A Google nyelvi vitája és a hatékony keresőrendszerek

2010-ben amerikai nyelvészek egy csoportja a Google tulajdonnévből képzett "guglizni" (to google) igét választotta az évtized szavának. Ugyanakkor a "guglizhatatlan" kifejezést (ungoogleable) egy védjegy vitát követően kihúzták a svéd jövevényszavak listájáról. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy vajon mit lehet és mit nem lehet megtalálni a keresőrendszerben?


Kétségtelen, hogy a Google napjaink információáramlásának egyik elsődleges forrása. Ebből kifolyólag az a felvetés, hogy valamit nem lehet online keretek között lekeresni eléggé meghökkentő ahhoz, hogy önálló melléknevet eredményezzen. A "guglizhatatlan" kifejezés azok után került a főcímek közé, hogy parázs vita robbant ki a kereső óriás és a svéd nyelvészeti felügyeleti szervek között.

A Svéd Nyelvi Tanács bele kívánta foglalni az új svéd szavak éves listájába a "guglizhatatlan" (svédül ogooglebar), csakhogy a definíció szerint ez a kifejezés egy olyan dolgot takar, amelyet semmilyen keresőprogrammal sem lehet fellelni. A Google ezt követően a svéd fordítás változtatását kérte, hogy az kizárólag a Google keresőrendszerére vonatkozzon. A Tanács azonban úgy döntött  - elkerülendő a hosszadalmas jogi csatákat -, hogy inkább kihúzza a listáról a kifejezést, úgy a hogy van.

A csetepaté kapcsán ugyanakkor felmerül, hogy tulajdonképpen mit is jelent ez a kifejezés valójában? Pontosabban, hogy léteznek-e még olyan dolgok, amelyekre a keresőrendszerek a "Nincs találat"-ot dobják ki? S ha igen, emögött vajon egy szándékos stratégia rejlik?

"Guglizhatalannak" lenni lehet áldás vagy átok. Az a vállalat, amely valamilyen oknál fogva a 367 cégnév mellett döntött, legalábbis olyan, mintha saját sírját ásná, ugyanis az érdeklődők, akik online kívánják felkeresni a céget, valószínűleg, hogy több tucat tömegközlekedési eszközzel és útvonallal kénytelenek keresztülvergődni, mielőtt végül rátalálnak a kívánt oldalra. Hasonló problémával szembesülhet egy akadémikus, aki kutatásainak próbál publicitást biztosítani, ám olyan közkeletű névvel rendelkezik, mint például Mark Smith. Ezt a nevet beírva ugyanis valószínű, hogy több ezer találatot kapunk.

Mások viszont aktívan tesznek azért, hogy lekereshetetlenek maradjanak. Az internet, nem úgy, mint az ember, majdnem hibátlan memóriával rendelkezik. Épp ezért olyan hasznos. És épp ezért, néha zavarba ejtő is lehet. Tegyük fel, hogy valakiről, a bohém egyetemi évek alatt kompromittáló fotók készültek, s amelyek később fel is kerületek az internetre. Mi történik, amikor ez az ember ügyvédként szeretne elhelyezkedni? Épp az ilyen kínos szituációk elkerülésére jöttek létre olyan cégek, melyek azt ígérik, hogy eltávolítják a delikvenst a keresőlistákról. Cameron Hulett, egy digitális marketingcég ügyvezető igazgatója szerint a "guglizhatatlanság" (ungoogleability) egyre inkább jelenti a magánélet védelmét. Egyes cégek az emberek online hírnevét menedzselik.  A "guglihatatlanság" pedig ennek egy extrém formája - véli a szakember. Léteznek olyan online hálózatok, melyek aukciósházként működnek olyan tiltott tartalmak számára, mint a drogkereskedelem vagy az erotika. Ezek a weboldalak olyan szoftvereket használnak, melyek anonim hálózatokat biztosítanak. Az megkérdőjelezhető oldalak elérhetőek lennének ugyan, a keresőprogram azonban dönthet úgy, hogy megtagadja a hozzáférést a felhasználótól.

De a "guglizhatatlanság" utáni vágy nem csak eddig terjed. Az Oxfordi Internet Intézet professzora, Ralph Shoeder azokra a kínai demokráciát támogató aktivistákra hívja fel a figyelmet, akik annak érdekében, hogy elkerüljék a lenyomozást, anonim weboldalakat kényszerülnek működtetni.

Népszerűek azok a törekvések, hogy túljárjanak a Google keresőjének képességein. A Googlewhack például egy olyan szóösszetétel, amely csupán egyetlen találatot eredményez. Dave Goreman komikus azt követően írt erről egy könyvet, miután észrevette, hogy egy, a saját weboldalán használt kifejezés (Francophile namesakes - kb. franciabarát névrokonok) is csupán egyetlen találatot hoz. A Google automatikus kiegészítés funkciójának köszönhetően azonban nem valószínű, hogy ehhez hasonló kifejezésekre bukkanunk.

A tartalmak hozzáférésének fizetőssé tétele egy olyan módszer, amellyel az akadémikus folyóiratok és egyéb újságok képesek szigorítani a felhasználói hozzáféréseken valamint azon, hogy milyen találatokat kapunk a keresőrendszereken.

Mások számára a "guglizhatatlanság" a misztikummal és megismerhetetlenséggel egyenlő. Irene Serra például szándékosan választotta az -isq nevet zenekarának annak érdekében, hogy nehezen lehessen megtalálni online. A zenész ugyanis úgy gondolja, hogy az, hogy a rajongóknak nagyobb erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy online kövessék kedvencüket, csak még vonzóbbá teszi a bandát.

Seb Mower a keresőrendszerek optimalizálásával foglalkozó szaktanácsadó szerint még a "guglizhatatlannak" vélt dolgokat is meg lehet lelni. A legtöbb ember sietősen használja a Google-t, ám néhány kis trükk a megfelelő találatot eredményezheti. Példának okáért az -isq banda harmadikként jelenik meg a találatok között, ha a keresett kifejezést idézőjelbe tesszük. A szakember hozzátette, a Google számára jelenleg az jelenti a legnagyobb problémát, hogy képformátumú szövegekre  keressen rá.

Egyesek számára a "guglizhatatlanság" a dolgok szerencsétlen alakulását jelenti. Másoknak viszont a Google algoritmusainak figyelmen kívül hagyása áldás.

Forrás: www.bbc.co.uk