Blair: hagyományos "balos" alapállásból nem lehet győzni
A régi időkre jellemző, "hagyományos balos alapállásból" ma már nem lehet választásokat nyerni - mondta szerdán Tony Blair.
Az egykori brit miniszterelnök, aki a legnagyobb brit baloldali politikai erő, a Munkáspárt élén - a párt történetében rekordot beállítva - három választást nyert meg egymás után, a Progress nevű, munkáspárti kötődésű politikai elemzőműhelyben tartott beszédében kijelentette: választásokat ma "középről" lehet nyerni, akkor, ha a párt széles választói bázis számára jelent vonzerőt, és ha támogatja az üzleti-vállalkozói szférát.
Hozzátette: a Munkáspárt hosszú idő után akkor tudott ismét választásokat nyerni, amikor megértette, hogy a munkahelyteremtés az üzleti szektor feladata, nem a kormányé.
Kijelentette: ő maga nem is kívánna "régi vágású balos platformról" választást nyerni; ezt az utat akkor sem választaná, ha úgy gondolná, hogy ez vezet a győzelemhez.
Blair szerint a Munkáspárt által a májusi választásokon elszenvedett vereség sem ok arra, hogy a Labour "balra induljon".
Ez egyenes utalás volt arra, hogy a vezetőválasztási folyamat közepén járó Munkáspárt választásra jogosult tagjainak körében a legnépszerűbb jelölt Jeremy Corbyn, a Labour újjáéledő radikális balszárnyának prominens képviselője, akinek támogatottsága a párton belül meghaladja az 50 százalékot.
A The Times című tekintélyes konzervatív brit napilap megbízásából elvégzett, szerdán ismertetett felmérés arra utal, hogy Corbyn a vezetőválasztási szavazás szeptemberben esedékes döntő, utolsó fordulójában a voksok 53 százalékát kapná.
A 66 esztendős Corbynt a Munkáspárton belül is "veterán szocialistaként" emlegetik, a brit sajtóban pedig megjelentek róla olyan jellemzések, amelyek a radikális baloldali görög kormánypárt, a Sziriza irányvonalához hasonlították politikai alapállását.
A Munkáspárt élére azért kell új vezetőt választani, mert az előző vezető, Ed Miliband - aki maga is markáns baloldali fordulatot próbált végrehajtani - a májusi választási vereség után lemondott.
A szerdai beszéd utáni pódiumbeszélgetésen Blair kijelentette: a mostani vezetőválasztáson a Munkáspárt tagjainak azt kell eldönteniük, hogy "a szívükre vagy az eszükre hallgassanak-e".
Hozzátette: akinek a szíve Corbyn felé húz, az "jobban teszi, ha szívátültetésnek veti alá magát".
Tony Blair 1994-ben került a Munkáspárt élére, és azonnal meghirdette a párt radikális modernizálási programját. Ennek sarkalatos eleme volt az állami tulajdon elsőbbségét hirdető záradék törlése a pártalkotmányból, mivel e klauzula az 1990-es évek közepére, a tulajdonosi társadalom kiépülése után az egyéni befektetések biztonságát kérdésessé tévő államosítás és visszaállamosítás szinonimájává vált.
Blair hatalmas fölénnyel megnyerte az 1997-es választásokat, és utána még kétszer vezette választási győzelemre a Munkáspártot. Később azonban rendkívül népszerűtlenné vált, elsősorban az iraki háborút övező belpolitikai botrányok miatt, és 2007-ben, harmadik mandátuma közepén távozott a kormányfői tisztségből és a párt éléről is.
MTI
Az egykori brit miniszterelnök, aki a legnagyobb brit baloldali politikai erő, a Munkáspárt élén - a párt történetében rekordot beállítva - három választást nyert meg egymás után, a Progress nevű, munkáspárti kötődésű politikai elemzőműhelyben tartott beszédében kijelentette: választásokat ma "középről" lehet nyerni, akkor, ha a párt széles választói bázis számára jelent vonzerőt, és ha támogatja az üzleti-vállalkozói szférát.
Hozzátette: a Munkáspárt hosszú idő után akkor tudott ismét választásokat nyerni, amikor megértette, hogy a munkahelyteremtés az üzleti szektor feladata, nem a kormányé.
Kijelentette: ő maga nem is kívánna "régi vágású balos platformról" választást nyerni; ezt az utat akkor sem választaná, ha úgy gondolná, hogy ez vezet a győzelemhez.
Blair szerint a Munkáspárt által a májusi választásokon elszenvedett vereség sem ok arra, hogy a Labour "balra induljon".
Ez egyenes utalás volt arra, hogy a vezetőválasztási folyamat közepén járó Munkáspárt választásra jogosult tagjainak körében a legnépszerűbb jelölt Jeremy Corbyn, a Labour újjáéledő radikális balszárnyának prominens képviselője, akinek támogatottsága a párton belül meghaladja az 50 százalékot.
A The Times című tekintélyes konzervatív brit napilap megbízásából elvégzett, szerdán ismertetett felmérés arra utal, hogy Corbyn a vezetőválasztási szavazás szeptemberben esedékes döntő, utolsó fordulójában a voksok 53 százalékát kapná.
A 66 esztendős Corbynt a Munkáspárton belül is "veterán szocialistaként" emlegetik, a brit sajtóban pedig megjelentek róla olyan jellemzések, amelyek a radikális baloldali görög kormánypárt, a Sziriza irányvonalához hasonlították politikai alapállását.
A Munkáspárt élére azért kell új vezetőt választani, mert az előző vezető, Ed Miliband - aki maga is markáns baloldali fordulatot próbált végrehajtani - a májusi választási vereség után lemondott.
A szerdai beszéd utáni pódiumbeszélgetésen Blair kijelentette: a mostani vezetőválasztáson a Munkáspárt tagjainak azt kell eldönteniük, hogy "a szívükre vagy az eszükre hallgassanak-e".
Hozzátette: akinek a szíve Corbyn felé húz, az "jobban teszi, ha szívátültetésnek veti alá magát".
Tony Blair 1994-ben került a Munkáspárt élére, és azonnal meghirdette a párt radikális modernizálási programját. Ennek sarkalatos eleme volt az állami tulajdon elsőbbségét hirdető záradék törlése a pártalkotmányból, mivel e klauzula az 1990-es évek közepére, a tulajdonosi társadalom kiépülése után az egyéni befektetések biztonságát kérdésessé tévő államosítás és visszaállamosítás szinonimájává vált.
Blair hatalmas fölénnyel megnyerte az 1997-es választásokat, és utána még kétszer vezette választási győzelemre a Munkáspártot. Később azonban rendkívül népszerűtlenné vált, elsősorban az iraki háborút övező belpolitikai botrányok miatt, és 2007-ben, harmadik mandátuma közepén távozott a kormányfői tisztségből és a párt éléről is.
MTI
Hozzászólások