69 éve volt a normandiai partraszállás
Több kifejezés is él a köztudatban a második világháború talán legismertebb hadműveletéről: a „D-nap”, a "normandiai partraszállás", a „leghosszabb nap”... 1944. június 6-án a szövetséges csapatok óriási áldozatok árán szálltak partra a náci Németország által megszállt Normandiában.
Így sikerült új, nyugati frontot nyitniuk a háborúban, ami a csata egyik fontos fordulópontja volt, hiszen a rengeteg áldozatot követelő partraszállás vezetett a náci Németország bukásához.
A hadművelet 1944. június 6-án hajnali kettőkor kezdődött, ezzel kezdetét vette a második világháború legnagyobb tengerideszant-művelete, amelyben közel 3 millió katona, 10 ezer repülőgép, 7 ezer hajó és rengeteg páncélos vett részt.
A szövetségeseknek így sikerült új, nyugati frontot nyitniuk a háborúban, ami a csata egyik fordulópontja volt. A rengeteg áldozatot követelő partraszállás volt a náci Németország bukásához vezető út első állomása.
Az elsődleges cél a La Manche csatorna elfoglalása, és a hadászati hídfő megszerzése volt az észak-nyugati francia partvidéken. A hadműveletet az Egyesült Államok egyik legjelentősebb katonai vezetője Dwight "Ike" Eisenhower irányította.
Előzmények
Churchill és Roosevelt 1943 januárjában találkozót tartott Casablancában, amelyen megvitatták egy második front megnyitásának lehetőségét. A tervek kidolgozásával Frederick E. Morgan altábornagyot bízták meg. Augusztusban Churchill és Roosevelt ismét találkoztak, és 1944 májusára tűzték ki a támadás időpontját. A partra szálló erők parancsnoki posztjára Bernard Law Montgomery brit tábornokot választották, aki a Morganék által elkészített terveket sebezhetőnek találta, ezért végrehajtott jó pár nagyobb lépték változtatást: a legfőbb, hogy az invázió 50 mérföld szélességben öt partot érintett az eredeti három helyett. A Montgomery által kidolgozott haditerv tehát öt helyen irányzott elő partraszállást Normandiában.
Az előkészítő időszakban a németek megtévesztésére egy teljes hadműveletet (Fortitude) hajtottak végre, hogy azt a látszatot keltsék a partraszállás Pas-de-Calais-nál lesz. Dover környékén furnérlemezből készült felszereléseket, és felfújható gumi „tankokat” is felhalmoztak. Közben másfél millió amerikai katonát szállítottak Nagy-Britanniába, ahol azonnal megkezdték a gyakorlatozást a partraszálláshoz.
A bevetés előtti napokban az időjárás is közbeszólt, hiszen 30 éve nem látott vihar tombolt a környéken. Június 4-én 16 órakor emiatt összeült a vezérkar. Nem volt egyetértés a támadás indítását vagy elhalasztását illetően, ezért Eisenhower döntött: a támadást el kell halasztani, de a csapatok maradjanak készültségben. Mindent mérlegelve végül június 6-ára tűzte ki a támadás időpontját.
[video width="600" ][/video]
A D-nap
Mindenekelőtt három légi deszant hadosztályt juttattak a part mentén védekező német egységek mögé több mint 2 300 szállító és majdnem 2600 vitorlázó repülőgép segítségével. Ezek a csapatok a tengerparttól 10-15 kilométeres távolságban két napig folytattak önálló harctevékenységet: hidakat robbantottak, vasútvonalakat vágtak el és repülőtereket foglaltak el.
Mindezek után több ezer hajó, szállító és harci repülőgép kezdte meg útját a Csatornán át a francia partok felé és június hatodikának reggelén jelentek meg Normandia partjainál. Az atlanti erődvonal német ütegei rögtön válaszoltak, így egy gigantikus tüzérségi párbaj kezdődött. Mindeközben az angol-amerikai hajókról rohamcsónakokat eresztettek le, és megkezdődött a gyalogság partra szállítása.
A normandiai partraszállás első napjának legfőbb eredménye az volt, hogy sikerült összesen 170 ezer angol-amerikai katonát partra tenni. A szövetségesek vesztesége az első napon 10 500 fő és 114 repülőgép volt.
A teljes hadművelet nagy részben azért lehetett sikeres, mert a németek azt hitték, hogy a partraszállás a Somme-tól északra fog bekövetkezni. A főparancsnokságuk a legvalószínűbb partraszállási körzetnek a Szajna torkolata és az Antwerpen közti partszakaszt tartotta. Ugyanakkor a Szovjet-Oroszország ellen megfeszített háborút viselő náciknak nem volt elegendő erejük és eszközük ahhoz, hogy az Atlanti-óceán partján végig szilárd védelmet hozzanak létre.
Így sikerült új, nyugati frontot nyitniuk a háborúban, ami a csata egyik fontos fordulópontja volt, hiszen a rengeteg áldozatot követelő partraszállás vezetett a náci Németország bukásához.
A hadművelet 1944. június 6-án hajnali kettőkor kezdődött, ezzel kezdetét vette a második világháború legnagyobb tengerideszant-művelete, amelyben közel 3 millió katona, 10 ezer repülőgép, 7 ezer hajó és rengeteg páncélos vett részt.
A szövetségeseknek így sikerült új, nyugati frontot nyitniuk a háborúban, ami a csata egyik fordulópontja volt. A rengeteg áldozatot követelő partraszállás volt a náci Németország bukásához vezető út első állomása.
Az elsődleges cél a La Manche csatorna elfoglalása, és a hadászati hídfő megszerzése volt az észak-nyugati francia partvidéken. A hadműveletet az Egyesült Államok egyik legjelentősebb katonai vezetője Dwight "Ike" Eisenhower irányította.
Az inváziót több hónapnyi tervezőmunka előzte meg.
Előzmények
Churchill és Roosevelt 1943 januárjában találkozót tartott Casablancában, amelyen megvitatták egy második front megnyitásának lehetőségét. A tervek kidolgozásával Frederick E. Morgan altábornagyot bízták meg. Augusztusban Churchill és Roosevelt ismét találkoztak, és 1944 májusára tűzték ki a támadás időpontját. A partra szálló erők parancsnoki posztjára Bernard Law Montgomery brit tábornokot választották, aki a Morganék által elkészített terveket sebezhetőnek találta, ezért végrehajtott jó pár nagyobb lépték változtatást: a legfőbb, hogy az invázió 50 mérföld szélességben öt partot érintett az eredeti három helyett. A Montgomery által kidolgozott haditerv tehát öt helyen irányzott elő partraszállást Normandiában.
Az előkészítő időszakban a németek megtévesztésére egy teljes hadműveletet (Fortitude) hajtottak végre, hogy azt a látszatot keltsék a partraszállás Pas-de-Calais-nál lesz. Dover környékén furnérlemezből készült felszereléseket, és felfújható gumi „tankokat” is felhalmoztak. Közben másfél millió amerikai katonát szállítottak Nagy-Britanniába, ahol azonnal megkezdték a gyakorlatozást a partraszálláshoz.
A bevetés előtti napokban az időjárás is közbeszólt, hiszen 30 éve nem látott vihar tombolt a környéken. Június 4-én 16 órakor emiatt összeült a vezérkar. Nem volt egyetértés a támadás indítását vagy elhalasztását illetően, ezért Eisenhower döntött: a támadást el kell halasztani, de a csapatok maradjanak készültségben. Mindent mérlegelve végül június 6-ára tűzte ki a támadás időpontját.
[video width="600" ][/video]
A D-nap
Mindenekelőtt három légi deszant hadosztályt juttattak a part mentén védekező német egységek mögé több mint 2 300 szállító és majdnem 2600 vitorlázó repülőgép segítségével. Ezek a csapatok a tengerparttól 10-15 kilométeres távolságban két napig folytattak önálló harctevékenységet: hidakat robbantottak, vasútvonalakat vágtak el és repülőtereket foglaltak el.
Mindezek után több ezer hajó, szállító és harci repülőgép kezdte meg útját a Csatornán át a francia partok felé és június hatodikának reggelén jelentek meg Normandia partjainál. Az atlanti erődvonal német ütegei rögtön válaszoltak, így egy gigantikus tüzérségi párbaj kezdődött. Mindeközben az angol-amerikai hajókról rohamcsónakokat eresztettek le, és megkezdődött a gyalogság partra szállítása.
A normandiai partraszállás első napjának legfőbb eredménye az volt, hogy sikerült összesen 170 ezer angol-amerikai katonát partra tenni. A szövetségesek vesztesége az első napon 10 500 fő és 114 repülőgép volt.
A teljes hadművelet nagy részben azért lehetett sikeres, mert a németek azt hitték, hogy a partraszállás a Somme-tól északra fog bekövetkezni. A főparancsnokságuk a legvalószínűbb partraszállási körzetnek a Szajna torkolata és az Antwerpen közti partszakaszt tartotta. Ugyanakkor a Szovjet-Oroszország ellen megfeszített háborút viselő náciknak nem volt elegendő erejük és eszközük ahhoz, hogy az Atlanti-óceán partján végig szilárd védelmet hozzanak létre.
Hozzászólások