Balkáni civil szervezetek: legyen bűncselekmény a háborús bűnök tagadása!
A volt Jugoszlávia több tagállamának nem kormányzati szervezetei azt szeretnék elérni, hogy nyilvánítsák bűncselekménnyé a háborús bűnök és a népirtás tagadását - írta pénteken a Danas című szerb napilap.
A lap vezércikkben foglalkozott a témával, amellyel kapcsolatban belgrádi, zágrábi, szarajevói és podgoricai civil szervezetek képviselőit szólaltatták meg.
A nyilatkozók egyetértettek abban, hogy kezdeményezésük előfeltételévé kell válnia annak, hogy a volt jugoszláv tagköztársaságok vezetése és közvéleménye elismerje, valóban történtek háborús bűnök a délszláv háború idején. Hozzáteszik: a háborús bűnök tagadása és viszonylagossá tétele azért is veszélyes, mert így nem létezik biztosíték arra, hogy hasonló bűntettek nem ismétlődhetnek meg a jövőben.
Marijana Toma, a belgrádi emberi jogi alap igazgatóhelyettese szerint a háborús bűnök tagadásának büntetése csak egyike azoknak a lépéseknek, amelyekkel a traumatikus időszakokat túlélt demokratikus és fejlett társadalmak az elkövetett bűncselekményekkel szembeni felelős kapcsolatot rendszerezik, illetve szembenéznek a történtek következményeivel. "Problémát jelentenek a történelemkönyvek vonatkozó részei is, amelyek a közelmúlt eseményeit nem a tények alapján közvetítik, vagy csak szelektív képet adnak az eseményekről" - magyarázta Toma. A belgrádi igazgatóhelyettes példaként Németországot említette, ahol a náci bűncselekmények tagadását törvényileg szabályozták a 80-as évek közepén.
Zoran Pusic, a zágrábi Documenta szervezet igazgatóbizottságának elnöke is a holokauszt példáját említette: "A legtöbb európai országban büntetik a holokauszttagadást". Emlékeztetett arra, hogy az utóbbi 23 évben Horvátországban az is megtörtént, hogy nyilvánosan dicsőítették az usztasa háborús bűnösöket, ami egyértelmű tagadása a háborús bűncselekményeknek, amelyeket elkövettek vagy amelyekért felelősek. "A +mi+ oldalunkról elkövetett háborús bűnök tagadása a +harmadik balkáni háborúban+ általános jelenség minden országban, amely részt vett (a harcokban)" - fogalmazott Pusic, és hozzátette, hogy a médiában sokszor inkább azokat bélyegzik meg, akik a háborús bűnökre figyelmeztetnek, és nem azokat, akik azokat tagadják vagy eltussolják.
Szerinte három lépést kell megtenni addig, hogy egyáltalán büntethetőek legyen ezek a cselekmények: "Az első lépés, hogy minden bűncselekményt pártatlanul vizsgáljanak ki; a második, hogy ítéljék el azokat az elméleteket, amelyek a bűncselekmények végrehajtásához vezettek, és amelyekre az elkövetők hivatkoztak; a harmadik pedig, hogy ezt az erkölcsi ítéletet általánosan elfogadják. Csak ezt követően beszélhetünk majd a háborús bűnök tagadásának büntetőjogi szankcióiról".
Podgoricai politikus gyakran hangoztatják, hogy "Montenegró nem vett részt a 90-es évek háborúiban" - emelte ki Milan Radovic, a podgoricai polgári szövetség emberi jogi programjának koordinátora. Szerinte azonban igenis aktív szerepe volt Montenegrónak a háború kigondolásában. Az azóta eltelt időben viszont csak a közvetett elkövetők ellen indult nyomozás, kevés sikerrel.
"Nem álltak bíróság elé azok, akik elrendelték, akik kitervelték a háborús bűnöket, és azok sem, akik elrejtették a bizonyítékokat a nyomozás során. A háborús bűnök ilyenfajta eljárás alá vonása és a múlttal való ilyetén szembenézés tagadást és relativizálást szült" - jelentette ki Radovic.
Alma Masic, a szarajevói fiatalok az emberi jogokért elnevezésű kezdeményezés vezetője azt mondta, hogy a közszereplőknek és a médiának jelentős szerepe van a közgondolkodás alakításában, így az általuk mondottakra kellene odafigyelni. "A háború vége óta jelen lévő büntetlenség egyik következménye az, ami ma történik, és amit a társadalom - tisztelet a kivételnek - némán figyel.
Itt a huliganizmus és a nacionalista csoportok térhódítására gondolok Szerbiában, a nemzeti és szexuális kisebbségeket ért támadásokra az egész térségben, és egyáltalán az emberi jogok megsértésére, amelyeket a lakosság sajnos elkezdett +normálisként+ elfogadni" - tette hozzá Masic.
MTI
A lap vezércikkben foglalkozott a témával, amellyel kapcsolatban belgrádi, zágrábi, szarajevói és podgoricai civil szervezetek képviselőit szólaltatták meg.A nyilatkozók egyetértettek abban, hogy kezdeményezésük előfeltételévé kell válnia annak, hogy a volt jugoszláv tagköztársaságok vezetése és közvéleménye elismerje, valóban történtek háborús bűnök a délszláv háború idején. Hozzáteszik: a háborús bűnök tagadása és viszonylagossá tétele azért is veszélyes, mert így nem létezik biztosíték arra, hogy hasonló bűntettek nem ismétlődhetnek meg a jövőben.
Marijana Toma, a belgrádi emberi jogi alap igazgatóhelyettese szerint a háborús bűnök tagadásának büntetése csak egyike azoknak a lépéseknek, amelyekkel a traumatikus időszakokat túlélt demokratikus és fejlett társadalmak az elkövetett bűncselekményekkel szembeni felelős kapcsolatot rendszerezik, illetve szembenéznek a történtek következményeivel. "Problémát jelentenek a történelemkönyvek vonatkozó részei is, amelyek a közelmúlt eseményeit nem a tények alapján közvetítik, vagy csak szelektív képet adnak az eseményekről" - magyarázta Toma. A belgrádi igazgatóhelyettes példaként Németországot említette, ahol a náci bűncselekmények tagadását törvényileg szabályozták a 80-as évek közepén.
Zoran Pusic, a zágrábi Documenta szervezet igazgatóbizottságának elnöke is a holokauszt példáját említette: "A legtöbb európai országban büntetik a holokauszttagadást". Emlékeztetett arra, hogy az utóbbi 23 évben Horvátországban az is megtörtént, hogy nyilvánosan dicsőítették az usztasa háborús bűnösöket, ami egyértelmű tagadása a háborús bűncselekményeknek, amelyeket elkövettek vagy amelyekért felelősek. "A +mi+ oldalunkról elkövetett háborús bűnök tagadása a +harmadik balkáni háborúban+ általános jelenség minden országban, amely részt vett (a harcokban)" - fogalmazott Pusic, és hozzátette, hogy a médiában sokszor inkább azokat bélyegzik meg, akik a háborús bűnökre figyelmeztetnek, és nem azokat, akik azokat tagadják vagy eltussolják.
Szerinte három lépést kell megtenni addig, hogy egyáltalán büntethetőek legyen ezek a cselekmények: "Az első lépés, hogy minden bűncselekményt pártatlanul vizsgáljanak ki; a második, hogy ítéljék el azokat az elméleteket, amelyek a bűncselekmények végrehajtásához vezettek, és amelyekre az elkövetők hivatkoztak; a harmadik pedig, hogy ezt az erkölcsi ítéletet általánosan elfogadják. Csak ezt követően beszélhetünk majd a háborús bűnök tagadásának büntetőjogi szankcióiról".
Podgoricai politikus gyakran hangoztatják, hogy "Montenegró nem vett részt a 90-es évek háborúiban" - emelte ki Milan Radovic, a podgoricai polgári szövetség emberi jogi programjának koordinátora. Szerinte azonban igenis aktív szerepe volt Montenegrónak a háború kigondolásában. Az azóta eltelt időben viszont csak a közvetett elkövetők ellen indult nyomozás, kevés sikerrel.
"Nem álltak bíróság elé azok, akik elrendelték, akik kitervelték a háborús bűnöket, és azok sem, akik elrejtették a bizonyítékokat a nyomozás során. A háborús bűnök ilyenfajta eljárás alá vonása és a múlttal való ilyetén szembenézés tagadást és relativizálást szült" - jelentette ki Radovic.
Alma Masic, a szarajevói fiatalok az emberi jogokért elnevezésű kezdeményezés vezetője azt mondta, hogy a közszereplőknek és a médiának jelentős szerepe van a közgondolkodás alakításában, így az általuk mondottakra kellene odafigyelni. "A háború vége óta jelen lévő büntetlenség egyik következménye az, ami ma történik, és amit a társadalom - tisztelet a kivételnek - némán figyel.
Itt a huliganizmus és a nacionalista csoportok térhódítására gondolok Szerbiában, a nemzeti és szexuális kisebbségeket ért támadásokra az egész térségben, és egyáltalán az emberi jogok megsértésére, amelyeket a lakosság sajnos elkezdett +normálisként+ elfogadni" - tette hozzá Masic.
MTI
Hozzászólások