Bázist hoztak létre a németek a Holdon 1942-ben?

A világ szeme újra a Holdra irányul, és az amerikaiakra. Ők újra azt tervezik, hogy 2018-ban újra a Holdunkra fognak repülni.

Az új tervet Auróra programnak nevezték el, amelyre még az Európai Unió is nagyon készül, az üggyel kapcsolatban nagy fejlesztéseken dolgozik. Azonban Kína sem szeretne lemaradni az eseményről. Sok emberben felvetődött az a kérdés, hogy vajon az ember tényleg volt a Holdon 1969-ben? Vagy pedig a németek már őket megelőzték 1942-ben, és persze ez a közönség elől hosszú évtizedeken keresztül el van titkolva? Napjainkban egyre több hacker törte már fel a NASA, CIA, adatokat, és az ott talált információk alátámasztják ezen állítást. Nem is kell kutatni titkos dolgok között, elég, ha csak a korabeli újságokba beletekintünk. Itt is hasonló az álláspont.



Egyes mondák szerint mindig is léteztek német szuper titkos fegyverek, de ennek bizonyításához eddig vajmi kevés bizonyítékok vannak. Egyes kutatók szerint a németek már az 1940-es években rendelkeztek olyan technológiával, amelyről nem lehet tudni, hogy honnan származik. Vannak, akik szerint földönkívüli eredetű a technológia. Elképzelhető, hogy a németek valamikor találtak egy lezuhant idegen járművet, és ennek a technológiáját használták fel. Van, aki szerint a technika a földönkívüliekkel tartott kapcsolatnak köszönhető. Inkább nézzünk egy hiteles tudós véleményét, aki a legfrissebb információkkal rendelkezik, amit írásaiban közzé is tett. Vlagyimir Tyerzsiskij az Amerikai Disszidens Tudósok Akadémiájának elnöke személyében. A tanulmány töredékét nézzük, amiből fontos információk derültek ki.



A Cygnus tervezet

A németeknek talán 1942-ben sikerült leszállniuk a Hold felszínére a Miethe, és a Schriever típusú „rakéta csészealjakkal”.A járművek 15, és 50 méteres átmérővel rendelkeztek. Turbinás hajtóművük már akkor olyan teljesítménnyel rendelkezett, hogy azt akár bolygókutatásra is fel lehetett volna használni. A jármű átmérője 60 méteres volt, magassága pedig 45 méter több szintes felosztásban.

Az Egyesült Államokat elhagyó néhány tudós szerint az amerikaiak holdutazásával kapcsolatos információkat meghamisították. Holdunknak ugyanis nagyon vékony a légköre, és sokkal több ott a víz, mint ahogyan azt a köztudatba beültették. Egyes történetek szerint a Holdra szállás eseménye valószínűleg lebukott. A fény árnyéka fotózások során, de nem beszélve arról, hogy egy farmerban lévő emberi csontvázat is találtak a holdon. Erről, már annyi fórum született, hogy az égig érne a terjedelme. Ettől azért vannak sokkal komolyabb érvek is. Itt van például az Alternative-3 öt óra hosszas dokumentumfilm, amelyben az egyik tudós kifejti, hogy az általuk tervezett Saturn rakéták nagyon megbízhatatlanok voltak, mert felrobbantak és alkalmatlanok voltak a Holdutazásra. Erre persze a NASA-nak is meg van a kész magyarázata, ugyanis azzal érvel, hogy nem akarja, hogy a technológiájukat más országok is megtudják.

Az előkerült adatok szerint, amikor a németek a Holdra szálltak meglehetősen unalmasnak találták a szituációt. A második világháború végére azért kiépítettek egy egyszerű kis barlang kutatóbázist. Közben a technikai fejlődésnek köszönhetően 1944 után kidolgozták a szabad energiafelhasználást a Haunibu 1, és 2 számára. Így jelentősen megkönnyebbült az emberek, és gépek szállítása a Holdra. Amikor 1950-ben az első titkos közös Holdra szállás megtörtént Amerika és a Szovjetunió részéről, a németek által kiépített alagútba már vendégként lehettek.



Az 1960-as években egy egész nagy orosz-amerikai bázis épült ki a Holdon, ahol már azóta akár 10000 fő is tartózkodhat. Ezért nem szólnak beszámolók napjainkban Hold expedíciókról, mert minden titokban van tartva. 1945-ben a háború után a németek folytatták a kutatást a Föld déli pólusa közelében a Neu Schwabenland kolónia közelében. Erről a történetről már sok írás született.

Német-olasz-japán katonai kutatás-fejlesztési együttműködés

Renato Vesco arról beszél, hogy a háborúba az olaszokkal a németek nagyon sok technológiai információkat osztottak meg. A Garda tó közelében a Fiat kísérleti telepen végeztek az olaszok kísérleteket fegyverekkel, és közlekedési eszközökkel is. Akik az igazság letagadásának érdekeit képviselték, még Vesco létezését is letagadták. Pedig ő 1944-ben elismert, szakképzett pilóta volt, és tanulmányokat folytatott a hajtóművekkel kapcsolatban. Ezzel kapcsolatban sok tudományos cikket, és néhány könyvet is írt a témával kapcsolatban. A németek tartották a kapcsolatot a japánokkal is, akiket szintén elláttak különféle technológiákkal. A fejlesztéseket továbbiakban a Mitsubishi cég folytatta. Ők hozták létre a háború legjobb vadászgépét a Domier 335-öst.

Német-Japán marsrepülés 1945-46-ban

Az információk nem hivatalosak, mert azok a Thule-társaságtól származnak, egy titkos szervezettől, aminek Hitler is tagja volt. A légi járművekre visszatérve a németek kifejlesztették a Haunibu-3-at, amellyel állítólag a japánokkal utaztak a Marsra. Ebből egyetlen példányt készítettek. A gépet sokat tesztelték, és elképesztő sebessége volt. A művelet a Reichenberg Projekt néven volt bennfenteseknek ismert. Lényeg a Marsra utazás kísérlete volt, és olyan embereket választottak ki rá, akik öngyilkosok lehettek bármikor. Németek, és japánok egyaránt. Előre tudták az öngyilkosok, hogy visszafele út nem lesz. Még akkor olyan anyagból építették meg a repülőeszközt, hogy a különböző kölcsönhatásokat nem jól bírta, és csak néhány hónapig volt szolgálatban. A Haunibu-3 1945 áprilisában a háború befejezése előtt indult útnak a Mars felé, de nem tért vissza. Nyolc hónapos utazás után Marson való landolása nagyon brutális volt, de a legénység túlélte.



A németek kísérletezése mindenképpen figyelemre méltó, hiszen az akkor technikával kérdéses, hogy miként tudták az élethez fontos oxigént fenntartani a hajón, valamint biztosítani a járműnek az üzemanyagot a 8 hónapos út során. Egyesek szerint a nagyobb, fejlesztett Walter turbinákat használták ezekre a célokra. Ezeknek a bázisoknak a további sorsáról nagyon keveset tudunk. A titkolózások nagyon nagyok. Az emberiséget azért ringatják abban a hitben, hogy még csak most dolgozzák ki a Marsra való utazás lehetőségét.



Volt még későbbi szovjet-amerikai Marsutazás is 1952-ben, majd a Marconi Projekt alatt a Vatikán űrhajója Argentínából röpült a Marsra immáron sokkal fejlettebb, és biztonságosabb technológiával felszerelve, mint a németeké.



Kérdések

Mindenesetre érdemes azokon a tényeken elgondolkodni, hogy az Egyesült Államok, csak 2018-ban tud önállóan eljutni a Holdra. Az Apolló űrprogram óta miért nem szállnak a holdra, pedig milyen nagy dicsőség lenne ez az emberiségnek. Talán az elmúlt hivatalosnak kezelt publikus Holdutazás csak egy elterelő hadművelet volt? Elterelés a tényekről, hogy igaz egy kis segítséggel, de mi már rég járkálunk a Holdra, és a Marsra? Ezt a tényt a legnagyobb szigorral tartják titokban, de vajon miért? Nagyon sok a kérdés. Miért nem szól a média a holdon talált emberi csontvázról, és repülőcsészealjról. Miért nem láthatunk felvételeket a Holt árnyékos oldaláról? Arról nem is beszélve, hogy az árnyékos, és napos átmenetben vajon mi lehet?

(aranylaci freeweb)