Az árva orángután bébik új otthonukba kerültek

Átölték egymást a kis orángutánok, hogy egyensúlyban tartsák magukat a talicska taxiban, amiben éppen az új otthonukba - ami egy kis magánterület az őserdő szívében - költöznek az emberi összefogásnak köszönhetően.

Amikor végre elérik a célt, Borneo buja dzsungelében, az orángután babákon heves izgalom lesz úrrá. Kiugrálnak a talicskákból, bukfenceznek egymás fölött sovány, vörös kis karjaikkal.

Megelőzendő a sérüléseket a gondozók – akik azért viselnek maszkot, nehogy megfertőzzék emberi baktériumokkal a kicsiket – kézen fogják őket és a fák közé vezetik a kis árvaságokat, ahol majd meg kell tanulniuk élelmet szerezni és együtt élni, mint más vadon élő orángután társaiknak.

Ezeknek a gyengéd csöppségeknek, akik mint egy csapat óvodás kéz a kézben járnak most gondozóikkal, az élete alakulhatott volna egészen másképpen is.

Most rájuk nézve lehetetlen elhinni, hogy az adományok nélkül, ők is úgy végezték volna, mint sok társuk, akik kiéheztetve, megverve , láncon tartva tengetik életüket illegális háziállat trófeaként. Ezek a fiatal orángután árvák a világ egyik legveszélyeztetettebb fajának képviselői.

A Dailymailben két évvel ezelőtt jelent meg egy cikk a borneói orángutánokról és ennek hatására az emberek 500ezer fontot (azaz több, mint 160 millió forintot) adományoztak a Nemzetközi Állatmentő Szervezetnek (IAR), akik ebből a pénzből egy 64 hektáros orángután paradicsomot építettek Sungai Awanban, az indonéz Borneóban.

Így a vörös hajú kis babák, biztonságos helyen alhatnak minden éjjel, kimehetnek játszani és felfedezhetik újra a szabadságot az erdőben. Mindez sokkal többet jelent számukra, mint játék, ez szükséges az egészségükhöz, mert az orángutánok nem a földön járásra születtek.

Ők fán lakó állatok, akiknek kényelmetlen a földön, a lábuk nem képes megtartani a testsúlyukat, főleg fiatalon, amikor még fejlődésben vannak. A lábuk valójában egy másik pár kéznek készült, amivel meg tudják magukat tartani a fák ágai között. Így a helyi önkéntesek reggel bepakolják őket a talicskákba, kiviszik őket a fákhoz, majd amikor eljön az este, az egykerekű taxi szolgáltatás újra megjelenik és hazaviszi őket az ágyukba.

„Minden nálunk lévő bébi orángutánnak megölték az anyját és akkor még nem is beszéltünk azokról a hímekről, amiket szintén megölnek a vadászok.” mondta Alan Knight a Nemzetközi Állatmentők vezetője
Két évvel ezelőtt a Dailymail egy Mely nevű nőstény orángutánról tudósított. Melyt 15 évvel ezelőtt fogták el, házikedvencként tartotta egy halász, aki lelőtte az anyját. A verandához láncolva tartotta, és az orángután a turisták által odadobált maradékokon élte túl a 15 évet. A Dailymail cikke nyomán adományok özönlöttek a Nemzetközi Állatmentőkhöz, akik ezeknek a pénzeknek köszönhetően meg tudták menteni Mely és még tucatnyi hasonló sorsú orángután életét. Ezt a mentést pedig a mai napig folytatják.

A vadonban, ezek az állatok, akár 3,5 kilométert is képesek megtenni a lomkoronák között, ezért az állatmentők ambiciózus távoli tervei között az szerepel, hogy a jótékonyságból befolyt összegekből fokozatosan felvásárolják a földeket Borneó partjainál és végül az egész szigeten egy orángutánoknak létrehozott vadrezervátum létesülhessen, ahol Mely és a többi majom fokozatosan újra vadon élhet majd. A föld ára Délkelet-Ázsiában olcsó a nyugati árakhoz képest, hat orángutánt eltartani képes terület ára körülbelül 12ezer font (körülbelül 4millió forint), de ennek a területnek a fenntartási költsége már jóval magasabb, a becslések szerint 50ezer font (több mint 16millió forint) évente.

Viszont az állatmentők által végzett munka elengedhetetlen. Mivel a pálmaolaj termelő vállalatok lassan kipusztítják ezeknek az állatoknak az élőhelyét, valamint a kegyetlen illegális állatkereskedés miatt az orángutánok száma 1990-re 315 ezerre zuhant, ma pedig kevesebb, mint 50 ezer.
Sürgős intézkedések nélkül az orángutánok hamarosan kihalnak.

Forrás:dailymail.co.uk