Devizahitelek – Elhalasztották a döntést az UCB Ingatlanhitel perében másodfokon
December 12-ére halasztotta a másodfokú határozat kihirdetését az UCB Ingatlanhitel Zrt. devizahiteles perében a Fővárosi Ítélőtábla hétfőn Budapesten.
Az ügyben októberben már született ítélet másodfokon, ekkor az ítélőtábla eljárásjogi szabálysértés miatt hatályon kívül helyezte az elsőfokú döntést és újratárgyalásra kötelezte az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszéket. A törvényszék november 4-én hozta meg ítéletét, amelyben részben helyt adott a felperes UCB Ingatlanhitel Zrt. keresetének.
A bíróság ekkor megállapította: a 2010. január 1-jétől, valamint az azt követő időszakban hatályos általános szerződési feltételek díj- és költségemelést lehetővé tevő rendelkezései valamennyi törvényi elvnek megfelelnek, ezért tisztességesek és érvényesek. Ezen túl a bíróság elutasította a keresetet a megjelölt rendelkezések azon részében, amelyek nem tartoznak a devizahiteles törvény hatálya alá, vagy azért, mert azok az átláthatóság elvébe ütköznek.
A döntés ellen mind a felperes hitelintézet, mind az alperes magyar állam fellebbezett. A felperes kérte egyedi normakontroll eljárás kezdeményezését az Alkotmánybíróságnál (Ab) és a tárgyalás felfüggesztését. Ezen kívül a folyamatban lévő perek és Ab-nál folyamatban lévő eljárások befejezéséig is kérte a tárgyalás felfüggesztését, és indítványozta az előzetes döntéshozatali eljárást.
Előadta a fellebbezésben, hogy a kereset utal ágazati, közigazgatási jogi kötelezettségekre is.
Ilyen az a 2013-tól érvényes rendelkezés, ami kötelezővé teszi az árazási elvek belső szabályzat bevezetését. Ez meghatározza, hogy a szerződésnek kell tartalmaznia az oklistát, az árazási elveknek meg az oklista felmerülése esetén való eljárás főbb elveit.
A felperes hitelintézet szakszerűtlenül járt volna el, ha az árazási elvek tartalmát párhuzamosan a szerződésekbe is beleveszi, mivel a jogalkotó célja nyilvánvalóan az volt, hogy a szabályozás olyan részletezettséggel maradjon a szerződésben, amennyire az odavaló. Banki szabályzatba pedig kerüljön bele az a rész, amely annak jellege, összetettsége miatt szerződéses fogalmakkal nem írható le, azt a fogyasztó szakértelem hiányában nem is látna át. Ennek a betartását a fogyasztó védelmében eljáró a felügyelet ellenőrzi – jegyezte meg a felperes.
Álláspontja szerint irreleváns, hogy az árazási elvek nem nyilvánosak a fogyasztó számára, mivel ez a törvényi szabályozás következménye. Az átláthatóság érvényesülését a kölcsönszerződésben foglalt kikötések és az árazási elvek együtt biztosítják - vélte.
Az alperes magyar állam fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének teljes elutasítását és a megállapított perköltség összegének megemelését.
A részleges érvénytelenség alkalmazásáról kifejtette: a törvény a tisztességtelenség vélelmét a szerződéses kikötések egységként kezelt egészére állítja fel. Ebből következik, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződéses kikötés nem bontható tovább.
Az alperes előadta: ha a bíróság egyes okokat kiemel, míg másokat érintetlenül hagy, akkor korlátozott oklistát hoz létre, amellyel megváltoztatja a felek szerződéses akaratát. Az érvényes és érvénytelen okok keveredése miatt az esetleges elszámolás is átláthatatlanná válhat.
Felperes fellebbezési ellenkérelmében a részleges érvénytelenség kapcsán kifejtette: semmi sem zárja ki, hogy alegységekre bontsa a bíróság az egyes szerződésmódosítási okokat, az oklistát.
Ezek önállóan értelmezhetők és gyakran közük sincs egymáshoz – tette hozzá. Nem vezethető le a törvényből, hogy ha a bíróság új, módosított oklistát hoz létre, akkor ezzel a felek szerződéses akaratát pótolja.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kifejtette: a bíróság az oklista valamennyi elemét egyenként megvizsgálta és helyesen következtetett arra, hogy nem felelt meg az átláthatóság elvének. Semmi akadálya nem volt annak, hogy a felperes az árazási elveket a fogyasztói szerződés részévé tegye – tette hozzá.
MTI
Az ügyben októberben már született ítélet másodfokon, ekkor az ítélőtábla eljárásjogi szabálysértés miatt hatályon kívül helyezte az elsőfokú döntést és újratárgyalásra kötelezte az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszéket. A törvényszék november 4-én hozta meg ítéletét, amelyben részben helyt adott a felperes UCB Ingatlanhitel Zrt. keresetének.A bíróság ekkor megállapította: a 2010. január 1-jétől, valamint az azt követő időszakban hatályos általános szerződési feltételek díj- és költségemelést lehetővé tevő rendelkezései valamennyi törvényi elvnek megfelelnek, ezért tisztességesek és érvényesek. Ezen túl a bíróság elutasította a keresetet a megjelölt rendelkezések azon részében, amelyek nem tartoznak a devizahiteles törvény hatálya alá, vagy azért, mert azok az átláthatóság elvébe ütköznek.
A döntés ellen mind a felperes hitelintézet, mind az alperes magyar állam fellebbezett.
Előadta a fellebbezésben, hogy a kereset utal ágazati, közigazgatási jogi kötelezettségekre is.
Ilyen az a 2013-tól érvényes rendelkezés, ami kötelezővé teszi az árazási elvek belső szabályzat bevezetését. Ez meghatározza, hogy a szerződésnek kell tartalmaznia az oklistát, az árazási elveknek meg az oklista felmerülése esetén való eljárás főbb elveit.
A felperes hitelintézet szakszerűtlenül járt volna el, ha az árazási elvek tartalmát párhuzamosan a szerződésekbe is beleveszi, mivel a jogalkotó célja nyilvánvalóan az volt, hogy a szabályozás olyan részletezettséggel maradjon a szerződésben, amennyire az odavaló. Banki szabályzatba pedig kerüljön bele az a rész, amely annak jellege, összetettsége miatt szerződéses fogalmakkal nem írható le, azt a fogyasztó szakértelem hiányában nem is látna át. Ennek a betartását a fogyasztó védelmében eljáró a felügyelet ellenőrzi – jegyezte meg a felperes.
Álláspontja szerint irreleváns, hogy az árazási elvek nem nyilvánosak a fogyasztó számára, mivel ez a törvényi szabályozás következménye. Az átláthatóság érvényesülését a kölcsönszerződésben foglalt kikötések és az árazási elvek együtt biztosítják - vélte.
Az alperes magyar állam fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének teljes elutasítását és a megállapított perköltség összegének megemelését.
A részleges érvénytelenség alkalmazásáról kifejtette: a törvény a tisztességtelenség vélelmét a szerződéses kikötések egységként kezelt egészére állítja fel. Ebből következik, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződéses kikötés nem bontható tovább.
Az alperes előadta: ha a bíróság egyes okokat kiemel, míg másokat érintetlenül hagy, akkor korlátozott oklistát hoz létre, amellyel megváltoztatja a felek szerződéses akaratát. Az érvényes és érvénytelen okok keveredése miatt az esetleges elszámolás is átláthatatlanná válhat.
Felperes fellebbezési ellenkérelmében a részleges érvénytelenség kapcsán kifejtette: semmi sem zárja ki, hogy alegységekre bontsa a bíróság az egyes szerződésmódosítási okokat, az oklistát.
Ezek önállóan értelmezhetők és gyakran közük sincs egymáshoz – tette hozzá. Nem vezethető le a törvényből, hogy ha a bíróság új, módosított oklistát hoz létre, akkor ezzel a felek szerződéses akaratát pótolja.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kifejtette: a bíróság az oklista valamennyi elemét egyenként megvizsgálta és helyesen következtetett arra, hogy nem felelt meg az átláthatóság elvének. Semmi akadálya nem volt annak, hogy a felperes az árazási elveket a fogyasztói szerződés részévé tegye – tette hozzá.
MTI
Hozzászólások