Quentin Tarantino-portré

Ismerd meg a 60 éves rendező életútját!1963. március 27-én született Quentin Jerome Tarantino, aki fiatalkorában semmi jelét nem adta annak, hogy egy nap ő lesz az amerikai független filmvilág legmeghatározóbb alakja. Bár a nevét a Gunsmoke című westernsorozat egyik karaktere, a Burt Reynolds alakította Quint Asper után kapta, mégis gyerekkorában semmi más nem utalt arra, hogy micsoda sikerek várnak rá a filmiparban.

Az édesapja, az olasz származású, színészként dolgozó Tony Tarantino, aki a fiú születése után otthagyta a családját, így a gyermek soha sem ismerhette meg. Az édesanyja félig cseroki indián, félig ír, Connie McHugh, tehát Tarantinóban különböző kultúrák keverednek, és az ebből származó ellentmondások meghatározó pontjai lettek a későbbi karrierjének.

Erre jó példa a Ponyvaregény Bibliából idéző fekete bérgyilkosa, aki kóser étrendet követ, a Kill Bill főhőse, aki amerikaiként vált távol-keleti harcművésszé, míg az ellenfelét a félvérsége miatt kívülállóként kezeli a japán jakuza, vagy a Becstelen brigantyk indián felmenőkkel rendelkező Aldo Raine-je, aki zsidókból toboroz halálosztagot a nácik ellen a második világháborúban.

Tarantino már tinédzserként egymás után írta a forgatókönyveket, ám az azokat elolvasó édesanyja folyton megalázta, kinevette és közölte vele, hogy tehetségtelen író. Tarantino ekkor esküdött meg, hogy ha egy nap sikeres író és rendező lesz, akkor biztos, hogy nem ad a vagyonából az anyjának, és bár azóta javult a kapcsolatuk, a rendező mégis tartja magát az ígéretéhez, és nem ad anyagi támogatást az ápolóként dolgozó anyjának.

Az iskolái befejezése helyett Tarantino egyre közelebb került a filmek világához. Dolgozott moziban jegyszedőként, némi hírnevet szerzett a filmajánlásaival egy helyi videotékában, majd jöttek a kisebb írói, rendezői és színész szerepek, de általában jelentéktelen alkotásokban.

Ezután megtörtént az áttörés. Egy kerti grillezés során találkozott a Lawrence Bender producerrel, akinek miután felvázolta egy filmötletét, azt tanácsolta, hogy írja meg a forgatókönyvet, amit Tarantino három és fél hét alatt meg is tett.

Ezt követően a szkript Harvey Keitel kezébe került, ő pedig úgy döntött, hogy nem csupán színészként, hanem anyagilag is támogatja a projektet, valamint segít a színészek összetoborzásában.

Tarantino tehát komolyabb hátszél nélkül, igazi lelkesedésből jutott el oda, hogy 1992-ben bemutatkozhatott a Sundance Filmfesztiválon az első filmje, a Kutyaszorítóban, amit ő írt, rendezett, és még szerepelt is benne M. Barnaként.

A vásznon olyan nevekkel osztozott, mint Harvey Keitel, Michael Madsen, Steve Buscemi vagy Tim Roth. Az alig egymillió dollárból forgatott film a költségvetése dupláját gyűjtötte be a mozikban, ám ami ennél is fontosabb, hogy Hollywoodban beszélni kezdtek a semmiből jött fiatal tehetségről.

Tarantino két forgatókönyvéből is híres rendező forgatott filmet. Valójában egy nagy szkriptet szedett ketté, amiből Tony Scott Tiszta románc, Oliver Stone pedig Született gyilkosok címmel készített filmet. Ugyanakkor az író nem valami büszke az utóbbira, mivel Stone annyira átdolgozta a forgatókönyvet, hogy Tarantino végül förtelmesnek találta a végeredményt.

Habár a stáblistán nem szerepel a neve, mégis dolgozott például Az utolsó esély és A szikla forgatókönyvén, míg a Féktelenül és a Men In Black - Sötét zsaruk esetében a rendezői széket ajánlották fel neki. A siker és a lehetőségek nem szálltak Tarantino fejébe, ellenkezőleg, ő fogta magát és Amszterdamba költözött, hogy tökéletesítse a Ponyvaregény szkriptjét.Abban a rajongók soha nem fognak egyetérteni, hogy melyik Tarantino legjobb filmje, de az biztos, hogy a többség a Ponyvaregényt tartja annak. Az 1994-es filmnek hála futott be Samuel L. Jackson, de ugyanez az alkoltás ismertette meg a világgal Ving Rhames nevét, és tett jót John Travolta és Bruce Willis akkoriban döcögő karrierjének.

A filmért Tarantino átvehette az első írói Oscar-díját, megkapta az Arany Pálmát a cannes-i filmfesztiválon, rendezői, valamint legjobb filmnek járó jelölést kapott az Akadémiától, szinte minden kritikust lenyűgözött és még hatalmas anyagi sikert is aratott, hiszen a 8 millió dollárból készült film több, mint 200 millió dollárt kaszált.

A Ponyvaregény után mindenki kíváncsian várta, hogy mi lesz Tarantino következő nagy dobása, ám arra senki sem számított, ami végül történt. Azt követően, hogy megrendezte a Négy szoba egyik szegmensét, szerepelt barátja és alkotótársa, Robert Rodriguez Desperado című filmjébe, majd ő alakította a főszerepet az ugyancsak Rodriguez által rendezett, Tarantino által írt Alkonyattól pirkadatigban.

Ezután megrendezte a harmadik nagyjátékfilmjét, s mivel mindenki egy újabb Ponyvaregényre számított, ezért a nézőket és a kritikusokat is eléggé megosztotta a Jackie Brown, ám az vitathatatlan, hogy a blaxploitation előtt tisztelgő, most is filmsztárokat felsorakoztató (Robert De Niro, Pam Grier, Robert Forster) film a rendező addigi legérettebb alkotása volt.

Tarantino karrierje során először adaptált forgatókönyve, méghozzá az általa nagyon szeretett Elmore Leonard Rum Punch című regényét, és valószínűleg nem létezik számára nagyobb dicséret annál, hogy Leonard a műveit adaptáló összes film közül a Jackie Brownt szerette a legjobban.

A film, a Ponyvaregényhez képest, kisebb sikerei után Tarantino hosszabb szünetet tartott, ám azt a hat évet sem töltötte semmittevéssel. A Kill Bill két filmen átívelő története nagyobb előkészületek követelt, és bár voltak, akiknek nem tetszett, hogy Tarantino minden filmjével valami újat és váratlant alkot, mégis a Kill Bill kritikai és anyagi sikernek bizonyult. A film utáni években Tarantino kisebb projektekkel töltötte.

2009-ben a Becstelen brigantykkal jelentkezett, majd 2012-be a Django elszabadul című filmmel, ami elhozta Tarantino második Oscar-díját, valamint ez a film jelenleg az életműve legnagyobb anyagi sikere. Ezt követően Tarantino belevágott az Aljas nyolcas című filmjébe, ám annak forgatókönyve jóval a felvételek kezdete előtt kiszivárgott, ami annyira feldühítette a rendezőt, hogy egy ideig nem is akarta elkészíteni a filmet, de aztán úgy döntött, hogy többféle befejezést ír hozzá és mégis leforgatja.

Bár az Aljas nyolcas nem lett bukás, mégis valószínű, hogy kevesen nevezik az alkotó legjobb munkájának. Nem úgy, mint az ezt követő Volt egyszer egy... Hollywood, ami 10 Oscar-jelölést kapott, amiből végül csak a legjobb látványtervezésért és díszletért járó díjat kapta meg, illetve még Brad Pitt vehette át a legjobb férfi mellékszereplőnek járó aranyszobrot.

Tarantino már egy ideje azt hangoztatja, hogy a következő, szám szerint a tizedik nagyjátékfilmje, mivel a Kill Billt egy filmként tartja számon, lesz az utolsó rendezése. Néhány hete kiderült, hogy a rendező utolsó filmterve a The Movie Critic címet kapta, és a '70-es évek Hollywoodjában játszódik majd, a központi karaktere pedig egy női filmkritikus lesz.

Emellett néhány hónapos hír, hogy Tarantino egy nyolc részes sorozat elkészítésén is gondolkodik, de erről nincs semmi konkrét információ. Ami valószínű, hogy ha a nagyjátékfilmes rendezői pályafutása véget is ér a következő filmjével, akkor sem fogja semmittevéssel tölteni az idejét, ugyanis sorozatok, szkriptek, könyvek terén biztos, hogy aktív marad még sok-sok évig.

(Forrás: hu.ign.com)