Turizmus törvény: mire jó?
A Magyar Közlönyben nemrégen jelent meg, hogy a vendéglátás helyzetének javításáért a magyar kormány ágazati stratégiát dolgoz ki, valamint felül fogja vizsgálni a vendéglátással kapcsolatos jogszabályi környezetet. Ezzel együtt a Széchenyi Pihenőkártya (Szép-kártya) részeként a vendéglátás forgalmának fellendítését célzó cafeteria juttatásra vonatkozó javaslatot is kidolgoz.
Az ágazat jelenlegi résztvevői leginkább a magyar kis- és középvállalkozások, ezek megközelítőleg 300 ezer embernek adnak munkát, valamin 800 milliárd forintos forgalmat bonyolítanak le. A tervek szerint ez akár 1000 milliárd forintra is felmehet.
A turizmus törvény azért fontos, mert Magyarországnak nincs az Országgyűlés által elfogadott turizmustörvénye. Magyarország a létszám, a turistaérkezések száma tekintetében turisztikai ,,nagyhatalom"-má válhat, a bevételek is emelkednek, azonban nemzetközi összehasonlításban az egy turistára jutó bevételek rendkívül alacsonyak.
A közelmúlt években végrehajtott és jelenleg is folyamatban lévő látványos szállodafejlesztést - különösen Budapesten és elsősorban a magasabb kategóriákban - nem követte a külső környezet dinamikus minőségi változása. E tekintetben a korábbiakhoz képest egyrészt sokkal erőteljesebb, célirányosabb nemzeti és fővárosi szintű marketing és ezen belül marketing-kommunikációs tevékenység, másrészt a turizmus piaci szereplőinek aktívabb összefogása szükséges.
Egyes területeken és egyes időszakokban továbbra is jelentős a férőhelyhiány, más területeken, pl. a vidéki szállodáknál, különösen az elő- és utó-szezoni időszakban pedig alacsony a szállodai kapacitás kihasználtság. Nemcsak szállodai férőhelyekre, hanem vonzó programokra, rendezvényekre is szükség van, ideértve a nagyobb létszámú konferenciák, kongresszusok megrendezésének feltételrendszerét is.
A közlekedési infrastruktúra hálózata és színvonala - eltekintve néhány autópálya-szakasztól és a színvonalváltozást jelentő, de további fejlesztést igénylő belföldi IC vasútközlekedéstől - jelentős fejlesztést igényel.
További problémák:
- csökken a csoportos turizmus aránya;
- nagy számban és arányban érkeznek szerényebb fizetőképességű turisták (ennek „ösztönzője" a kínálat szerkezete is);
- az ifjúsági és szociálturizmus piaci rendszerű átstrukturálódása lassan halad,
- nem kielégítő (egyes pozitív példáktól eltekintve) a regionális, a térségi, a kistérségi és a települési szintű idegenforgalmi tájékoztatás nagyságrendje és színvonala;
- a megyei idegenforgalmi hivatalok üzleti vállalkozássá válásával a „non-profit" tájékoztató tevékenység a megyei és városi önkormányzatokra hárul; ennek csak részben biztosított a megfelelő pénzügyi fedezete;
- nagy a „feketepiaci forgalom" aránya,
- lassan javulnak a higiénés feltételek...
Összegzésként az állapítható meg, hogy idegenforgalmi fogadó „érettségünk" színvonala - egyes pozitív példáktól eltekintve - nemzetközi összehasonlításban még mindig rossz. Nemcsak egyes kiemelt üdülőkörzeteknek vagy településeknek kell „rendben lennie" idegenforgalmi szempontból, hanem az egész országnak. Ehhez az élet- és munkakörülmények, az életminőség javításán túl a műveltségi, kulturális színvonal emelésére is szükség van. Nem véletlen, hogy az idegenforgalom elsősorban azokban az országokban vált nagy „iparággá", ahol ezek a feltételek is adottak voltak. Hir.ma (olvasói beküldés)
Hozzászólások