Egy kis tőzsdetörténelem
Sokan ismerik a tőzsde szót, és a Tőzsdecápák című filmet is. Azt viszont kevesen gondolnák, hogy a tőzsde csírái már a XIII-XIV. sz-i vásárokon megjelentek. Későbbi formájában a középkori olasz városkákban (Lucca, Genoa, Velence, Florence) megtartott vásárokból alakult ki. Kezdetben a vásárokon mindig az egyedi áru került szembe a vevővel, így - azonos termékekre vonatkoztatva - nem alakulhatott ki egységes ár. Ez az egységes áralakulás még kevésbé volt jellemző a különböző részpiacok között.
A fizetési eszközök, a pénz tekintetében azonban már a középkori vásárokon is bizonyos egységességre való törekvés volt. Ez azért fontos, mert a vásárból alakult tőzsdei forgalomról csak akkor beszélhetünk, ha olyan áruk és fizetőeszközök kerülnek piacra, amelyek már nem egyedi darabokból állnak, hanem nagy, helyettesíthető, egynemű tömegekből. A fizetési eszközök egységesítése érdekében már a XII. században előfordult az a jelenséggel, hogy a vásáron teljesítendő összes fizetésekre egy bizonyos napot állapítottak meg, amikor a vásáron keletkezett tartozásokat egyszerre, esetleg kompenzációval bonyolították le. Ezt a fizetési módot főként a pénzek különbözősége, az utazások nehézsége, bizonytalansága tette szükségessé. Hasonló okokra vezethető vissza az utalványok keletkezése. A rossz közbiztonság miatt a vásárra induló kereskedő készpénzét a saját telephelyén működő pénzbeváltónál letétbe helyezte. A készpénz fejében a pénzváltó egy olyan utalványt adott a kereskedőnek, amelyet a vásár helyén működő másik pénzbeváltó az ott forgalomban lévő pénznemben készpénzre váltott. Ezeket az utalványokat a vásáron fizetés helyett is elfogadták. A további fejlődést az jelentette, hogy ezek az utalványok, később a váltók szintén adás-vétel tárgyává váltak. Kezdetben tehát a tőzsdejellegű műveletek kizárólag utalványokra, később váltókra korlátozódtak, és csak ezt követően terjedtek ki a használati javak (bors, hering, búza stb.) forgalmára is.
A legelső hamisítatlan, szabályos tőzsde a XIII. sz-ban a Németalföldön, a mai Belgiumban, Brügge városkában alakult ki. A hagyományok szerint innen származik a tőzsde, németesen a börze elnevezés is . Egyes feltételezések szerint a Brügge-ben élt patríciuscsalád "van der Beurse" (vagy Burse) nevéből ered, akinél akkortájt itáliai kereskedők találkoztak északi ügyfeleikkel, itt kötötték üzleteiket, ide telepítették váltóikat. Mások a magyarázatot van der Burse házának kapuján látható címerben keresik. E címer ugyanis három pénztárcát, vagyis bourse-t ábrázol. A Magyarországon használatos tőzsde kifejezést a középkori kereskedőt jelentő tőzsér szóból magyarították a XIX. századi nyelvújítók. A brügge-i - egyébként igen tekintélyes - üzleti forgalom a nyugat-indiai kereskedelmi utak megnyitásával a XV. sz. végén (1460-tól) Antwerpenbe terelődött át. Ismeretes, hogy abban az időben Hollandia volt Európa vezető gazdasági hatalma. Az antwerpeni kereskedelmi központot - amely 1531-ben kapott új székházat - tartják az első hivatalos nemzetközi árutőzsdének (homlokzatán ez állt: "Mnden nemzetiségű és nyelvű kereskedő használatára"). Hasonló vagy talán még nagyobb jelentősége volt ugyanebben az időben a lyoni tőzsdének, bár ennek tevékenysége inkább csak pénz- és váltóforgalomra korlátozódott. Az antwerpeni tőzsde szerepét a XVII. sz-ban Amszterdam vette át, amely ennek a korszaknak a legnagyobb világtőzsdéje lett. Itt indult meg először a részvények forgalma.
Az első részvénytársaság, az 1602, illetve 1622-ben megalapított Kelet-indiai, majd Nyugat-indiai Társaság részvényeit (melyet kezdetben az utcán és a kávéházakban árusítottak) 1611-től az amszterdami tőzsde kezdte forgalmazni. így ettől az időponttól kezdve számíthatjuk a mai értelemben vett értéktőzsdék működésének kezdetét. Kezdetben a tőzsdéken még kevés értékpapír forgott. Akkoriban inkább a váltók képezték a közforgalmi értékpapírokat. (Az amszterdami tőzsde pl. 1747-ben csak 44 papírt jegyzett. A londoni tőzsdén pl. még 1815-ben is csupán 30 értékpapírt jegyeztek, a berlinin pedig 1820-ban csak 15-öt). Az értékpapírok születése és az értéktőzsde kialakulása, illetve fejlődése között természetszerűleg nagyon szoros kölcsönhatás van. Ezért tekintsük át dióhéjban az egyes értékpapírok fejlődésének rövid történetét! A fent említett Kelet-indiai Társaság részvényei még nem voltak igazi, mai értelemben vett részvények. Az első osztalékfizetésre 1605-ben került sor, a 15 %-os osztalékot azonban nem készpénzben, hanem borsban fizették. Ezek a részvények még kizárólag névre szóltak, s korlátlan felelősséggel bírtak. Több, mint egy évszázadra volt szükség ahhoz, hogy a részvény a mai tulajdonságokkal felruházott értékpapírrá váljon. Elsőként a részvény forgalomképessége került elismerésre.
Bár a bemutatóra szóló részvény csak a XVIII. században intézményesült, Law hírhedt francia bankjai 1700-ban már alkalmazták. Ugyancsak ekkor ismerték el a részvényes korlátolt felelősségét (Angliában a felelősség 1855-ig korlátlan maradt!). Tehát az első bemutatóra szóló forgatható részvényeket az 1720-as években Franciaországban bocsátották ki. Az állandó alaptőke, az évi nyilvános mérlegfelállítás, az osztalék megállapításának módja, a közgyűlés intézménye csak ezt követően nyert szabályozást. (A Kelet-indiai Társaság 1725-ben vette fel alapszabályába azt a rendelkezést, hogy évente nyilvános mérleg állítandó fel és osztalékot csak ez alapján állapíthat meg a közgyűlés.) A közgyűlés a mai formájában a XIX. században alakult ki.
A részvénytársaságok alapítását az európai kontinentális gyakorlat kezdetben állami engedélyhez kötötte, s bár - Angliával és az Egyesült Államokkal ellentétben - engedélyezte bemutatóra szóló részvények kibocsátását, rendkívül szigorú felügyeletet írt elő (először az 1808-as francia kereskedelmi törvény, majd az 1843-as porosz részvénytársasági törvény). Mindezek által tehát megállapítható, hogy a részvénytársaság mint vállalati forma már a XVII. században működött, de uralkodó vállalkozási formává azonban csak az imperializmus kialakulásával vált. Magyarországon az 1830-as években alakultak az első részvénytársaságok (1836: Lánchíd felépítésére alakult Rt.; 1837: Pozsony - Nagyszombati Vasúttársaság; 1839: Pesti Hengermalom Rt.; 1841: Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. megalakulása), s az 1900-as évek eleje óta 1945-ig jelentős szerepet töltöttek be.
A részvényforgalomnak, s ezáltal az értékpapír-forgalomnak és a tőzsdék működésének a XIX. század közepén kibontakozó vasútépítési kampányok adtak lendületet. A vasútépítő társaságok részvények és kötvények kibocsátásával finanszírozták kiadásaikat. Bár a részvények megjelenésével és térhódításával a tőzsdéken zömmel részvényt jegyeztek, fokozatosan megjelentek a - főleg állami - adóslevelek, örökjáradék-kötvények, és az ipar-, illetve mezőgazdaság hosszú lejáratú hiteligényének kielégítésére szolgáló, ingatlannal fedezett záloglevelek is. A kötvények legelső formáját, a hosszú lejáratú adósságleveleket első ízben 1672-ben a holland-francia háború idején a mai Hollandia, ezt követően még ugyanebben az évben Anglia, majd hét év múlva a francia állam bocsátott ki. Negyedszázaddal később egy újabb hitelpapír, az úgynevezett nyereménykötvény szaporította az értékpapírok, ezen belül a kötvények körét. Az első nyereménykötvény-kibocsátás III. Orániai) Vilmos nevéhez fűződik, aki 1697-ben az angol kincstár "szorult pénzügyi helyzetében" folyamodott a kölcsönnek e újszerű formájához, amelyet a XVIII. század folyamán több ízben megismételtek. Ez volt az első eset a pénzügyek történetében, hogy egy kölcsön sikerét a közönség játékszenvedélyére alapították. A nyereménykötvény esetében a sorsjáték eszméjét kombinálták az állami kölcsönművelettel. A nyereménykötvények csakhamar a kontinensen is elterjedtek: Franciaországban 1700-ban, Német-Poroszországban 1796-ban (az első hazai emisszióra 1864-ben, a bécsi kormány döntése alapján) került sor.
Az amszterdami tőzsdén jelentkezett a tőzsdeüzlet technikája a mai modern formában (ideértve a határidős ügyleteket a fix szállítási határidőkkel, a kompenzációkat, a prolongálással együtt). Itt alakult ki a XVII. sz-ban a külön gabonatőzsde, amelynek 1720-tól kezdve határidős üzlete is volt. A tőzsde, mint gazdasági intézmény ezzel - különösen a határidős ügyletek megjelenésével - befejezte fejlődését. Általános piaci formává azonban csak a XIX. sz. második felében vált. Ekkor szinte általános jelenség volt Európa szerte a tőzsdék kialakulása az akkor fejlett országokban. (A tőzsdék alapítási évei: Amszterdam 1611, Koppenhága 1684, Berlin 1717 Párizs 1724, Bécs 1771, New York 1792, Brüsszel 1801, London 1802, Madrid 1831, Sidney 1834, Toronto 1852, Zürich 1877, Tokió 1878). A XIX. sz. végére pedig már csaknem minden európai országban és az USA-ban is működött tőzsde. A Budapesti Áru- és Értéktőzsde 1864-ben (január 18-án) nyílt meg és 1948-ig működött.
A tőzsdék virágkora a szabad versenyes kapitalizmus korszakától a mai napig tart. Egyes tőzsdék (pl. a Chicago-i Gabonatőzsde, a londoni Nyersgumitőzsde, a londoni Színesfém-tőzsde stb.) vezető pozícióra tettek szert, ami nemcsak a forgalom volumenében, hanem abban is meg- nyilvánult, hogy ezeken a tőzsdéken kialakult árakat világpiaci árként, illetve árbázisként alkalmazták. A legutóbbi időben világszerte számos árutőzsdén vezettek, illetve vezetnek be értékpapírokkal kapcsolatos műveleteket is. Jelenleg a világon mintegy 200 tőzsde működik. 1945 után a szocialista országokban, így Magyarországon is, az az egybehangzó álláspont alakult ki, hogy a tőzsdék a szocialista gazdálkodástól és a vállalatoktól idegen piaci kategóriák. Ezt az álláspontot az alkalmazott gazdaságirányítási rendszer jellege a tulajdonviszonyok és a vállalatok működési mechanizmusa is alátámasztani látszott. Hir.ma (beküldés)
A fizetési eszközök, a pénz tekintetében azonban már a középkori vásárokon is bizonyos egységességre való törekvés volt. Ez azért fontos, mert a vásárból alakult tőzsdei forgalomról csak akkor beszélhetünk, ha olyan áruk és fizetőeszközök kerülnek piacra, amelyek már nem egyedi darabokból állnak, hanem nagy, helyettesíthető, egynemű tömegekből. A fizetési eszközök egységesítése érdekében már a XII. században előfordult az a jelenséggel, hogy a vásáron teljesítendő összes fizetésekre egy bizonyos napot állapítottak meg, amikor a vásáron keletkezett tartozásokat egyszerre, esetleg kompenzációval bonyolították le. Ezt a fizetési módot főként a pénzek különbözősége, az utazások nehézsége, bizonytalansága tette szükségessé. Hasonló okokra vezethető vissza az utalványok keletkezése. A rossz közbiztonság miatt a vásárra induló kereskedő készpénzét a saját telephelyén működő pénzbeváltónál letétbe helyezte. A készpénz fejében a pénzváltó egy olyan utalványt adott a kereskedőnek, amelyet a vásár helyén működő másik pénzbeváltó az ott forgalomban lévő pénznemben készpénzre váltott. Ezeket az utalványokat a vásáron fizetés helyett is elfogadták. A további fejlődést az jelentette, hogy ezek az utalványok, később a váltók szintén adás-vétel tárgyává váltak. Kezdetben tehát a tőzsdejellegű műveletek kizárólag utalványokra, később váltókra korlátozódtak, és csak ezt követően terjedtek ki a használati javak (bors, hering, búza stb.) forgalmára is.
A világ legelső tőzsdéje
A legelső hamisítatlan, szabályos tőzsde a XIII. sz-ban a Németalföldön, a mai Belgiumban, Brügge városkában alakult ki. A hagyományok szerint innen származik a tőzsde, németesen a börze elnevezés is . Egyes feltételezések szerint a Brügge-ben élt patríciuscsalád "van der Beurse" (vagy Burse) nevéből ered, akinél akkortájt itáliai kereskedők találkoztak északi ügyfeleikkel, itt kötötték üzleteiket, ide telepítették váltóikat. Mások a magyarázatot van der Burse házának kapuján látható címerben keresik. E címer ugyanis három pénztárcát, vagyis bourse-t ábrázol. A Magyarországon használatos tőzsde kifejezést a középkori kereskedőt jelentő tőzsér szóból magyarították a XIX. századi nyelvújítók. A brügge-i - egyébként igen tekintélyes - üzleti forgalom a nyugat-indiai kereskedelmi utak megnyitásával a XV. sz. végén (1460-tól) Antwerpenbe terelődött át. Ismeretes, hogy abban az időben Hollandia volt Európa vezető gazdasági hatalma. Az antwerpeni kereskedelmi központot - amely 1531-ben kapott új székházat - tartják az első hivatalos nemzetközi árutőzsdének (homlokzatán ez állt: "Mnden nemzetiségű és nyelvű kereskedő használatára"). Hasonló vagy talán még nagyobb jelentősége volt ugyanebben az időben a lyoni tőzsdének, bár ennek tevékenysége inkább csak pénz- és váltóforgalomra korlátozódott. Az antwerpeni tőzsde szerepét a XVII. sz-ban Amszterdam vette át, amely ennek a korszaknak a legnagyobb világtőzsdéje lett. Itt indult meg először a részvények forgalma.
Az első részvénytársaság
Az első részvénytársaság, az 1602, illetve 1622-ben megalapított Kelet-indiai, majd Nyugat-indiai Társaság részvényeit (melyet kezdetben az utcán és a kávéházakban árusítottak) 1611-től az amszterdami tőzsde kezdte forgalmazni. így ettől az időponttól kezdve számíthatjuk a mai értelemben vett értéktőzsdék működésének kezdetét. Kezdetben a tőzsdéken még kevés értékpapír forgott. Akkoriban inkább a váltók képezték a közforgalmi értékpapírokat. (Az amszterdami tőzsde pl. 1747-ben csak 44 papírt jegyzett. A londoni tőzsdén pl. még 1815-ben is csupán 30 értékpapírt jegyeztek, a berlinin pedig 1820-ban csak 15-öt). Az értékpapírok születése és az értéktőzsde kialakulása, illetve fejlődése között természetszerűleg nagyon szoros kölcsönhatás van. Ezért tekintsük át dióhéjban az egyes értékpapírok fejlődésének rövid történetét! A fent említett Kelet-indiai Társaság részvényei még nem voltak igazi, mai értelemben vett részvények. Az első osztalékfizetésre 1605-ben került sor, a 15 %-os osztalékot azonban nem készpénzben, hanem borsban fizették. Ezek a részvények még kizárólag névre szóltak, s korlátlan felelősséggel bírtak. Több, mint egy évszázadra volt szükség ahhoz, hogy a részvény a mai tulajdonságokkal felruházott értékpapírrá váljon. Elsőként a részvény forgalomképessége került elismerésre.
A bemutatóra szóló részvény
Bár a bemutatóra szóló részvény csak a XVIII. században intézményesült, Law hírhedt francia bankjai 1700-ban már alkalmazták. Ugyancsak ekkor ismerték el a részvényes korlátolt felelősségét (Angliában a felelősség 1855-ig korlátlan maradt!). Tehát az első bemutatóra szóló forgatható részvényeket az 1720-as években Franciaországban bocsátották ki. Az állandó alaptőke, az évi nyilvános mérlegfelállítás, az osztalék megállapításának módja, a közgyűlés intézménye csak ezt követően nyert szabályozást. (A Kelet-indiai Társaság 1725-ben vette fel alapszabályába azt a rendelkezést, hogy évente nyilvános mérleg állítandó fel és osztalékot csak ez alapján állapíthat meg a közgyűlés.) A közgyűlés a mai formájában a XIX. században alakult ki.
A részvénytársaságok alapítása
A részvénytársaságok alapítását az európai kontinentális gyakorlat kezdetben állami engedélyhez kötötte, s bár - Angliával és az Egyesült Államokkal ellentétben - engedélyezte bemutatóra szóló részvények kibocsátását, rendkívül szigorú felügyeletet írt elő (először az 1808-as francia kereskedelmi törvény, majd az 1843-as porosz részvénytársasági törvény). Mindezek által tehát megállapítható, hogy a részvénytársaság mint vállalati forma már a XVII. században működött, de uralkodó vállalkozási formává azonban csak az imperializmus kialakulásával vált. Magyarországon az 1830-as években alakultak az első részvénytársaságok (1836: Lánchíd felépítésére alakult Rt.; 1837: Pozsony - Nagyszombati Vasúttársaság; 1839: Pesti Hengermalom Rt.; 1841: Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. megalakulása), s az 1900-as évek eleje óta 1945-ig jelentős szerepet töltöttek be.
A részvényforgalom
A részvényforgalomnak, s ezáltal az értékpapír-forgalomnak és a tőzsdék működésének a XIX. század közepén kibontakozó vasútépítési kampányok adtak lendületet. A vasútépítő társaságok részvények és kötvények kibocsátásával finanszírozták kiadásaikat. Bár a részvények megjelenésével és térhódításával a tőzsdéken zömmel részvényt jegyeztek, fokozatosan megjelentek a - főleg állami - adóslevelek, örökjáradék-kötvények, és az ipar-, illetve mezőgazdaság hosszú lejáratú hiteligényének kielégítésére szolgáló, ingatlannal fedezett záloglevelek is. A kötvények legelső formáját, a hosszú lejáratú adósságleveleket első ízben 1672-ben a holland-francia háború idején a mai Hollandia, ezt követően még ugyanebben az évben Anglia, majd hét év múlva a francia állam bocsátott ki. Negyedszázaddal később egy újabb hitelpapír, az úgynevezett nyereménykötvény szaporította az értékpapírok, ezen belül a kötvények körét. Az első nyereménykötvény-kibocsátás III. Orániai) Vilmos nevéhez fűződik, aki 1697-ben az angol kincstár "szorult pénzügyi helyzetében" folyamodott a kölcsönnek e újszerű formájához, amelyet a XVIII. század folyamán több ízben megismételtek. Ez volt az első eset a pénzügyek történetében, hogy egy kölcsön sikerét a közönség játékszenvedélyére alapították. A nyereménykötvény esetében a sorsjáték eszméjét kombinálták az állami kölcsönművelettel. A nyereménykötvények csakhamar a kontinensen is elterjedtek: Franciaországban 1700-ban, Német-Poroszországban 1796-ban (az első hazai emisszióra 1864-ben, a bécsi kormány döntése alapján) került sor.
Az amszterdami tőzsde
Az amszterdami tőzsdén jelentkezett a tőzsdeüzlet technikája a mai modern formában (ideértve a határidős ügyleteket a fix szállítási határidőkkel, a kompenzációkat, a prolongálással együtt). Itt alakult ki a XVII. sz-ban a külön gabonatőzsde, amelynek 1720-tól kezdve határidős üzlete is volt. A tőzsde, mint gazdasági intézmény ezzel - különösen a határidős ügyletek megjelenésével - befejezte fejlődését. Általános piaci formává azonban csak a XIX. sz. második felében vált. Ekkor szinte általános jelenség volt Európa szerte a tőzsdék kialakulása az akkor fejlett országokban. (A tőzsdék alapítási évei: Amszterdam 1611, Koppenhága 1684, Berlin 1717 Párizs 1724, Bécs 1771, New York 1792, Brüsszel 1801, London 1802, Madrid 1831, Sidney 1834, Toronto 1852, Zürich 1877, Tokió 1878). A XIX. sz. végére pedig már csaknem minden európai országban és az USA-ban is működött tőzsde. A Budapesti Áru- és Értéktőzsde 1864-ben (január 18-án) nyílt meg és 1948-ig működött.
A tőzsdék virágkora
A tőzsdék virágkora a szabad versenyes kapitalizmus korszakától a mai napig tart. Egyes tőzsdék (pl. a Chicago-i Gabonatőzsde, a londoni Nyersgumitőzsde, a londoni Színesfém-tőzsde stb.) vezető pozícióra tettek szert, ami nemcsak a forgalom volumenében, hanem abban is meg- nyilvánult, hogy ezeken a tőzsdéken kialakult árakat világpiaci árként, illetve árbázisként alkalmazták. A legutóbbi időben világszerte számos árutőzsdén vezettek, illetve vezetnek be értékpapírokkal kapcsolatos műveleteket is. Jelenleg a világon mintegy 200 tőzsde működik. 1945 után a szocialista országokban, így Magyarországon is, az az egybehangzó álláspont alakult ki, hogy a tőzsdék a szocialista gazdálkodástól és a vállalatoktól idegen piaci kategóriák. Ezt az álláspontot az alkalmazott gazdaságirányítási rendszer jellege a tulajdonviszonyok és a vállalatok működési mechanizmusa is alátámasztani látszott. Hir.ma (beküldés)
Hozzászólások