Ostrava új koncerttermének tervezésére kiírt nemzetközi verseny győztese, a meglévő Kultúra Házának kiegészítésére, amely maga is egy 1961-ben elkészült, szigorú, travertinnel burkolt komplexum.
Az új, 1300 férőhelyes koncerttermet az építészek úgy jellemzik, mint “egy tökéletes akusztikai hangszert a tokjában”– innen ered a projekt elnevezése is. Az új épületrész hamarosan a Janáček Filharmonikus Zenekarnak is otthont ad – Csehország vezető kortárs zenekarának. A külső fémes, kissé futurisztikus jellegű megjelenést a meleg juharfával burkolt belső tér lágyítja. A Művelődési Ház két oldalán épült épületszárnyak drámai, konzolos elemeket tartalmaznak, hátul széles talapzattal, mely az épület eleje felé haladva egyre vékonyodik.
Leoš Janáček cseh zeneszerző időelmélete nagyban befolyásolta a koncertterem belső geometriáját. Az akusztikai falpanelek a scasovani, azaz a ritmus szerint szerveződnek, három változatban: znici = hangzás, scitaci = számolás és scelovac = összegzés. Az építészek hozzátették, hogy a terem az épület hátsó részén lévő meglévő parkra néz, hogy tompítsa a városi forgalom zaját, míg a sétányon lévő új bejárat “a meglévő történelmi kulturális központ tetején egy égbe nyúló, megvilágított előcsarnokba emelkedik az új terem számára… az új és a régi drámai, kiegészítő kontrasztja kulturális mérföldkövet hoz létre Ostrava számára”. Olvass tovább. Kattints ide!
Az új, 1300 férőhelyes koncerttermet az építészek úgy jellemzik, mint “egy tökéletes akusztikai hangszert a tokjában”– innen ered a projekt elnevezése is. Az új épületrész hamarosan a Janáček Filharmonikus Zenekarnak is otthont ad – Csehország vezető kortárs zenekarának. A külső fémes, kissé futurisztikus jellegű megjelenést a meleg juharfával burkolt belső tér lágyítja. A Művelődési Ház két oldalán épült épületszárnyak drámai, konzolos elemeket tartalmaznak, hátul széles talapzattal, mely az épület eleje felé haladva egyre vékonyodik.
Leoš Janáček cseh zeneszerző időelmélete nagyban befolyásolta a koncertterem belső geometriáját. Az akusztikai falpanelek a scasovani, azaz a ritmus szerint szerveződnek, három változatban: znici = hangzás, scitaci = számolás és scelovac = összegzés. Az építészek hozzátették, hogy a terem az épület hátsó részén lévő meglévő parkra néz, hogy tompítsa a városi forgalom zaját, míg a sétányon lévő új bejárat “a meglévő történelmi kulturális központ tetején egy égbe nyúló, megvilágított előcsarnokba emelkedik az új terem számára… az új és a régi drámai, kiegészítő kontrasztja kulturális mérföldkövet hoz létre Ostrava számára”. Olvass tovább. Kattints ide!
Hozzászólások